Négy év múlva, 99-ben érkezett meg hozzánk a tesó. Míg a bátyjával igen csak picurka hasam volt, vele hatalmas. Nem volt valami szófogadó fajta odabent, mert nem fordult be irányba. Hiába mondogattam neki szorgalmasan, hogy csinálja.
Ráadásul úgy feküdt, hogy nem a csípője volt lent, hanem a térde, és ez állítólag nem valami jó verzió, ilyen szülésbe nem mennek bele, mert villámgyorsan kerülhetünk életveszélybe mindketten.
A 39. héten befektettek. Csináltak pár vizsgálatot, aztán úgy döntöttek – pénteken, mert az egy jó nyugis nap – megpróbálják megfordítani.
Az egy remek élmény volt. Ott feküdtem egy műtőasztalon totál pucéran. Kaptam EDÁt, mert az volt a terv, ha nem fordul be, akkor azzal a lendülettel vágnak. A szobába beözönlött kb. húsz ember, a tanulóktól kezdve az osztályos nővéreken át talán még a takarítónők is. Fordítást eléggé ritkán látni állítólag.
Talán menet közben az alvégemre rádobtak egy lepedőt, ebben nem vagyok biztos.
Szóval, évakosztümben fetrengek, az egyik doktornő feltérdelt mellém az ágyra, és a kezét benyomta a bordáim alá, azzal igyekezett ellentartani a gyereknek. A főorvos pedig elkezdte rángatni a hasamat. /Azóta láttam Youtube-on, hogy máshol ezt hogy csinálják. Nem hasonlított arra!/
A gyerek persze erre sem fordult meg, így toltak be a műtőbe, és öt perccel utána már kívülről szagolhatta az ibolyát.
50 cm 3250 gramm. Fiú. És ha tudnátok, hogy azóta is milyen kényelmes!
Aztán még fél órát férceltek engem.
Ahogy a gyerek kikerült belőlem, a levegő bekerült a hasamba, ettől pedig förtelmes hányingerem lett, illetve a jobb vállam akart a helyéből kiszakadni. Más kellemetlen dolog nem történt.
A császárom nagyon jól sikerült, hamar felépültem belőle. Másnap már fürgén sétikáltam a folyosón.
Borsoly
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
