Hová a csudába vigyem őket, tűnődik az ember lánya egy gutaütötten meleg szombat reggelen, ahol biztos mindenki jól érzi magát, nem kell átszelni érte a fél országot. Elsőre eszembe juthat persze a strand, csakhogy a pesti strandok megközelíthetőbb darabjai így augusztus elején nagyjából extrémsportnak számítanak, a maguk 3 ember per négyzetméter látogatottsági átlagával, zsúfolt vagy nem létező parkolóikkal, végtelen soraikkal a büfék előtt, már pedig én ma nem főzök, nem én.
El lehetne menekülni az erdőbe a hőség elől, de mire ezek felkelnek....és mégiscsak ki kéne használni a nyár örömeit vizeskedéssel, dagonyázással. Mit is írtak valahol nemrég, hogyaszondja vizes játszótér? Egymás mellett kettő, egy fizetős meg egy ingyenes? Jöjjön a napfényes Újpestre, és élvezze a 21. század technológiáját egy színes-szagos-vizes-váras gyerekszórakoztató helyen, ahol garantált az önfeledt mulatás és a szabad mozgás öröme? Nem röhög, amit találtunk, igazi gyöngyszem, a fenti szlogent teljes mértékben megvalósítja, és a mellette lévő, szintén felfedezni vágyott helyet még nem is láttuk.
A Tarzan parkot talán tavaly adták át, azt a bizonyos, Kanadából hozatott vizes játszóteret benne meg az elmondás szerint idén nyár elején. Különösebb hírverés nem volt körülötte, ahogy a Tarzan park közelében álló ingyenes, idén elkészült Szilas parki vizes játszóteret is leginkább az újpestieknek hirdették helyi fórumokon.
Egy közepes összeg lefizetése után beballagunk, és néhány lépés után megállapítom: itt aligha fognak a kölkök unatkozni. Mivel Magyarországon nagyon sok olyan hely van, ami "mintha" (tudom, mit akartak, de azt is, miért nem lett végül olyan), nagyon meglepődöm, amikor két óra viháncolás után még mindig nem találok hibát a létesítményben, a négy órás időtartam (ennyire adják a jegyet, vajon miért?) alighanem kevésnek bizonyul majd.
Belépés után először a hintapark és a "liándzsungel" fogad, a másik oldalon a legkisebbek váraival, ezt a gyerekek épp csak érintőlegesen próbálják ki, pedig a lendülős-csúsztatós hintáról le se bírtak szállni Mártélyon, de a 33 fokban nyilván a vizes játszótér a legvonzóbb. Felnőttnek is erősen ajánlott a fürdőruha, ha nem akarja, hogy a nyári ruhájában öntsék nyakon a magukról megfeledkezett kiskorúak, hiszen vizes placc közepén két "vízágyú" is rendelkezésre áll, ami igen széles körben forgatható. A vizes játszótér felnőttszemmel legnagyobb meglepetése az, hogy a szivárvány minden élénk színében pompázó burkolat egyáltalán nem csúszik, és hiába van mellette a dagonyázós homokozó, valahogy koszosnak sem tűnik, pedig van rajta gyerek rendesen, lábmosó pedig elvileg sehol, maga a kialakítás olyan, hogy mintha öntisztulna az egész. A földről-fentről fakadó vizek NEM mindig folynak-csorognak: ha valahol elindul valamelyik, a környék valamennyi fürdőruhás kiskorúja őrjöngve-visítva ront oda. Van földből fakadó forrás, szivárványzuhany (ez alatt át lehet sétálni), a két említett vízágyú, de nagy kedvenc a négy kis pohárféle is, ami ha megtelik, az alatta izgatottan váró gyerekek nyakába zúdul.
A vizesplacc melletti homokozó is vizes: a fizika számos érdekes jelenségét lehet tanulmányozni a lecsorgó-irányítható vályúkon,van vízikerék, csörlős vödör a csorgatáshoz, de van egy alagutacska is, amiből bányászcsille gördül ki, amit igazi fordítókorongon lehet a megfelelő irányba állítani. De van óriás kalózhajó is, mászható árboccal, forgatható ágyúkkal, ilyet utoljára abban a Balaton-melletti szállóban láttam, ahol hat éve is körülbelül negyvenezer forintba került egy éjszaka.
