Minden szülő számára fontos, hogy a gyereke megtanulja, hogy a hazugság rossz dolog. De vajon valóban hazugságnak tekinthetjük, ha egy kisgyerek azt állítja, hogy nem ő ette meg az asztalon hagyott csokit, miközben tudjuk, hogy ő volt az? Ha nem, akkor minek nevezzük? És miért csinálják ezt a gyerekek? Mit tehetünk ellene? Ezekre a kérdésekre empatikus és szelíd válaszokat kerestünk. A Nurtured first szakértője, Jessica VanderWier Instagram-bejegyzésében péládul így fogalmaz:
„Füllentett a gyereked. Mi lesz most? Először is, gratulálj magadnak. A gyerek egy fontos fejlődési mérföldkőhöz érkezett.”
Arra, amit a kisgyerekek csinálnak, gyakran nem használjuk a hazugság kifejezést – legalábbis nem mindenki. Sokan azonban még egy kis „ferdítést” is zokon vesznek, és igyekeznek minél hamarabb belesulykolni a gyerekbe, hogy hazudni csúnya dolog. Pedig a gyerekkori kis hazugságokat, füllentéseket nem kell tragédiának venni. Sokkal hatékonyabban kezelhetjük ezeket a helyzeteket, ha azonnali büntetés vagy hosszas leckéztetés helyett megpróbáljuk megérteni, miért nem mond igazat a kisgyerekünk, és ennek megfelelően reagálunk.
A kontroll érzésének keresése
A szakértő szerint a gyerekek gyakran akkor füllentenek, amikor úgy érzik, nincs befolyásuk a körülöttük zajló eseményekre, és eszköztelenek ahhoz, hogy megvalósítsák az akaratukat. Például: „Anya azt mondta, kaphatok ebéd előtt csokit” – miközben nyilván nem hangzott el ilyesmi. Egy ilyen helyzetben „könnyű” füllentéssel alakítják úgy a dolgokat, ahogy szeretnék.
Mi a megoldás?
Vizsgáld meg kicsit a helyzetet, és ha arra gyanakszol, hogy a gyerek csak a kontroll érzését keresi, a következőket érdemes tenned:
1. Adj neki döntési lehetőséget: Engedd, hogy öt percig ő legyen a főnök, és döntse el, mi történjen.
2. Választási lehetőségek: Engedj neki választást olyan dolgokban, amelyekben ez megoldható, például mit kér vacsorára, melyik pólót akarja felvenni, melyik játszótérre menjetek.
3. Simon mondja játék: Játszhattok „Simon mondja” játékot, ahol ő lehet az irányító. Legyen ő, aki megmondja, mit kell a többieknek csinálni, de csak akkor hajtsátok végre az utasítást, ha előtte elhangzik, hogy „Simon mondja”.
Ezekkel a módszerekkel elérheted, hogy úgy érezze, az ő kezében is van némi irányítás, és ne érezze elveszettnek magát. Lássa, hogy az ő véleménye is számít.
Próbáld megérteni a füllentést. Természetesen számos más oka is lehet annak, hogy a kisgyerek füllent. Még nem érti pontosan, mi a hazugság vagy füllentés, vagy nem tudja teljesen megkülönböztetni a valóságot a fantáziától, ezért a hazugság valójában igaznak tűnik számára.
Illetve megesik, hogy a vágyát, kívánságát tényként mondja el – ami nekünk hazugságnak számít, neki azonban nem.
Olyan is van, hogy nem akar bajba kerülni, ezért mindent megtesz, hogy elkerülje a büntetést vagy a szülő szeretetének veszélyeztetését. Vagy csak egész egyszerűen le akar nyűgözni valakit.
Mindez egy teljesen normális fejlődési folyamat része, nem kell rögtön hazudós gyereket vizionálni, ha a kisgyerek száját elhagyja egy-két füllentés. A gyerekek 3-4 éves korukban kezdik megtanulni, hogy a többiek nem „hallják” azt, amit ők gondolnak, a füllentésnek hangzó „történetmesélés” ennek egyfajta tesztelgetése. Próbálgatják, mi történik, ha elmesélik a kigondolt dolgokat, elhiszik-e mások azt, amit kitaláltak és állítanak.
Hogyan reagáljunk tehát?
Nagyon fontos, hogy ezekre ne haraggal, dühösen, büntetéssel reagáljunk, mert az feleslegesen szorongást, félelmet kelt a gyerekben. Tudatosítsuk magunkban, hogy ez egy normális fejlődési lépcső, amin könnyen át lehet lendülni, ha higgadtan, természetesen, sok magyarázattal és beszélgetéssel igyekszünk kezelni.
Az alábbi dolgok segíthetnek még a füllentős helyzetek kezelésében:
- Magyarázzuk el neki, miért fontos, hogy igazat mondjunk – úgy, hogy ő is könnyen megértse.
- Biztosítsuk arról, hogy mindig és minden helyzetben elmondhatja nekünk az igazat – nem fogunk rajta kiakadni.
- Meséljünk neki arról, hogy hibázni természetes dolog. Ezzel megalapozhatjuk azt, hogy ne féljen őszintének lenni velünk.
- Beszélgessünk sokat az igazság és fantázia közötti különbségről.
- Meséljünk neki a vágyakról és kívánságokról, és arról, hogy ha ezeket tényként, megvalósult dologként közli, az hazugságnak számít.
- Ne büntessük a füllentést, hanem segítsünk neki, hogy legközelebb jobban kezelhesse a helyzetet.
- Hangsúlyozzuk számára, hogy a családban az őszinteség fontos és értékes, megbecsülendő dolog.
Vagyis ne vegyük túl komolyan azokat a gyermeki fantáziákat, amik a felnőttvilágban már elfogadhatatlan hazugságoknak számítanának. Tegyünk különbséget a gyerekkor és a felnőtt normák között ebben a tekintetben. Természetesen ne bátorítsuk a gyereket füllentésre, hazugságra, de ne is essünk kétségbe, ha ilyesmi előfordul, a lurkó idővel kinövi.
Csak a valószínűtlen igazán valószínű, csak a hihetetlen igazán hihető. / Kosztolányi Dezső /
Akác
