Most, hogy 47 évesen kétszeres nagyi lettem, és látom, hogy min ennek keresztül a gyerekeim, billentyűzetet ragadtam. A kisebbik unokám féléves, a nagy a nagyobbik elmúlt egyéves (ha trendi akarnék lenni, azt írnám: 9210 órás). Tudni kell rólam, hogy 16 évig gyerekekkel éltem a mindennapjaim, kettő saját, s ki tudja hány másé. Felnőttek, jó emberek lettek, nyilván ez nem csak az én érdemem, de talán részem volt benne.
A lányom csodálatos anya, mint ti itt mind. Én voltam vele a szülőszobán, én rettegtem vele végig az utolsó perceket és aggódtam az első órát unokámmal a karomban, hogy rendbe jön-e. Én zokogtam, amikor 5 centiről képes volt vákuumot képezni és felfalni az anyukáját két órával születése után.
Boldogan vártam őket haza, és imádtam minden pillanatot, amit átéltem velük a családdá válás első napjaiban. A levelem viszont nem a „de jó is minden” jegyében fogalmazódott. Kérdéseim lennének. Bárkihez, aki felelni tud!
Kik és miért teszik ezt a mai anyukákkal?
Ki találta ki, hogy a kutacsot kell rettegve méricskélni, hogy összenő-e vagy mégse, és jaj, a D-vitamin és jaj, Rota-oltás 60 ezerért, nem baj, ha nem használ? És szemét anya vagy, ha kengurut veszel, nem tudsz szoptatni és termelői mennyiségben fejni, és fújj, ha kocsiban viszed, és halál rád, ha kézben, és csak Sudocrem, és távozz tőlem, sátán, ha nem Neogranormon, és jaj, a méztől allergiás lesz, és a tehéntej maga az ördög. Méregdrága tápszerek és légzésfigyelők. Milyen anya vagy, ha ezeket nem veszed meg?
És miért nem tartanak össze az anyukák? Néha a lányom fel-fel olvas a Facebook babás oldaláról. Ki ez a sok némber, aki pálcát tör mások felett? Honnan a „nagy” tudásuk? Nem tudom. Csak látom, hogy a csodás anya lányom miként bizonytalanodik el miattuk.
Kérlek benneteket, anyukák, hogy ösztönből neveljetek és szeressetek. Senki nem ismeri úgy a gyermeketeket, ahogy ti. Tudjátok már a sírásból, egy nyüszögésből, hogy mit szeretne, ti látjátok, ha nem érzi jól magát. Ne féljetek magabiztosnak lenni! Nem más fogja megoldani a hétköznapjaitokat. Ne hallgassatok a bántó, oktondi, semmiértő tanácsokra. A védőnő is csak a tankönyvet szajkózza, tisztelet a kivételnek, de a többségük pályakezdő. Szinte gyerekek ők maguk is, és sosem volt valós tapasztalatuk. A gyerekorvosod, ha kérdésedre nem válaszol, csapj az asztalra, hogy ha te állsz előtte, veled foglalkozzon! Az a dolga, hogy segítsen.
Ragozhatnám ezt a végtelenségig. Ne szupermami legyél, aki vergődik a neten és a külsőségekben fetreng a kinek drágább a babakocsija vetélkedőn, hanem legyél az az egyszerű anyuci, akinek altatáskor a picije simizi az arcát, és elégedetten morgolódik, mikor cicire vagy ölbe veszed, akire ébredéskor mosollyal reagál, bármi is legyen. Légy bátor és következetesen szeresd a gyermeked!
Legyen csodás anyaéletetek!
M.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
