Tegnap délután szép napsütéses idő volt, hangulatomat az időnként felerősödő szél, és az egész heti hajnali ébredés árnyékolhatta be, amikor megtettem azt, amire már régóta készülődtem, és csak az akadályozott meg eddig ebben, hogy jobb szeretem a békességet.
Történt ugyanis, hogy egyedül mentem a kicsiért az óvodába, és amikor jöttünk kifelé az óvoda kapuján, a parkoló felé ballagva előttünk haladt egy hölgy a kutyáját sétáltatva. Szerintem ő nem vette észre, hogy mögötte megyünk, ezt a későbbi reakciójából gondolom. A járda pontosan az óvoda kerítése mellett halad, így a hölgy a kutyáját minden további nélkül lazán rápisiltette az óvoda kerítésére. Arra a kerítésre, amin akár másnap /vagy bármikor/ több száz, 3 és 7 éves kor közti gyermek csüngeni fog.
Szelíd hangnemben elnézést kértem, hogy megszólítom, megkértem rá, hogy gondolja végig, azt, ami ebben a pillanatban, a szemem láttára történt. Elmondtam neki, hogy aggódással tölt el, hogy esetleg ezt a kerítést fogja holnap az én lányom fogdosni, és utána a kezét a szájába tenni. Azt felelte erre, hogy nem tudta megakadályozni, mert éppen a szemetet dobta ki, amit lehozott, és különben se oktassam ki, ő ebben az intézményben dolgozott óvónőként 30 évig. Az lehet, hogy szemetet hozott le, de hogy azt nem akkor dobta ki, mikor mi mögötte haladtunk, és észrevettem a kutya akcióját, az tuti. Az is vicces, hogy ez nála már kioktatást jelent, holott valóban normális hangnemben szólítottam meg.
Elszomorítónak tartom, hogy az utóbbi pár évben ennyi negatív tapasztalatot szereztem a kutyatulajdonosok viselkedésével kapcsolatban. Ehhez csak bónusz, hogy nemrég még mi is kutyatulajdonosok voltunk, és én személy szerint imádom a kutyákat. Tavaly még a kisebbik lányunk a mostani óvodájának a szomszédságában álló bölcsődébe járt, már akkor is gusztustalannak találtam a kerítés és a járda közötti pici füves területet csúfító kutyagumikat, amik sajnos nem egy alkalommal borzolták az idegeimet, hanem rendszeresen, mondhatnám úgy is, hogy folyamatosan. Ugyanez az elkeserítő helyzet uralkodik most az óvoda körül, és néha a nagyobbik lányom iskolája körül is.
Valószínűleg ennek nagyon egyszerű oka van, mégpedig az, hogy ebben a városban ezzel a problémával senki sem foglalkozik, nincs, aki odalépjen a helytelenül viselkedő kutyatulajdonoshoz, és az orrára koppintson, vagy átnyújtson neki egy sárga csekket. Egyébként egy olyan kisvárosban élünk, ami folyamatosan épül-szépül, fejlődik. Ezért is fáj, hogy mások egy meggondolatlan pillanatban tönkreteszik azt, amiért a nagy többség folyamatosan, sokat tesz.
Kérdésem a következő lenne hozzátok: nálatok is megengedik ezt maguknak egyes kutyatulajdonosok? Ti szóltatok volna a hölgynek, nemtetszéseteket kifejezve?
Manka78
