Egyelőre egygyermekes édesanya vagyok. Kislányom júniusban volt kétéves. Tíz nappal hordtam túl a babát 2010-ben. Egy szép hétfői napon fektettek be a kórházba, és közölték, hogy megcsászároznak, mert az UH azt mutatta, hogy nagy feje van a babának, amit képtelenség megszülni. 4,5 kg-ra becsülték, nem engedtek szülni. Én, aki mindvégig természetes szülést terveztem, és jóformán nem is tudtam, mit jelent a császármetszés, kétségbeestem, mi is fog velem történni.
Két nap múlva reggel hatkor elvittek a szülőszobára, beöntés, miegymás, és sajnos délután ötig semmi nem történt, mert egy bennfentes (polgármester) unokája született velünk egy időben, és neki muszáj volt az egyetlen műtőt szabadon hagyni, nehogy komplikáció lépjen fel. Így 11 órát "dekkoltam" a szülőszobán étlen-szomjan, (egy korty víz sem!) júniusban 40 fokban, és a kutya sem nézett felém, (sajnos a fogadott orvosom éppen ügyeletes volt, így akadt más dolga is, mint engem pesztrálni) majd miután megszületett a polgármester-unoka, mehettem a műtőbe. Mire megkaptam a gerincérzéstelenítést, majdnem ki is szedték a kislányomat. Elvitték megfürdetni, megmérni, majd visszahozták megmutatni az én gyönyörű 5840 grammos és 60 cm-es kislányomat!
Az orvosok nem hittek a szemüknek, a főorvos külön gratulált, hogy még ekkora gyerek nem született a kórházban, fényképezték, nagy sláger volt. Én csak annak örülök, hogy egészséges. Nem volt könnyű emelgetni az első 1-2 hétben, hisz egy két hónapos babának is megfeleltek a méretei, de boldogultam mindenféle segítség nélkül. Mert hát nem kell bemutatnom bármely kórház némely csecsemősét (tisztelet a kivételnek) aki közölte, hogy magamnak szültem, az én gyerekem, itt az ideje, hogy ellássam. Így hát segítség nélkül kellett emelgetnem, és minden mást csinálnom „apró” csecsemőmmel! De soha nem panaszkodtam, azóta is imádom a lányom, hatalmas szerelem a miénk. Nagyon szeretnék még egy babát, (tervben van, és azt sem bánom, ha ekkora lesz!) csak gondoltam, megosztom veletek szüléstörténetemet, ami igazából nem a katéterek és érzéstelenítők világa felé terjed ki, hanem lánykám súlya felé!
Szilvi
