Hihetetlenül unalmas hetünk volt.
Csak forogtak a napok, mint a szürke mókuskerék.
Öltözzél, kajádat ne hagyd itt, induljál/elkésel, puszi-ölelés, mostmár futás.
Mosást betenni, PiciLányt összeszedni, vásárolni, altatni, alvás alatt főzni, mosogatógépet ki-bepakolni, etetni, játszani és mindeközben remélni, hogy marad idő a lehajtogatáson túl a felteregetésre is vagy legalább ki süt egy kicsit a nap. Ami ugyanis alvásidőben nem készül el, az megy a levesbe.
PiciLány mellett igen kevés dolgot lehet megcsinálni. Hasznosat se, meg haszontalat sem. Sokszor mire leülnék a kiskertem elé a kávéval, már ki is pattan a szeme. Dacolok és leülök. A héten pitypang fújó projekthét volt.
Most ez úgyis ilyen menő az ovi-suliban. Imádja a bóbitát, de hiába mondom neki, hogy "Fújjad!", ő nagyon ügyesen szuszog az orrán. Legalább az orrfújás jól megy. A bóbitákat viszont kézzel söpri széjjel. Ezalatt beszürcsölhettem a kávémat a felhők mögül kukucskáló napfényben.
Mikor hazaszivárognak a gyerekek már nem szeretek házimunkázni. Akkor van idő csicseregni kicsit, mikor beesnek az ajtón, hogy éhenhalnak. A nagyok. Mikor KicsiLány is megérkezik, akkor "Szia Anyu, ugye nem altatsz!?!?" és megy babázni, nekünk meg Kedvessel akad pár percünk dumálni kettesben a napról. Szóval kb úgy fest a dolog, hogy ami 3-ig nem készült el, az nem is fog, csak 8 után. Vagy akkor sem. Kivételt képez ami extra sürgős. A kettő között már tengernyi dolog van a gyerekekkel. Egyikünk itt beszélget, másikunk ott osztja az észt. Esetleg ebédel. Valami mindig van. És persze Kedves is meg én is ebben a három órás időintervallumban próbálunk leereszteni kicsit. Mondjuk buta arccal nézni ki a fejünkből fél órát vagy csak félszemmel sandítani a totyogó brilliáns ötleteit. Mozgalmas a délelőtt ennyi jár.
Nálunk este 6-kor kezdődik az esti rutin és 8-ra mindenki ágyban, jóéjt puszi is pipa.
Iskolatáskát pakoljátok be, lássam a tolltartót, hol a radír, hegyezd ki a színeseket is, kérem az üzifüzit, holnapi ruhát készítsd ki! Zoknit is tegyél ki! Farmerod hol van?
Ez vagyok én.
Aztán jön Kedves, hogy rakjatok rendet, ezt is, meg azt is tegyétek el, a sarokból a szennyest is, meg a szőnyeg alól a papírfecniket is, íróasztalod se legyen kupis, gyertek vacsizni, asztal fölött egyél, ne rugdosd a másik lábát, csukott szájjal egyél, menjetek fürdeni, kész vagy már, miért nem, hogy még csak vetkőzöl, eddig micsináltál????
Közben az én hajam is égnek áll, mert PiciLányt etetem, aki egyedül kanalazná a zabkását meg a főzit és a fal, a haja meg a füle mögött és még minden is olyan már. Végül lemondóan legyintek, hogy innen úgyis viszem a kádba.
Hiába ketten toljuk a bringát, pont mintha nyolcas lenne a kerekekben, elég lassan gurul.
Legtöbbször százszor kell figyelmeztetni őket, hogy mi nincs még készen. Ha lassúak, akkor nem lesznek meg a fürdéssel fél 8-ra és innentől már minden perc a mesélésből megy.
Lazán teljesíthetőek a feladatok másfél óra alatt, de ahhoz nem lehet percekig álmodozni minden megtett lépés után, még egy fél oldalas színezőt kiszínezni vagy egy lego bármit megépíteni. Sőt, az sem árt, ha vetkőzéskor a fürdőben nem az apró virágokat számolják a csempén ahelyett, hogy a ruhákat vennék le. Az ezeken való huzavona rengeteg percet és energiát vesz igénybe.
Ritkaság számba megy az a nap, mikor egy 6-7 oldal hosszúságú mesére is jut idő, mert mindkettő ágyban van időben. Legtöbbször a dolog késik 15 percet és csak 4 oldalas mesére futja. Van, hogy csak a hallgatós mese marad, mert 8 után már nem mesélek. Akkor három mesedobozos mese, aztán alvás. Ilyenkor persze fancsali pofahúzás van, amiért nem olvasok.
Természetesen ez a kicsik rutinja. NagyFiú életébe már ilyen szinten nem nagyon van beleszólásunk. Ő fél 11-kor ér haza melóból heti 2-3 hétköznap. Mi addigra ágyban vagyunk. A többi napon 11-kor szólok, hogy amúgy ennyi az idő.
NagyLánynál vannak kötelező időpontok. Nála működik a 10-kor lámpaoltás és bár igen lassan és sok vita árán, de a fürdés időpontját is tudja már tartani. Ugye sokan vagyunk, kell egy rendszer. Pláne úgy, hogy ha NagyLány befoglalja a fürdőt, akkor oda bejutni órák múlva lehetséges.
