Ezen a héten egy fordítást-kivonatot hoztam nektek arról, hogyan gondolkodnak, érzékelnek az autisták. A könyv, ahonnan a szöveg származik: Colette de Bruin: Geef me de 5. Ez egy nagyon jó gyakorlati megközelítésen, sok-sok példán alapuló könyv. Elérhető angol és német nyelven a holland mellett. Próbáltam érthetőre fordítani, kivonatolni, a sutaságokat nézzétek el légyszi, nem ez a szakmám.
„ Az autizmussal élő emberek, nem autista társaiktól különböző módon, „darabokban” érzékelik a világot. Ez a másfajta érzékelés az autizmus központi kérdése. Ha egy gyerek másképp érzékel dolgokat, más jelentést is tulajdonít nekik. Az autizmus egy eltérés az agyban, ami a gyereknek születésétől megvan. Érzékelni a szemünkön, fülünkön, bőrünkön, szánkon es orrunkon keresztül tudunk. Ez az információ az agyba jut, ami feldolgozza és ennek a következménye aztán a reakciónk.
Például: látsz valakit, aki a bejárati ajtóhoz sétál, hallod a csengőt és kinyitod az ajtót anélkül, hogy ezen gondolkodnod kellene. Az összefüggés aközött, hogy valakit látsz érkezni, hallod a csengőt es kinyitod az ajtót, logikus. Egy autista gyereknek az ajtó kinyitása nem feltétlenül a logikus reakció arra, hogyha hallja a csengőt.
Ez amiatt van,hogy a különböző érzékszervekkel érzékelt részletek esetükben az agyba külön-külön érkeznek, egyenként, mintha egyedülálló puzzle darabok lennének. Az összefüggés így nincs meg. Először ezeket a darabokat kell a fejében összeállítania egy egésszé, hogy az érzékelést, mint egészet értelmezni tudja, és csak ezután tud jelentest tulajdonítani neki. Ez az agyban villámgyorsan történhet, de meg kell történnie. Nemcsak az ajtócsengő esetében, hanem minden esetben, amit az autista gyerek lát, hall, érez, kirakóznia kell. El lehet képzelni, hogy a háttérben mennyire keményen dolgozik, hogy az összes információt feldolgozza es jelentést tulajdonítson.
A csengős példában a „hallom a csengőt es kinyitom az ajtót” link az érzékelés és a cselekmény között nem egyértelmű. Emiatt előfordulhat, hogy a gyerek nem nyitja ki az ajtót, hanem szépen csendben játszik tovább anélkül, hogy megfordulna a fejében, hogy neki itt tennivalója van.
Amikor az érzékszervek egyszerre túl sok információval (kirakódarabbal) árasztják el az agyat, azt annak először fel kell dolgoznia. Ez sok időt es energiát vehet igénybe (akár heteket is). Abban az esetben, ha a gyerek nincs abban az állapotban, hogy ezeket mind egyszerre kezelni tudja, a kirakódarabok maguk alá temetik, kiborul. Ez a túlingerlés, amiről már írtam egy posztot pár hete.
Könnyű elképzelni, hogy minél többet kell a gyereknek puzzle-t építeni annál nagyobb az esélye, hogy hibázik.
Példa: 11 éves kislány (PDD-NOS) születésnapi látogatáson vesz részt a szüleivel. Miközben az asztal mellett sétál a tesójához, a kezével véletlenül lever egy kávéscsészét. Halvány fogalma sincs róla, hogy ő a hibás, szerinte a testvére volt. A környezetnek furcsa, hogy a 11 éves gyerek egy másikra próbálja kenni a dolgot, amikor pedig egyértelmű, hogy ő volt az.
Miért gondolta a 11 éves kislány, hogy a testvére a hibás?
A baleset idejében ő a testvérére nézett, mert oda tartott éppen, ezt a két dolgot – a leeső kávéscsésze és a testvére kapcsolta össze – rosszul. Számára ez egy kép, így az igazság!
Az esély, hogy az autista gyerek rosszul rakja össze a puzzle-t nagy, ez gyakran előfordul. Hallod a konklúziót és érzed, tudod, hogy valami nem stimmel, de mivel a gondolkodás nem tudatosan történik, ezért nem lehet őt felelősségre vonni sem miatta. Nincs értelme magyarázni, hogy az nem úgy volt, mert az ő fejében EZ az igazság. Ez az ő korlátozása, a következménye a „darabos” érzékelésnek. (Sokszor ez tűnhet úgy, mintha a gyerek hazudna.)
Másképp gondolkodás
Mivel a gyerek a világot másképp érzékeli, ezért másképp is gondolkodik. Három kognitív teória következik, amiken keresztül az autista gyerekek által mutatott viselkedésformákat magyarázzuk.
Centrális koherencia (CC):
A nagy egészet átlátni és jelentést tulajdonítani neki. Más szavakkal a környezetet egy kerek egésznek látni és megérteni, beleértve a jelen lévő embereket, kommunikációt. Az autista a szituációt úgy látja, mint egyedülálló tények gyűjteményét, amik között semmi összefüggés nincs, vagy legalábbis keresni kell. Ha túl sok az információ, elveszítheti a „átlátást” és könnyen pánikba esik.
