Nekem elsőgyerekes kismamaként sokat segített a rengeteg szüléstörténet, amit az oldalon olvastam, ezért én is megosztom a tapasztalataimat, hátha valakinek pont ez segít.
2019 nyarán felmerült nálunk a gyerekvállalás gondolata, de még nem határoztuk el magunkat teljesen, szimplán nem védekeztünk, lesz. ami lesz. Kb. szeptember lehetett, mikor mondtam a páromnak, jó lenne konkrétan eldönteni. Megbeszéltük, hogy IGEN, legyen baba. Elkezdtük enni a méhpempőt, többen is ajánlották, hogy az rásegít a dologra.
Láss csodát, novemberben nem jött meg. Pár nap késés után három teszt, mind pozitív. Nőgyógyász megerősített, öt hetes pötty a pocakban. Kiírta a vérhígítót is, korábbi trombózis miatt végig szúrni kellett magam. A terhességem igazából eseménytelen volt, rengeteget sétáltam, jógáztam, 34 héttől ittam málnalevél teát, próbáltam a gátmasszázst is párszor, de annyira nem jött be. Eleinte 08.01-re voltam kiírva (szülinapomra), utána 07.29-re.
Mivel már kezdtem „unni” a terhességet, megbeszéltem a kislányommal, hogy a 39. héten igazán kibújhatna, mondjuk csütörtökön (07.23). Ittam alkoholmentes bábakoktélt pár napig, takarítottam, relaxáltam. Kedd este a párommal összebújtunk, ez megtette a hatását.
Így történt, hogy 07.22-én, szerdán hajnal 5-kor, amikor felkeltem pisilni, valami kifolyt az ágyra. Egy tenyérnyi folt lett. Nem tudtam eldönteni, hogy ez víz vagy pisi, de mivel semmi szaga nem volt, gondoltam, a baba indul kifelé. Férjemnek nem szóltam, hagytam elmenni dolgozni. Szülésznőm volt fogadva, neki írtam, hogy szerintem víz folyt ki reggel, de azóta semmi. Mondta, hogy mindenképp menjek be a nap folyamán vizsgálatra. Gondoltam, rásegítek kicsit a dologra, délelőtt elindultam gyalog bevásárolni, kb. 8 kilométert sétáltam. Délben hazaértem. Semmi. Szóltam az anyósomnak, vigyen be a klinikára vizsgálatra, cuccot vittem. Férjemet azért ekkor már értesítettem, ne lepődjön meg, ha nem leszek otthon, mikor hazaér.
A klinikán egy roppant nem kedves szülésznő navigált, hogy akkor öltözzek át, ctg, nőgyógyász megvizsgál. Doktornő mondta, igen, a víz szivárog. Nem voltam megdicsérve, hogy csak délután mentem be, pedig hajnalban már folyt. Viszont most sem csinálnám másképp. Befektettek szobába, hogy akkor innen baba nélkül már nem megyek haza. Sose voltam még kórházban. Egész délután bőgtem, mivel fájás fasorba se volt, a koronavírus miatt látogatási tilalom, féltem, hogy napokig nem fog történni semmi, és ott kell lennem egyedül. Szerintem a stressz miatt, délután 5 körül enyhe feszülés hasban. Vártam. Többször egymás után, egyre erősebben. Megörültem, kezdődik!
Este 9-kor jött a szülésznőm, akkor tartottam 2,5 ujjnyinál. Beöntés, borotválás. Mondta, hogy akkor szóljak anyunak, induljon, ugyanis úgy volt megbeszélve, ő lesz ott velem.
Megkaptam az oxit, felerősödtek a fájások, de a tágulás lelassult. Gázt próbáltam, mintha full részegen forogna velem a világ, inkább hagytam. Doki jött, 3 ujjnyi. Javasolta az epit, mivel „ez még eltart egy ideig, és anyuka nagyon el fog fáradni”. Beadtam a derekam, kértem. Na, az volt az egyik legrosszabb 5 perc. Anyu nyomta a vállam, próbáltam görnyedni, de úgy nem kaptam normálisan levegőt, jött a fájás, de közben a gerincemben turkált a dokinő... És a fejemben csak egy gondolat MEG NE MOCCANJ.
Az orromról csepegett az izzadság. És ekkor a jó hír. Nem jó helyre ment a szuri, újra kezdjük. Másodjára sikerült. Na, az jó cucc, nem éreztem kb. semmit. Viszont rosszul lettem, hánytam, a vérnyomásom leesett, pár perc kellett, mire összeszedtem magam. Aztán persze azt éreztem, hogy nagyon kell pisilni, viszont nem tudtam járni az epitől, szóval katéter. Abból legalább nem éreztem semmit.
Nem tudom, hány óra lehetett, éjfél biztos elmúlt akkor már. Az epi hatása elmúlt. Mondtam a szülésznőmnek, olyan, mintha nagydolog lenne... Szeme csillant, jönnek a tolók! A szobában gyakoroltuk a nyomást, ötletem sincs, mennyi ideig, de sokáig. Ez már az a pont, ahol kiestek dolgok. Annyi megvan, hogy egyszer körbeállt az összes szülésznő, mert újra hánytam, és nagyon leesett a vérnyomásom. Csak az villant be, hogy ha már eddig kibírtam, nehogy császár legyen a vége, de szerencsére jobban lettem. A következő, amire eszméltem, hogy tolják az ágyam. A szülésznőm mosolyog rám, MEGYÜNK SZÜLNI! Kitisztult az agyam. Három fájás alatt sikerült kinyomni, és ahhoz képest, hogy csendben szenvedő típus vagyok, üvöltöttem, mint a sakál, egyszerűen muszáj volt.
De az a pillanat, mikor a mellkasodra teszik a síró babádat, és nálad megnyugszik egy pillanat alatt... Csodálatos, végtelen nyugalom szállt meg. Az első mondatom: Mindene megvan? A második: Nem hittem, hogy a mai nap a beöntés lesz a legjobb.
Így született meg 07.23-án (a megbeszéltek szerint) hajnali 03:15-kor, gátvédelemmel, 3180 grammal és 48 centivel a kislányunk.
Edus
Olvass még a témában!
Megbeszéltem a fiammal, hogy gyorsan szülessen meg
Megbeszéltem vele, hogy mikor kell kibújnia. Több dátumot is kapott. Illetve ha jönni akar, akkor jöjjön, és ne kínozzuk egymást, gyorsan bújjon ki. Szót fogadott!
Könnyen született meg a kislányom, mert megbeszéltem vele
Az elejétől kezdve hittem abban, hogy ha megbeszélek a Kicsivel mindent, akkor az úgy jó lesz.
