Klasszikus belvárosi iskolaformája van neki, vörös tégla burkolat, magas mennyezetű, nagy ablakos osztálytermek, lépcső, amelyet ezer meg ezer gyerek koptatott már, hiszen elmúlt száz éves. Matek, irodalom, nyelv, tornaterem, utóbbi egy-két éve, nyilván uniós pénzből felújítva-építve. Itt volt évtizedek óta a környék zeneiskolai központja, lehetett tanulni hegedűt, zongorát, fuvolát, aki hangszert nem tanult, az is járhatott zenei osztályba, kórusba. Gyerek is van benne, állítólag nem is kevés, ahogy mindig. Köztük egy rakás cigány gyerek is, az előbb említett zeneiskola sok tehetséget gondozott belőlük, ezen a környéken lakott jópár muzsikus dinasztia is. De most valamiért nem kell, szeptembertől állítólag nem indul már benne egyetlen gyereknek sem tanítás. Bezárják, megszüntetik, a gyerekeket szétszórják más iskolákban.Vajon miért és kiknek van útban a Práter utcai általános iskola?
Nehéz félig-kívülállóként okoskodni. Tudjuk, hogy sok nagy múltú iskola most már nem az, ami húsz-negyven éve volt. De azt is tudjuk, hogy villanyszámlára kalapoz éppen az ország egyik legkiválóbb eredményeivel büszkélkedő iskolája, a Radnóti, és pár éve élőláncok és tiltakozások sem mentettek meg egy rakás, a gyerekek-pedagógusok által védelmezett budapesti középiskolát. Mégis kevés volna a gyerek? Nincs igény hegedűoktatásra már? Vagy valakik szerint nincs elég szálloda a Corvin negyed környékén?
Lehetne oknyomozásba fogni, bár attól tartok, borítékolható a végeredmény, az ott dolgozók szerint van elég gyerek és nem romlott a színvonal, a jóindulatúbb hivatalnok meg a hivatalos magyarázaton túl a folyosón tárná szét a kezét: könyörgöm, akkor melyiket, ha egyet muszáj? Zárjam be a Fazekast? A Rádiókórusnak otthont adó iskolát? Netalán a Szigony utcai lakótelep közönségét körzetesítsem a mostani sulijuk helyett a Fazekasba, a másikban lévő tanuszodát meg egye meg a fene? Több meg nincs a környéken, értse meg, maga micsinálna a helyemben.
Pedig ha a demográfia a hivatalos ok, azt egy-két éve is lehetett tudni, akkor miért kellett a német és/vagy a magyar adófizetők pénzét új tornateremre pazarolni egy megszüntetendő iskolában? Ha az ok a kerület vagy Budapest legendásan „kiváló” pénzügyi helyzete, akkor ez egy a sorban, ahol hosszú távú, fontos dolgokat áldozunk be vitatható értékű pillanatnyi tűzoltás kedvéért. Magyarul a dolog vagy pazarlással kombinált felelőtlenség, vagy a sarokba szorított patkány viselkedése, amelyik szorultságában bármely aljas vagy tisztességtelen módszert hajlandó kipróbálni. Ha meg van gyerek elég, csak valakik az iskolában folyó munka színvonalával elégedetlenek, akkor mégse kéne a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni, ha világít a motorhibát jelző fényecske a kocsimon, nem a roncstelepre viszem azonmód.
Más ok meg nekem nem jut hirtelen eszembe. A megszüntetés, ha az ingatlanhasznosítás árnya is feltűnik (a Corvin-negyed tőszomszédságában álló, Nagykörúthoz közeli épület ezt is sejtetheti), akkor bizony le kell majd bontani a szép, patinás, világháborút-ötvenhatot túlélt iskolaépületet is, mivel az szállodának, lakóparknak, anyám kínjának aligha alkalmas. Iskolának tervezték, másra nem jó. A szomorú ebben az, hogy akkor ugyanazok miért is papolnak értékes hagyományok őrzéséről.
Félre ne értsük egymást. Én se működtetnék naponta öt fizető utast kiszolgáló vasútvonalat, se kéttantermes, húszfős befogadóképességű kisiskolát, édes mindegy, hogy harminc évvel ezelőtt még megfelelő volt vagy tömegigény volt a működtetésére, ha ma nincsen. Csak itt úgy tűnik, nem erről van szó. A pénzspórolási elvekről meg eszembe jut a bezárt pszichiátriai nagyintézmény, aminek azóta csilliókba kerül az állagmegőrzése és őrzése, miközben kódorog az országban a szakma szerint egy rakás ellátatlan beteg. Ha valaki idejön és számokkal és hatástanulmánnyal alátámasztja, hogy ezt most miért kell, akkor az is lehet, elfogadom, bár tartok tőle, senki nem veszi a fáradtságot majd.
A személyes érintettség mostanra távoli lett. A zeneiskola padjait vagy harminc-harmincöt éve koptattam utoljára, lelkesen és tehetségtelenül, anyám, aki majd harminc évet lehúzott ott, már ezer éve nyugdíjban, nyugdíjas éveiben máshol dolgozott már. Hajdani kollégái vagy nyugdíjasok, vagy régóta a felhők közül figyelik hajdani iskolájukat. Nem lakunk közel hozzá, hogy oda írassam a gyerekeimet. Mégis piszkált a kisördög, ahogy a beszámolót hallgattuk, hogy itt valami nagyon rossz dolog történik. Egy a sorban, főleg azért, mert csak.
Vakmacska
