Születésemtől fogva rémesen trehány vagyok, és sajnos neveltetésem ezen nem nagyon tudott javítani, lévén anyukám is pont ilyen habitusú. Szeretjük a rendet és tisztaságot, de még mennyire, csak épp fenntartani vagyunk képtelenek.
Otthon folyamatosan ment a káosszal való küzdelem: a hétvégék takarítással teltek (ezt de utálta mindenki!), munkánk gyümölcse a szép tiszta ház volt, amit élveztünk is úgy félóráig, ekkor elkezdték a házat ellepni a könyvek, legók, üres sütis tányérok, papírfecnik, plüssállatok, koszos zoknik. Péntekre a helyzet már vállalhatatlan volt, úgyhogy szombaton ismét porszívót kellett ragadni, és így tovább.
Ilyen szocializáció után kezdtem meg a saját háztartás vezetését a párommal közös első otthonban. Nagy bakik nem történtek, mert tudtam főzni, és az se volt titok számomra, hogy a domestost nem vegyítjük a hipóval, viszont a könyveket továbbra is az ágy alatt tartottam, és a mosogatnivaló is egyre nagyobb tornyokban gyűlt a konyhapulton. A párom viszont olyan otthonban nőtt fel, ahol állandó tisztaság és rend uralkodott, és valahogy nem találtuk meg a közös hangot ebben a témában. Az én módszerem az volt, hogy hagytam kialakulni a káoszt, aztán amikor már nem bírtam nézni, összekaptam magam és csillogóra takarítottam az egész lakást, majd gyönyörködtem a hatásban. Az ő módszere az volt, hogy mindennap megcsinált egy-két dolgot, pl. kiporszívózott két szobát, vagy lemosta a tükröket, így a káosz sose uralkodott el, de igazi tisztaság és rend se volt soha, amit én úgy szerettem nézni. Az összezördülések mindennaposak voltak: én a szemére hánytam, hogy ha már porszívóz, akkor miért nem bírja az ajtó mögötti részen is végigtolni a jószágot, vagy ha kipucolja a vécét, miért csak belül, mi lesz az ülőkével? Ő meg folyton morgott, hogy megint széthánytam a ruháim, kint hagytam a felvágottat az asztalon, és nem töröltem fel magam után a fürdőben.
Beláttam igazát, és rengetegszer nekiduráltam magam, hogy most már rendet tartok magam után, egy-egy ilyen fellángolás pár napig tartott általában, és folytonos koncentrációt igényelt a rendkívüli igyekezet - aztán elfáradtam, vagy sokat kellett dolgoznom, és azon kaptam magam, hogy már megint kicsúsztak a dolgok a kezeim közül. Én piszkáltam őt, amikor épp rendesebb időszakomban voltam, hogy miért szakállazza össze az általam fáradsággal kitisztított mosdót, ő meg piszkált engem, hogy hogyan nem bírom észrevenni, hogy hány kávéscsészém hever szanaszét? Mindketten úgy éreztük, a másik nem értékeli, sőt észre sem veszi a fáradozásainkat, és hogy jóval többet teszünk a háztartásért, mint a másik. Így éldegéltünk, és eljutottunk odáig, hogy a téma mindennapos konfliktusok forrása lett. Közben megszületett, majd cseperedni kezdett a fiunk, és onnantól, hogy mászni is képes volt, az amúgy is rózsátlan helyzet tovább romlott. Senkinek nem kell részleteznem, hogy egy kisgyerek mekkora rendetlenséget okoz, amikor álló nap ki- és szétpakol mindent, amit elér, és ezzel már, a saját magam generálta rendetlenség mellett, végképp nem bírtam.