A megváltoztathatatlan részletek azok, amikbe az autista kapaszkodni tud. Nem látja át az egész szituációt, így nem képes különbséget tenni fontos és mellékszálak között sem. Nincs más lehetősége, mint a részletekre koncentrálni, ezeket megragadni. Ez a fajta gondolkodás a gyakorlatban két módon jelentkezhet.
Az első, amikor a gyerek csak akkor képes bármit a gyakorlatba ültetni, részt venni egy eseményen, ha az összes részletet előre ismeri. (pl. Az auti gyerek csak onnantól vesz részt a saját születésnapi buliján, hogy az összes vendég megérkezett – időben! – és a listán szereplő összes ajándékot megkapta.) A második, aki amint egy ismerős részletre bukkan, rögtön cselekedni kezd (pl. 9 éves autista bemegy anyukájával a gyorsbüfébe, a kisfiú meglát az egyik asztalon egy félig teli poharat és kiissza. Számára részlet pohár=inni kell).
Egy autista gyereknek szintén nehézséget okozhat, hogy a már megtanultakat átültesse eltérő szituációkba. (pl. 3 éves gyerek nem tud otthon lépcsőzni, miközben az óvodában ez nem probléma neki.)
Néha a gyerek bizonyos részleteket örökre összeragaszt (1-1 asszociáció), időnként olyanokat is, amik egymástól teljesen függetlenek (pl. Narancslevet iszik a zöld pohárból, de kiderül, hogy a narancslé romlott volt. Soha többet nem iszik zöld pohárból, mert neki az = romlott ital.
Executiv funkciok (EF): A dolgok tervezése és szervezése és ebben való flexibilitás. Mi mi után következik és hogyan kell végrehajtani. Egy autista gyerek, akinek nehézségei vannak az összefüggések átlátásával, ennek következményeképp szintén nehézségekbe ütközik, amikor a saját teendőit kell szerveznie, terveznie. Ez az oka annak, hogy az autisták sokszor később tanulják meg az egyes tevékenységeket, amit kortársaik már tudnak (pl. öltözés). Ha a feladatot vizualizálják neki, az segíthet, hogy önállóbb legyen, jóllehet először ellenkezni fog az új rendszer, változás ellen, amit nem ő talált ki.
Theory of mind (TOM): Egy másik ember belső világának megértése és figyelembe vétele. A saját belső világod ismerete és annak képessége, hogy ezt kifele kommunikálod és az érzéseidet kezeled. Az autista gyerekeknek a TOM-ja hiányos. Nehezen értik meg, hogy egy másik személy a valóságot másképp éli meg. A gyerek nem érti mások viselkedését és érzéseit, és nem is tudja azokat előre megjósolni. Számára elképzelhetetlen, hogy egy másik ember fejében milyen gondolatok vannak, emiatt a játszmázás, manipuláció az autistáknál kizárható. A gyereknek szintén nehézséget okoz saját magának a megértése, az adott szituációban a saját szerepének az átlátása.” (Fordítás vége.)
Végezetül a fentiek tükrében a hazugságról.
Először is, kell a hazugsághoz egy tett, amiről a gyerek tudja, hogy helytelen. Ezután a gyereknek tudnia kell, hogy a szülő haragudni fog – megbünteti… ezután ki kell találnia egy mesét (a hazugság maga),amivel felváltja a saját bűnösségét és a szülő várható reakcióját számára pozitívvá változtatja. Ezt sorba véve és a fentiek tükrében átgondolva látszik, hogy az autistáknak nem erőssége a hazugság. Azok alapján, amit a környezetemben hallok, nem is csinálják túl jól, de az sem teljesen igaz, hogy az autista nem hazudik. A legtöbben addig eljutnak, hogy lássák, hogy tettek valamit, ami nem helyes. A következő lépés a nem én voltam/más volt. Belekérdezve viszont, ha van is válasz, az olyan, mint amikor Joey próbált hazudni a Jóbarátokban – jött a szomszéd mosómedvéje és ő vitte el…
Ez így elég absztrakt, nekem például nagyon fura belegondolnom, hogy a gyerekem a fenti módon érzékeli a világot és keresi a válaszokat, összefüggéseket. Egyes megnyilvánulásaiból persze látszik, hogy így van. Főleg az általánosítások. Mikulás ünnepségen voltunk Somával decemberben az iskolában, rezesbanda is volt. Soma levonta a következtetést, hogy ha iskolai ünnepség, akkor rezesbanda. Múlt héten volt a karneváli buli, délre mentem, hogy együtt vegyünk rajta részt, amiből végül nem lett semmi (nem nagyon bánom, mert én meg beteg lettem), mert Soma folyton csak azt hajtogatta, hogy fél a nagy zajtól, amit a banda csinál majd. És nem volt képes befogadni, hogy nem lesz rezesbanda.
Ugyanakkor a fentiek megmagyarázzák például azt is, hogy sokan miért ragaszkodnak annyira egy-egy rutinhoz. Nekik ez a kapaszkodó egy káoszos világban. Tiszteljük a kapaszkodóikat, amennyire lehet.
Hollandrémület
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
