A nőgyógyászati és szülészeti osztályvezetők pár hete baráti találkozóra gyűltek össze Székesfehérváron. A találkozón elhangzott: az országos elvándorlás a szülész-nőgyógyász szakmát sem kíméli. Külföldön akár tízszeres fizetést is kaphatnak az orvosok, és még az adóhivatal miatt sem kell aggódniuk.
A pálya korábban nagyon csábító volt, az elmúlt tíz-tizenöt évben egyre kevesebben jelentkeztek erre a területre. A rezidensek száma így az utánpótlás folyamatosan csökken.
A szegedi női klinikán tizenöt betöltetlen állás van, ami a találkozó résztvevői szerint azt jelzi, hogy közeleg a vég. A negyvenöt fölötti korosztály, akik már döntően vezető beosztásban vannak, nem mennek el – állítja Papp Zoltán, a Nemzeti Egészségügyi Tanács elnöke. Megítélése szerint a jövő az lesz, hogy több magánkórház is nyílik majd hazánkban mert egyre nagyobb az igény arra, hogy professzionális, empátiás ellátáshoz jussanak a páciensek, egyértelmű árakon, amelyek alig valamivel magasabbak, mint egy állami kórházban választott orvos „borítékpénze”.
Engem őszintén szólva meglepett, hogy a szülész-nőgyógyász szakma is elnéptelenedik, mert eddig úgy hittem, a sok hálás ifjú szülő kellő vonzerő a pályájukon. Mert az aneszteziológus, vagy belgyógyász gondolom, borítékban inkább csekkeket lát, mint ezreket. De eddig azt hittem, a szülészek még a jelenlegi alacsony népességnövekedés mellett is legfeljebb a NAV érdeklődése és a sok túlóra miatt panaszkodhatnak.
Nos, a találkozón fejtegetett professzionális, empátiás ellátás egyértelmű árakon egyébként szerintem is jól hangzik, csak aztán nehogy úgy járjunk vele, mint a régi viccben: „Kórházunkban professzinális körülmények között, empátiás személyzettel, egyértelmű áron szülhet. Ön bármely két szolgáltatást választhatja ezek közül.”
Természetesen meglehet, hogy csak a nemrég olvasott magánkórházi szüléstörténet motoszkál a fejemben, amikor a kismama egymillió forintot perkált egyértelmű áron a professzionális, csak éppen legkevésbé sem empatikus szüléséért.
Nemrégiben a nőgyógyászom magánrendelőjében voltam, éppen öltöztem a rákszűrés után, mikor „kihallgattam” egy telefonbeszélgetés egyik felét. A dokit amennyire értettem egy magánklinikára/rendelőbe csábították, ami csilivili és ragyogó új volt, de nem minősült magasabb kórházi szintűnek. Orvosom finoman és udvariasan azzal hárította el a vonal túl végén levő illetőt, hogy a külcsín nem minden, ha meglesz a megfelelő háttér (azaz a magasabb szintű szűrésre és hasonlókra való jogosultság), szívesen visszatér a kérdésre.
Addig is én a magam részéről továbbra is a magánrendelés és állami (sőt ezen belül) kórház kombinációját preferálnám. Így borítékra sem költök. És remélem, orvosom nem költözik Svédországba, mert az ottani rendelője pirinyókát kiesne nekem az útból.
http://fmh.hu/fooldal-legfrissebb/20110602_szulesz_nogyogyaszok
Center