Ekkoriban történt, hogy először hallottam a Flylady módszerről. Olvastam pár infómorzsát róla egy blogon, aztán egy topikon is belebotlottam pár beszámolóba, és lassan kíváncsi lettem. Tavaly úgy döntöttem, most már megnézem, konkrétan miről is van szó, és megkerestem a honlapot. Hú, ez aztán komplex, gondoltam, van itt fullos soklépcsős program, webshop, meg a jó ég tudja mi. Azt mondja regisztráljak, oké, fogok kapni hírlevelet, remek. Nézzük csak a Get started (Elindulás) részt. Babystep-ekkel, vagyis bébilépésekkel lehet kezdeni, na ez kell nekem, napra lebontva, mikor mit kell csinálni, hogy a magamfajta idióták is tudják követni. Első nap, fényesítsd ki a mosogatódat. Tessék? Végül is, miért ne, valamivel kezdeni kell. Második nap, reggel öltözz fel teljesen, fűzős cipővel bezárólag (dilis amerikaiak nem papucsban vannak otthon?!), hajbelövés, fogmosás – nem is hülyeség, főleg ha az ember otthon van kisgyerekkel, ugye. Belepörgetek a többi programpontba, te jó ég, egy csomó furán és/vagy hülyén hangzó címszó, mint pl Weekly Home Blessing Hour (Heti Otthoni Áldás Órája), Swish&Swipe (kb Suhint&Töröl), és ami mindennek a teteje: Go To Bed at a Decent Hour (Menj Aludni Normális Időben). Anyám borogass, nem tudom eldönteni, hogy ezek direkt hülyék vagy véletlenül alakult így, menekülök, ez nem nekem való.
Másnap megérkezik az ígért hírlevél, jó hosszú. Kapom a hírleveleket mindennap, az egyiket egyszer elolvasom. Hosszú eszmefuttatás arról, hogy amikor már elmérgesedett a helyzet, ha folyamatosan úgy érezzük, hogy életünk párja nem végzi el a házimunka szerintünk ráeső részét, akkor nem az a megoldás, hogy mi se teszünk erőfeszítéseket; ha mi teljes erőbedobással elkezdjük csinálni, akkor előbb-utóbb, lehet hogy hetek vagy hónapok múlva, de változni fog a helyzet, és kedvet kap a párunk is ahhoz, hogy csinálja. Hm, ez érdekes. Találva érzem magam. Pár nap múlva beleolvasok egy másik hírlevélbe, ez arról szól, hogy a tennivalók halogatása milyen pocsék közérzetet okoz, ez is rólam szól... (fekete öves halogató vagyok) A következő levél szerint a lomok halmozása komolyan rontja az életminőséget, viszont ha kidobom azt, amit nem szeretek, nem használok vagy nincs szükségem rá, nemcsak a lakásom lesz rendezettebb, hanem az életem is. Ez már egy kicsit túl önsegítő könyv-szagú, de végül is, hány doboz áll még mindig a lakásban, amit két költözés óta ki se bontottunk, egyáltalán mi is lehet bennük...?
Olvasok tovább, bármit képes vagy 15 percen keresztül csinálni, tehát most állj neki rendet rakni a számítógép körül 15 percig, és ne feledd, ha a házimunkát nem tökéletesen csinálod, akkor is áldást jelent a családodnak. Eh, ez már egészen olyan, mintha egy szekta lenne, bár meg kell vallanom, erre még nem gondoltam, mert én ugye csak akkor állok neki a konyhának, ha van másfél órám rá, és belegondolva miért is kellene mindent egy szuszra és tökéletesen megcsinálni? Következő, fordíts figyelmet a Hot Spotjaidra, amelyek olyan vízszintes felületek, amelyeket hajlamosak vagytok telepakolni, naponta szánj két percet arra, hogy egy ilyenen rendet rakj. Ezek honnan tudják, hogy néz ki az előszobai komód és az étkezőasztal nálunk?! Következő, személyes beszámoló arról, hogy mennyire utálta gyerekkorában a kötelezően takarítással töltendő szombatokat, ezért most hét közben mindent megcsinál kicsi részletekben azért, hogy a hétvégék szabadok legyenek. Huh, ez is erősen ismerős... Olvasnék tovább, de mennem kell főzni, úgyhogy főzök, utána szokatlan lelkesedéssel elpakolok-elmosogatok mindent, majd a végén próbaképp kifényesítem a mosogatót. Jól néz ki, azt meg kell hagyni. Talán mégse olyan nagy hülyeség ez az egész.
