A hozzászólások alapján sokan várják Rohtah sorozatának következő részét, ami az anyagcserében részt vevő szerveink munkájának "optimális időzítéséről" szól.
A sorozat mai része fejesugrás az anyagcsere emésztőnedvekkel teli tengerébe. Tömény és komplex, akár egy-egy emésztőnedv, vigyázat! Egy adagban történő fogyasztása a kíváncsiságszint növekedésével, fokozottabb agyműködéssel, esetleg növekvő álmossággal járhat.
A bevitt és ténylegesen hasznosításra kerülő táplálék közötti kapcsolatot a szervezetünk anyagcseréje biztosítja. Az anyagcserében néhány szervnek kiemelt szerep jut: gyomor, máj, epe, vékonybél, hasnyálmirigy, mellékvese. A fő szabályozó szerepet központi idegrendszerünk gyakorolja.
Minden szervnek van egy úgynevezett "aktív" időszaka, amikor kifejezetten dolgozni akar, illetve van olyan időintervallum, amikor regenerálódik. Ezeket a ciklusokat nemcsak akkor tanácsos ismerni, ha egészségünk megőrzésére törekszünk, hanem különböző, gyógyszerrel kezelt betegségek esetén is hasznos lehet, mert bizonyos napszakokban egy-egy gyógyszer másként hat, más-más mennyiség éri el a kívánt hatást adott szerven, vagy folyamaton. Ezekkel az összefüggésekkel foglalkozik a kronofarmakológia tudománya.
Tehát anyagcserénk minősége attól is függ, mennyire hangoljuk össze életmódunkat ezen meghatározó szervek ciklusaival: Gyomrunk csúcsidőszaka reggel 7-9 közötti időszakra tehető, hasnyálmirigy közvetlenül utána, 9-11 között éri el maximális energiaszintjét Májunk hajnali 1-3 között a legaktívabb, epénk éjjel 11-1 között. A vékonybél délután 1-3, a vastagbél reggel 5-7 között A vese "későnkelő", délután 5-7 között működik legoptimálisabban. Az ember lányában persze felmerül a kérdés, jó, jó, de mit kezdjek ezekkel az információkkal? Először is törekedjünk arra, hogy adott szervünket - annak erőssége függvényében - lehetőleg akkor terheljük, amikor elbírja, és ne zaklassuk, amikor amúgy is el van foglalva, mert ezzel alapfunkciójának hatékonyságát csökkentjük.
A reggeli - a legtöbb idegrendszeri típusnak - a legfontosabb étkezés, hiszen ilyenkor a gyomor magas energiaszinten van. Minden más időszakban egyre inkább "elégtelen" a gyomor működési energiája, ezért kell fokozottan ügyelni arra, milyen táplálékcsoportot mikor fogyasztunk. Az ideális gyomorműködés hiányát telítettségérzet, püffedés, gyomorfájás, étvágytalanság, híg széklet, gyakori bélgáz-képződés, böfögés, émelygés és hányás jelezheti. Gyomrunk működésének hatékonysága attól is függ, milyen idegállapotban fogjuk munkára és milyen rendszerességgel. A stresszes állapot, az állandó aggodalom, vagy düh kifejezetten rontja az emésztés minőségét, ahogy a rendszertelen étkezések is.
Kb. este 8 után a gyomor a pihenőidőszakába kerül, ha ilyenkor kényszerítjük munkára, feszültség keletkezik a szervezetben. Míg a gyomorban elsősorban a proteinek lebontása zajlik, addig a hasnyálmirigy mindhárom alaptápanyagot kezelésbe veszi, két hormonjának kiegyensúlyozott elválasztása - az inzulin és glukagon - testsúlyunk optimalizálásának egyik kulcsa. Vagyis reggel 7-11 között feltétlenül fontos, hogy tápanyagokat jutassunk a szervezetbe, ilyenkor szinte tökéletes emésztésre, hasznosulásra számíthatunk, hiszen katabolikus hullámunk csúcsán vagyunk. Délután 1-3 között a vékonybélé a főszerep, itt történik a már több-kevésbé lebontott tápanyagok további bontása alkotórészekre (aminosavak, cukrok stb.)a felszívódás megkönnyítése érdekében.
A vékonybél munkájának minősége vérünk minőségében, és ezzel a testünk teljes oxigén-ellátásában is megmutatkozik. A vékonybél a tápanyag feldolgozásában a lép és a vese parancsnoksága alatt dolgozik. A bélműködés zavarai lehetnek: fejfájás, migrén, nyaktáji reggeli merevség, kólika, vérszegénység, testsúlycsökkenés (neintenzíven m tervezett J ), bűzös széklet, bőrkiütések, erőtlen csípő és lábak, sűrű vizelési inger.
Délután 3-5 között a hólyagunk, majd a vese kétórás időszaka következik. A salakanyagok kiválasztásának hatékonysága ilyenkor a legmagasabb. A vese a vért és a többi testfolyadékot szűri, sav és lúg egyensúlyát szabályozza, a méreganyagok felszaporodását gátolja, ehhez azonban kiegyensúlyozott ütemben tiszta vízre van szüksége. A vesénk energiaszintje és szexuális energiánk között szoros összefüggés áll fenn: vesénket gyengítő tevékenységek hatnak a szexuális teljesítőképességünkre, ahogy a túlzásba vitt szex is okozhat veseproblémákat. Az erős vese testünk melegen tartásában is segít, ahogy a perifériás keringésének elégtelensége ( hideg lábak, kezek) utalhat vesénk gyengült állapotára is.
A táplálkozás során bevitt só mennyisége kis mértékben aktivizálja vesénket, nagy mennyiségben viszont gyengíti azt. Hasonló módon kell igazítanunk napi vízfogyasztásunkat nemcsak az éppen aznap végzett fizikai tevékenységünk jellegéhez és az éppen aktuális éghajlati, évszaki hatáshoz, hanem vesénk állapotához is.
Testsúlyunk kialakításáért vívott harcunkban egyik fő ellenség a zsír, amely lebontását a máj/epe ciklus együttesen végzi (éjfél után már nem tanácsos alkoholt fogyasztani, lassúbb a lebontás és sokszorosan megterheli az éppen Sztahanov módjára ügyködő májunkat). Az epe elválasztását a cholecystokinin hormon felszabadulása indítja be, egyrészt utat nyit az epének a patkóbél irányába, összehúzódásra készteti az epehólyagot, és fokozott működésre serkenti a hasnyálmirigyünket, a már említett inzulin és glukagon gyárunkat. Ez az aktív, fontos kis hormon egy bélhormon és a vegetatív idegrendszer szabályozása alatt áll: így már érthetjük, miért szükséges egyrészt a kiegyensúlyozott idegi állapot illetve a stressz levezetésének rendszeres gyakorlata emésztőszerveink egészsége érdekében, illetve miért jó ismernünk idegrendszeri sajátosságainkat és ez alapján alakítani életmódunkat, táplálkozásunkat, hiszen típusunk függvényében alakul vegetatív idegrendszerünk szabályozó hatásának minősége és intenzitása, amely végső soron befolyásolja anyagcserénk egyéni, sajátos jellemzőit. A következő részben izgalmas kérdésre kapunk válaszokat: az egyes idegrendszeri típusok energiafelhasználási sajátosságairól lesz szó.
Rohtah