A kis szigeten álló óriási, csúszdás vár függőhídja sokméteres magassággal csábít (hálóval védve a kajla kölköket), felnőttként az jut róla eszembe, itt simán le lehetne forgatni a Gyalog-galopp néhány jelenetének remake-jét, különös tekintettel a Ni! lovagjaira. A kis hidacskát nem minden gyerek veszi észre, ahol át lehet kelni a vár "szigetére", pedig a vizes várárok az egyetlen, amiben tilos a fürdés, mégis időről időre nekiindul rajta keresztül egy-egy kis felfedező, hogy a gondosan körbejárogató animátoroknak is legyen valami dolga. De van a közelben indián wigwam Winnetou rajongóinak, életnagyságú hintó a Hamupipőke vagy a Csizmás Kandúr megfelelő jelenetéhez, van Zengerdő hatalmas triangulumokkal és xilofonokkal, és a balesetveszélyes ugrálóvárak helyett egy iszonyú méretű színes gumi "párnaféleség", amit a magukkal nem bíró gyerekek trambulinnak használhatnak. A hangja ennek is igen figyelemreméltó: én nagyjából húsz percig hiszem azt, hogy a távolban dörög az ég, miközben egy felhő sincs rajta, aztán kiderül, csak ez az ugrálópárna adja ki magából a félrevezető zajt.
Vajon hogy terveznek meg egy ilyen létesítményt? Én arra gondolok, talán hirdettek egy pályázatot 4-12 évesek részére, ahol lerajzolhatták álmaik játszóterét, majd az ötletparádé eredményét átnyújtották egy csapat infantilis, begombázott felnőttnek és egy mindenre elszánt, a technika lehetőségeit jól ismerő mérnökcsapatnak, pénz nem számít, ez aztán OLYAN legyen! Gyerekkoromban magam is szívesen rajzolgattam például uszodákat, ahol unalmas kockák helyett ide-oda kanyargó medencék voltak, a bátrak egy nagy, színes sárkány száján is átúszhattak, ám ez a létesítmény messze meghaladta akkori fantáziám termékeit. Ez az az eset, amikor a pénz (sok-sok fantáziával körítve) kifejezetten boldogít. A hely meglepően áttekinthető ia, legalábbis nekem ritkábban volt a "jézus mária, hova tűnt a gyerek???" élményem. Ha mégsem láttam valamelyiket, akkor nyilván a kalózhajó mélyében vagy a fellegvárak csőcsúszdáiban rejtőztek éppen.
A lazítani kívánó felnőtt egyébként szintén jól jár, ahogy a járni alig tudó babákat is bátran ki lehet hozni. Rengeteg árnyas pad várja a pihenni vágyókat, van szép, tiszta öltöző és mosdó, nem kell a fülig maszatos gyereket kocsiba tuszkolni, a táblák alapján baba-mama szoba is van, a pázsit hibátlan (a mulcsos váraknál ajánlott cipő, a többi helyen simán lehet mezítláb rohangálni), van egy teraszos, menőrattanos büfé is, ahol ugyan elég sematikus a választék (hamburger, hotdog, virsli, rántotthús, savanyúubi, sültkrumpli), de a kiszolgálás gyors, az árak elviselhetőek, a kávé pedig kifejezetten jó.
Sporteszközt se érdemes nagyon cipelni: a profi ping-pong asztaloknál egy középkorú pár ütögetett épp, elmondásuk szerint az ütőket, labdát a helyszínen lehetett kérni, de van kismotor, pétangue, sőt homokozóeszköz is kölcsönbe. De van egy hatalmas óriássakk-készlet is a helyszínen, egy kissrác épp apjával vívott élethalál-meccset épp, a miénk meg sajnálkozott, hogy a saját apja kimaradt a buliból, én ugyanis nem tudok sakkozni.
Egyetlen dolog okoz itt nehézséget: a lehetőségektől bepörgött kölyköket a négy óra leteltével távozásra bírni, miközben kipirult arccal hajtogatják: akkor most a hintaparkkal mi lesz? de én még indiánosat is akarok!!!! Nálam a csavart fagyi jött be végül, aki időre felöltözik, kaphat belőle, a parkolóig elnyalogathatja. Apropó, parkoló: a létesítménnyel szemben van belőle egy hatalmas, a bejáratnál pedig egy óriási bringatárolóval is kedveskednek a tervezők, tömegközlekedéssel érkezők a 14-es villamost, vagy a 96-os, 296-os buszt használhatják, onnan már nem túl messze a park. Kedvezményeket újpestieknek kínálnak, illetve szerdánként a gyerekjegy mellé ingyenes felnőtt belépőt adnak.
Ma a szakadó esőben azt írják, egyelőre nem nyitnak ki, de bízzunk benne, október-novemberig még sokan ki tudják majd próbálni. És akkor a közeli ingyenes létesítményhez még oda se szagoltunk - pedig a képek alapján az is megér egy misét.
Vakmacska