Tovább olvasgatok. Előzetes elképzelésemmel szemben a Flylady nem arról szól, hogyan legyek mintaháziasszony, hanem arról, hogy ÉN fogom jól érezni magam, ha rendezett az otthonom és kézben tudom tartani az elintézendőket. Átrágom magam lassan a Babystep-eken, igyekszem megcsinálni azt, ami tetszik belőle. Reggel felöltözök, nem hálóingben és kócosan támolygok kávét főzni. Este vacsora után elpakolok és beindítom a mosogatógépet, akkor is, ha nincs színültig, és két percet rászánok arra, hogy körbemenjek a lakásban és elpakoljam, ami feltűnően szerteszét van. Egyik nap az előszobában mosok fel, másik nap a fürdőben. Tetszik az eredmény. Nem csillog minden folyamatosan, de kábé rend és tisztaság van. Reggel nem kell elraknom a mosatlant az asztalról a reggelihez, hanem tiszta és üres asztal vár, tetszik. Ha főzni kezdek, van tiszta edény, hely a tűzhelyen és a pulton. Amikor egy reggel nem pakolom ki a mosogatógépet egyből, és úgy kezdek főzni, tapasztalom, hogy mennyi plusz idő, amíg azt a pár mosatlan tányért és bögrét ide-oda pakolgatom, mert most kell a pult a zöldség felvágásához, aztán a tűzhely, aztán az asztal.
Kezdek kialakítani egy rutint, reggel, miután a fiúk elindultak munkahelyre/oviba, gyorsan elpakolom a reggeli romjait, ki- és bepakolom a mosogatógépet, és ha van elég mosnivaló, beindítom a mosógépet, amíg a kicsi a pihenőszékéből néz. Délelőtt, amikor van időm, végigmegyek a lakáson, és elpakolom, ami szem előtt van, áttörlöm a mosdókagylót-vécét, teregetek. Délben főzés, meglepve tapasztalom, hogy milyen könnyű, ha azonnal berakom a mosogatógépbe, ami elpiszkolódik, így főzés után csak áttörlöm a pultot és teljesen oké a konyha. Délután valamikor szánok 15 percet egyvalamire a heti listámból (gyors porszívózás, vasalás, portörlés, ágyneműcsere, vagy egy-két ablak gyors megpucolása). Este mosogatógép, tiszta ruhák elrakása, gyors rendrakós kör, és természetesen Lefeküdni Normális Időben. Tetszik az eredmény.
Nem csillog épp a lakás, de amikor a védőnő rám csörög reggel, hogy déltájt benéz hozzánk, nem állok neki pánikszerűen takarítani, mert nem kell, teljesen fogadóképes a lakás! Életemben először heteken keresztül képes vagyok rendet és tisztaságot tartani. Meglepő, milyen egyszerű fenntartani, ha mindennap rászánom magam. Meglepően hamar tisztára törlöm a padlót, ha nem várom meg, hogy koszos legyen. A párom odavan, és röhög rajtam, milyen lelkes vagyok azoknak a dolgoknak az újszerűségétől, amiket ő nekem tíz éve hajtogat. Néha megjegyzi, hogy sokkal jobb így, és rajtakapom, hogy gyakrabban áll neki most már ő is elpakolni vagy porszívózni, és az ő zoknijai is mind a szennyesben kötnek ki most már. Hétvégén nincs a mindennapinál több házimunka senkinek, szokatlan érzés. Persze fáradtabb napokon úgy kell rugdosnom magam, hogy csináljam, de egyre könnyebb, visz a megszokás.
Hát ez történt velem. Flylady módszere, pedig nem szó szerint követtem, segített felépíteni egy rutint nekem, a teljesen rutintalannak és szétszórtnak. Szebb a lakás, nyugalom és béke van. Már csak fent kéne tartani. De úgy érzem, menni fog így, hogy sikerült ráéreznem. A biztonság kedvéért azért még átfutom mindennap a hírleveleket, és vigyorogva bólogatok, amikor megkérdezik tőlem: Are You Ready to FLY?
Borzlány
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
