19. hét
Nyugodt hét van mögöttünk. Semmi nagyobb horderejű dolog nem történt, minden folyt a maga megszokott és viszonylag normális medrében.
Küszködöm a vérnyomásommal. Úgy érzem, az esti gyógyszerem nagyon sok, és a kellőnél jobban leviszi a vérnyomásom. Szédülök fekve (!) éjszaka, és reggel ébredés után is. Elfeleztem az esti gyógyszerem, viszont délben meg kevés a fél, mert estére kissé magasabb, mint reggel szokott. Sajnos át kell álljak a reggel egy, délben egy, este fél sémára. Remélem megszűnik a szédülés idővel, bár olvastam, hogy ahogy növekszik a Babó, úgy ez is egy felmerülő tünet lehet a terhesség alatt.
Egyébként ezen kívül jól érzem magam, nem panaszkodom, eddig zavartalannak tűnik a terhességem. Megcsináltam életem első jógalabdás kismamatornáját. Hát nem mondom, azért tudni kell megtalálni az egyensúlyt a lasztin, mert különben elborulok a gyakorlatok közben, mint az a bizonyos vödör. Ettől függetlenül elégedetten álltam fel dolgom végeztével, megtette a torna a hatását. Kellőképpen és kellemesen elfáradtam. Másnap még egy kis izomláz is befigyelt.
Az alvással sincs egyelőre gondom, hamarabb elalszom, mint Férj, ami csoda. Nálunk ugyanis én voltam a lefekszünk, puszipuszi, jóéjt után még háromszor megfordulok, kitakarózom, betakarózom, pisilni kell, iszom, átgondolom a napom és kb. fél óra múlva tudok elaludni, ha Férj nem kezd rá a szokásos körös hortyogására, mert akkor plusz fél órába telik az említett művelet.
A hét közepén beszereztünk egy szívhangfigyelő készüléket, kéz alól, jutányos áron. Meghallgattuk a Kisasszonyt, szépen kalapál a kisszíve, de továbbra sem kedveli a megfigyelőeszközök közelségét. Folyton elúszkált a hallgatóság elől, úgy kellett őt bevadászni. Minden esetre azért próbálkoztunk. Megnyugvást adott. Sokat mozgolódik és egyre intenzívebben. Jövő héten megyünk a 20. heti genetikai UH-ra és magzati szív UH-ra, jó lesz látni, hogy van Pötyi. Bár az előzményeket tekintve, ott sem lesz könnyű befogni őt. Az orvos mondjuk tapasztaltabban ebben.
A munkában stagnál a helyzet. Még másfél hónap. Elég, ha ennyit írok. Ez is épp elég beszédes. Igyekszem a maradék időt viszonylag nyugiban és örömmel tölteni azokkal, akikkel szeretek bent lenni és hiányozni is fognak. A dolgom elvégzem, pont.
Az orvosom sajnos nem értem utol, hogy meg tudjam beszélni vele a szülést és annak körülményeit, mert két hét szabadságra ment. Úgyhogy most várom, hogy visszajöjjön és tudjunk egyeztetni a továbbiakról. Jó lenne ezt is lefixálni már, hogy biztos legyen. Ugyan időnk van még, de ha ilyen ütemben telik, akkor sitysutty elszalad az is, ami hátra van. Olyan mintha csak most lettem volna túl a sok kezelésen, a leszíváson, a beültetésen és a megtapadás körüli aggodalmakon, maholnap pedig félidős terhes kismama leszek.
A hétvégén a szokásos köröket futottuk, mosás-takarítás bevásárlás. A kaja mellett ismét sikerült Pötyinek is vegyünk pár apróságot: egy bundazsákot télire, pár nyunyókát, hordozóra feltekerhető játékot és egy felhúzható altatót, játszómacit is. A barátnőm/kolléganőm is rám írt, hogy kellenek-e még babaruhák. Micsoda kérdés, persze! Küldött át párat, irtó cukik! Jövő héten el is hozza nekünk. Ugyan nagyobb méretek, de később jó lesz, a szekrényben pedig van hely.
Pocsék időjárásunk volt, pedig megbeszéltük Férjjel, hogy a hobbijának hódolna kicsit vasárnap délelőtt. Sajnos nem jutottunk el, pedig én is szerettem volna egy kicsit a szabadban lenni, töltődni és végre befejezni a könyvem, amit régebben kezdtem olvasni. Már ott tartok, hogy inkább elkezdem elölről, mert nem emlékszem már az elejére.
Félretéve a szabadtéri programot, a gyerekszobát kezdtük rendezgetni, de csak egyik sarokból a másik sarokba kerültek dolgok, így nem jutottunk előrébb. Mihamarabb ki kell szanálni a nem oda való dolgokat, hogy a végleges helyükre kerülhessenek a babaholmik.
Délutánra azért csak kierőltette magát a felhők közül a nap, de hűvös volt, így bentről élveztük az ablakon át beszűrődő meleget, amit adott, takaró alá bújva finom teával melengetve fagyos kis mancsainkat. Jövő héten mind a ketten csak három napot megyünk dolgozni, így kissé fellélegezve vártuk annak érkezését.
Mindy
