Elnézést kérek, hogy csak később jelentkezem és most is elég röviden.
A héten a fiam a Bethesda kórházban volt, megfigyelésen, ADHD-gyanúval. Ez a gyanú megerősítést nyert, aminek egyrészt örülök, másrészt kicsit meg vagyok ijedve. Örülök, mert egy több mint egy éves folyamat végére tettünk pontot, ráadásul konkrét diagnózissal, és így legalább nem gondolom azt, hogy túlaggódom. Másrészt félelmetes, hogy mostantól másként kell hozzáállni, mennünk kell szülői tréningre, ahol tanulunk majd módszereket, trükköket…
Kapott gyógyszert is, amit még a megfigyelés alatt teszteltek nála (az engedélyünkkel), és mivel a teszteken kb. 50 százalékkal jobban teljesített, azt javasolta az orvos, hogy szedje. Javítja a figyelmét, növeli a teljesítményét, ezáltal több lesz a sikerélmény, a pozitív tapasztalat, nő az önbecsülése, ami sikereket eredményez, ésígytovább… Pozitív spirál. És persze mellé az egyéni viselkedés-terápia, aztán, ha az bevált, akkor jön a csoportos terápia, mert bizonyos szociális képességei autisztikus tüneteket mutatnak.
Egyfelől azzal telt az elmúlt néhány nap, hogy ezt, valamint a négyoldalas zárójelentést minden érintettnek elmeséltem: nagyszülők, nagynénik, osztályfőnök, stb. Már ez elég fárasztó: van, aki nem tudja, miről van szó és rálegyint (ááá, nincs annak a gyereknek semmi baja, majdkinövi, minekagyógyszer), van, aki fél, hogy most mi lesz vele… Úgyhogy nyugtattam, beszéltem, magyaráztam. A férjem jól fogadta a dolgot, szerintem ő is megnyugodott, hogy van diagnózis és végre a tapogatózás helyett az aktív szakasz következik.
Emellett a gyógyszer a kezdeti szakaszban okoz mellékhatásokat, ezek elég markánsak: macska nagyságú pupillák, álmosság, furcsa viselkedés. Elég nehéz most vele, sok türelem, sok megértés kell.
És a plusz-egy-lapát: amikor anyósomnak elmeséltem, hogy mi újság a fiammal, a beszélgetés végén elmondta, hogy volt mammográfián, ahol találtak valamit, azonnali biopsziát kértek, de eredmény csak januárban… Addig várunk, remélünk, félünk, inkább nem gondolunk bele.
Fentiek miatt picit jobban háttérbe szorultunk mi, az életmódváltás és a karácsony is. Azért rajta vagyok a következő pár napban, hogy minden klappoljon, még gyorsan anyuhoz is elugrottam látogatóba (jól van szerencsére!), az ajándékok is megvannak (némelyik úton van idefelé), éhen sem fogunk halni. És az átszervezési terveinknek köszönhetően meg tudtam hívni anyósomékat a szentesti vacsorára, így egy kicsit tudom kímélni.
Hát. Mindannyiótoknak teljes szívemből nagyon kellemes, boldog, meghitt karácsonyt kívánok! Köszönöm szépen, hogy eddig velem voltatok, mindennél többet ér ez a közösség és az erő, ami benne rejlik. Találkozunk jövő héten, beszámolok a „rendszerváltásról”, az ADHD-ról, az életmódváltás karácsonyi buktatóiról.
Tipp: áááá, most nincs. Karácsonyozzatok!
Zsé
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
