Először is nagyon köszönöm a bemutatkozó cikk pozitív fogadtatását!
Ahogy a múlt héten ígértem, kicsit jobban rávilágítok az életmódváltásom mikéntjére és hogyanjára. Hoztam nektek néhány szemléltető képet is (gyengébb idegzetűek oda-sandítással eddzék magukat).
Szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem fogyókúráról van szó, hanem életmódváltásról. Az előző bejegyzés hozzászólásaiból úgy látom, hogy néhány kérdés tisztázatlan maradt, így most ezeket pótolom.
Tehát: nem vagyok cukorbeteg, de jó esélyem van rá, hogy előbb-utóbb az legyek. Nem vagyok túlsúlyos sem, de zavar a rajtam lévő +5-6 kiló. Nem szenvedek semmilyen táplálék-allergiában, és tudtommal semmilyen egyéb betegségem sincs.
Egészen egyszerűen meguntam, hogy 37 évesen lóg a bőröm, röcög a háj a fenekemen, ha a férjem a combomra csap kedélyesen, az még két perc múlva is rezeg, a karomon lévő integető izommal pedig legyeket tudok agyoncsapni…
Ráadásként nem iszom eleget, emiatt száraz a bőröm, sokat fáj a fejem. Az öt terhesség sem múlt el nyomtalanul, érzem, hogy összesen közel 20 kiló gyereket hordtam ki / szültem meg természetes úton. Stressz-inkontinencia, a régi jó barát. Ezen is szeretnék változtatni, mozgással, intim tornával.
Mivel nem sportoltam, ezért nehezemre esik a mozgás. Szeretnék mozgékonyabb, fittebb lenni, a rendszeres mozgást beépíteni a mindennapjaimba.
Nem vagyok semmilyen néven nevezhető diéta híve, sem bármiféle életmód lángpallosos apostola. Az „élni és élni hagyni” elvet követem: nekem vannak elképzeléseim a saját életmódomról, annak megváltoztatásáról, de aki másként szeretné: hajrá! Hozzáfűzöm azért, hogy az elképzeléseim gerincét az a diéta adja, amit kismamaként kellett követnem, tehát szakemberek állították össze, nem csak simán a saját kútfőmből kotortam elő.
És akkor vágjunk is bele az alapozásba! Az én kiindulási adataim: 167 cm, 67 kg, 37 év, 5 terhesség. Amin változtatni szeretnék: izmosabbá válni, fittebbnek érezni magam, összeszedni egy kis erőnlétet. Szebb bőr, gyorsabb gondolkodás, rendszeres mozgás. És nem utolsó sorban a mérhetetlen büszkeség, hogy közel 40 évesen sikerült életmódot váltanom, méghozzá tartósan, példát mutatva a gyerekeimnek is. Ez az én egyéves célom.
Az első néhány hétben az a terv, hogy a napi bevitelem 200 gr szénhidrát (ch), illetve 2000 kalória legyen maximum. Ezt pedig azon az úton érem el, hogy ötször étkezem és elkezdem csökkenteni a cukor, és egyéb gyorsan felszívódó ch-k befalatozását. Azaz: kevesebb cukor, kenyér, péksüti, rágcsálnivaló, semmi üdítő (gyümölcsökkel is óvatosan, tele vannak cukorral!). Ehhez jön még a napi 2-3 liter folyadék - leginkább víz - megivása-bevitele.
Ezzel szeptember végére azt fogom elérni, hogy a szervezetem átáll az öt étkezésre (ami nem könnyű, ha valaki nem szokta meg), nem leszek olyan fáradékony, nem nehezítenek el a fölösleges kalóriák. A mozgás majd ezután jön, ha már felkészültem. Tapasztalatból tudom, hogy ha mindent egyszerre kezdünk el, akkor egy hétig istenkirálynőként fogyózunk és kardiózunk, viszont utána egy cukorra éhes, az izomláztól menni nem tudó kudarcgombóccá válunk. Így hát csak fokozatosan… (Persze tudnotok kell, hogy én sosem mozogtam rendszeresen. Akinek ez benne van a napirendjében, az nehogy abbahagyja!)
Legfontosabb segítőim:
- kulacs: egyszerűen nem iszom, ha nincs előttem. Eszembe sem jut elővenni egy poharat, csak amikor már szomjan halok. De egy szép kulacs/flakon, tele vízzel – szinte gond nélkül lemegy a napi 2,5 liter.
- mérleg: a testsúlyhoz is, bár azt igazából szerintem havonta elég mérni, hiszen nem a fogyás a célom. A konyhai mérlegre gondolok, amin szépen ki tudom majd porciózni az adagokat. Nagyon sokáig utálni fogjuk egymást.
- számolgatós oldal/app: én a KalóriaBázis oldalát használom, van mobil appjuk is. Szuperül fent van mindennek a kalória/ch értéke, mi is tudunk felvinni újakat. Ráadásul minden étkezést, ivást, mozgást rögzíteni lehet.
- kispöttyösfüzet: ebben fogom vezetni a napi fogyasztásokat, mozgásokat, az ivást, az egyéb eseményeket. Amikor az utolsó terhességemnél inzulinozni kellett magam, mindent fel kellett írnom. Így tudom, hogy a kézírás, illetve általában a leírás sokat segít az önkontrollban. Ráadásul egy-egy jól sikerült nap ételeit máskor is le lehet copyzni. És nagy büszkeség néhány hónap után átlapozni a füzetünket, hogy lám-lám, mennyi ideje csináljuk és milyen sokat fejlődtünk.
A legvégére hagytam egy nagyon fontos tanácsot: úgy intézzük a napunkat, hogy azért egy-egy jól megérdemelt finomság beleférjen. Ez nálam a túró rudi volt. Ez egy darabban 7 gr ch. Ezt összespóroltam, és nap végén engedélyeztem magamnak. Büntetlenül, jó érzéssel. Isteni volt!
Tehát: belekezdek-belekezdünk! Minden pozitív tanácsot, tapasztalatot, segítséget szívesen fogadunk a Harcostársakkal, akik csatlakoznak. Jövő kedden én már túl leszek az első héten, beállhattok a csatasorba Ti is!
Zsé
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
