Úgy kezdődött, hogy a Gazdáék elmentek. Először a kisgazdi indult el otthonról (megrágnám, gondolta, ahogy meglátta a lábán a furcsa, magas sarkú cipőt), különös, ismeretlen illatot húzott maga után. Parfüm is van rajtad, kérdezte a Gazda, és ránevetett Kisgazdira, ne igyál semmit, amit nem előtted bontottak fel, és ne szállj be idegen kocsiba. Boldog új évet! Valamivel később a Gazdáék is megjelentek, ne ugorj rám, összesározol, korholta az egyik, szétszeded a harisnyámat, sipítozott a másik. Megvakargatták a füle tövét, vigyázz a házra, aztán elmentek.
Nem ijedt meg ettől, végtére is minden nap elmentek, s minden nap azt mondták, vigyázzon a házra, ő meg leheveredett a fal tövén a napon, vakondok után kapart a kertben, hajkurászta a pillangókat, és megugatott mindenkit, aki csak arra járt, felkergette a fára a szomszéd kandúrt, aztán délután növekvő izgalommal várta a Kisgazdit, aki az iskolából hazatérve előbb mindig vele labdázott, s csak aztán ült le a számítógép elé, de addigra megérkeztek a Gazdáék is, finom falatokat hoztak, és ismerős volt a szaguk. Az ő falkája szaga.
Odaballagott a táljához, lefetyelt egy kis vizet. Régen lement a nap, de valahogy mégis minden izgatottnak tűnt, égett az összes villany a környékben, és zene dübörgött valahol a közelben.
És akkor egyszercsak minden felrobbant. Szikrázó fénybe borult a fekete égbolt, milliárd csillag gyúlt egyszerre, és fegyverropogás hallatszott. Megdermedt egy pillanatra, fülelt volna, de a durrogás folytatódott. Kétségbeesett kutyák ugatását hallotta, meg a sajátját, mi történik, mi történik, csaholta, de válasz sehonnan, a többiek artikulátlan vakogása összekeveredett a fülsiketítő zajjal. Reszketve bújt a tuja alá, talán itt nem látnak meg, jaj, de meglátnak, hiszen kigyulladt az ég, hova bújjak. A szomszéd kandúr fejvesztve rohant át a kerten, pfiiiiiiiijjj, csatt, pfíííííííííííííjjjj, csatt, annyira megijedt, hogy elmulasztotta megkergetni.
Hol a falkám, hasított belé, kinn vannak, ebben a rettenetben, bajban vannak, jaj, értük kell mennem, pfíííííííííjjjjj, csatt, pfííííííííííííjjjjjj, csatt, hangzott mostmár folyamatosan. Értük kell mennem, kaparni kezdte a kaput, a körmei lecsorbultak a betonon, bajban van a falkám, értük kell mennem, a kerítés alatt próbálkozott, a lágy, nedves föld könnyebben adta magát. Kiférek, mostmár kiférek, gondolta ujjongva, jövök, Gazda, segítek, Kisgazdi. Rattattatatatatatatata, pfííííííííííííííjjj, csatt, végigrohant az utcán, nem találta őket sehol, csak más kutyákat látott loholni, pfíííííííííííííjjjjj, csatt, sok-sok ember járkált az utcán, fehér-piros-kék-zöld-sárga fénybe vonta őket a fel-felszikrázó ég.
Órákig futott így. Aztán a csattogás elhallgatott, a villogó fények is megszűntek. Kiürült az utca. Az emberek eltűntek, a nyomukban papírkígyók, maradtak, meg üvegcserép. Tudta, hogy ki kell kerülnie, mert elvághatja mancsát. Nem tudta hol van, és nem látott senkit. Bizonytalanul elindult valamerre. A tér sarkán egy kutya emberhányást nyalogatott a földről. Csak a rend kedvéért morgott egy kicsit, amikor ő is odament megszimatolni. Hasonlított arra a szagra, amit a Gazda áraszt, ha néha a kocsmából jön haza. De ez nem a Gazda szaga.
Pár napig a Hányásnyalogatóval kószált. Haza akart menni. Emeberek nyomába szegődött, nyomokat követett, de egyik illat se volt ismerős. Éhes volt és fáradt. Lépcsők alá húződott, kukák mellett szétszórt kenyérhéjat evett. Húzzál el innen, kiabálta rá valaki. Egyszer bele is rúgtak. A Hányásnyalogató is szédelgett már az éhségtől, amikor az utca túloldaláról hamburgerillatot hozott a szél. Elindultak a négysávos úton keresztbe. Fékcsikorgást hallatszott, s a Hányásnyalogató élettelen teste az útpadka mellé zuhant.
Behúzott farokkal iszkolt tovább. Gyere, mondta a nő a hamburgeresnél. Éhes vagy, ugye? Csontsovány. De velem nem jöhetsz haza. Szólok a menhelynek.
És most itt ül egy ketrecben. Kaparja az ajtót, mert meg kell találnia őket. A falkáját, amelyet elveszett a szilveszteri tűzijátékban.
Kérek minden bezzegolvasót, lehetőség szerint tűzijáték és petárdák nélkül ünnepeljen. Kérek minden kutyatulajdonost, lehetőleg ne hagyják a kutyájukat egyedül szilveszterkor. Ha otthon vagyunk, kivételesen akkor is engedjük be, ha amúgy kinti kutya. Ha felügyelet nélkül marad, legyen a nyakában nyakörv és egy biléta a telefonszámunkkal.
Kutyamenhelyek elérhetőségét itt találjátok:
http://allatmenhely.lap.hu/
Brumibaby