Miután a kicsik elcsendesedtek, gyorsan teregetek, Kedves a konyhát vágja rendbe és jöhet a megérdemelt pihenés.
Mostanában külön töltjük a lefekvés előtti egy-másfél órát és az a helyzet, hogy tök jó! A saját kis világunkban piszmogunk, de végül mindig együtt bújunk ágyba és még csicsergünk összegömbölyödve, hacsak egyikünk be nem ájul gyerek mellett, kanapén vagy bárhol. Ez szerencsére ritka, de tagadhatatlanul vannak ilyen időszakok.
Néha azért megnézünk egy filmet vagy beszélgetünk egész este, de azt hiszem most többet ad mindkettőnknek ez a kis szabadság.
Jobb a kedvünk még egy igazán strapás napon is, mint amikor minden adandó pillanatban ki akartuk használni a kettesben tölthető perceket.
Lehet nem is baj, hogy ez a hét ilyen csendes volt. A május úgyis intenzív. Minden hétvégén szülinapozunk. KicsiFiúval kezdünk Anyák napján, aztán Kedves anyukája, a hónap közepén a Dédi, utána Kedves és anyum. Végül PiciLány névnapjával véget ér a hónap.
Kettőnk családjánál nagyon másként zajlanak a szülinapozások. Míg Kedves családjában olyan hagyományosan összegyűlik aprajafalva minden szülinapon, addig nálunk nincs ilyesmi. Szökőévente ünneplünk együtt.
Mi itthon felcsicsázzuk a lakást, szülinapos terítőn csicsatorta, zene az ünnepelthez és a tortához igazítva, mert nálunk a tortához "bevonulós zene" is jár. Hihi. Szóval megadjuk a módját, de csak mi vagyunk. És az is már egy említésreméltó létszám. Ugyebár.
Anyum valamikor átjön köszönteni vagy elviszi az ünnepeltet, amikor épp jó neki is, meg nekünk is, de ott már csak ajcsi van meg nasi-fagyi. A Mamához mennek a gyerekek, ott van torta meg terüljasztal. Tesómékkal például nem tartunk ilyesmit. Felhívjuk egymást a szülinapjainkon, a gyerekeinkére chatben írünk egy HBD-t és ennyi, de azt sem mindig. Anyut is külön köszöntjük.
Ezer éve így van és nincs ezzel semmi gond. Mindenkinek megfelel. A gyerekek szerintem külön szeretik, hogy nem egy nagy ereszdelahajam van, hanem egy hétig is elhúzódik a dolog.
Kedves szülinapját hol így, hol úgy ünnepeljük, de ritka kivétellel itthon is, meg a családjával is. Az enyémet pont úgy, ahogy a gyerekekét. Itthon süti-kóla-szivárvány, aztán Anyu valamikor átjön egy süti-nasival vagy én megyek át egyedül és dumcsizunk egy kávé mellett. Általában egymás társasága az ajándék vagy esetleg valami apróság.
Idén minden szülinap nálunk lesz. Pluszba KicsiFiú is kért barátbulit, szóval ha jól számolok, úgy hét tortát sütök májusban. Anyuét biztos a tesóm csinálja, de ő ilyen hatnyelven beszélő csodákra képes, szóval Anyu igazán jól jár és nekem is jól jön. Hihi.
Már jár az agyam ezerrel az egyszerű, de nagyszerű, finom és látványos tortákon. KicsiFiúnak egészen különlegessel készülök. Izgulok is. Katona témában a tankot már kilőttem két éve sajna, pedig az milyen jó volt!
A hosszúhétvégén volt időm agyalni. A kicsik anyumnál voltak két napot. Mi pedig semmit nem terveztünk, hiszen úgyis esni fog.
Soha nem nézem az előrejelzéseket és ez milyen jól is működött eddig! Volt "A" és "B" terv. Most nézem, dehát nem jön be! Én meg itt bosszankodom, hogy hol az eső??? Ezért nem mentünk sehová!
Azért KicsiFiúval és PiciLánnyal játszóztunk egyet a Margitszigeten, Kedves pedig KicsiLánnyal készített egy szorgalmi vaktérképet környezetórára.
NagyFiú? Dolgozott. NagyLány? Punnyadt.
Kedves feltette a fészekhintát az udvaron, na azzal le tudtam csábítani vasárnap, hogy kicsit velünk is legyen. Szerinte az ablakban ücsörgés pont elég D vitamint nyújt számára. Ezt elhiszem, de... Jó döntés volt nyaggatni, mert vagy négy órát egy kupacban voltunk. Homokozott PiciLánnyal, Kedvessel társasoztak telefonon (Azé' ez má' milyen? Igazából tök jópofa.), amibe én is beszálltam volna, ha az este úgy alakul. De nem úgy alakult.
A szabad esténken, amikor már 8-kor miénk lehetett volna az élet, mert nem kellett tekerni a mókuskereket, mi már 9-kor kuporogtunk az ágyban és sutyorogva, levegővétel nélkül léteztünk és csendben próbáltuk legyőzni egymást mindenféle telefonos ügyességi játékokban.
A kis BabszemCsacsi estére belázasodott és elöntötte a bokáig nátha.
Helló Május! Vártalak, de azért nem így képzeltem.
Nanta
