Biztosan sokan emlékeznek arra, mikor az extravagáns költőnő, Karafiáth Orsolya egy kád húslevesben áztatta fáradt tagjait. Mikor láttam, csak annyi jutott eszembe: egy újabb feltűnési viszketegségben szenvedő magyar híresség. Hogy tud-e írni a hölgy, azzal nem foglalkoztam.
Irodalommal – pláne verssel – hírnevet szerezni Magyarországon ma nem könnyű. Némi bulváros főzőshow-s, húsleveses segítséggel azért el lehet érni valamit. Mert érdemes elolvasni ezeket a verseket. A többi írást is, persze ez a fajta humor, irónia és életszemlélet nem mindenkinek tetszik, de érdemes próbát tenni.
Karafiáth Orsolya 1976-ban született Budapesten. Az ELTE magyar-könyvtár szakán végzett, és a Ludwig Múzeumban dolgozott irodalmi rendezvények szervezőjeként és könyvtárosként. Rengeteg helyen publikált és publikál jelenleg is, többek között az Elle magazinban, a litera.hu-n, a Könyvhétben, az Élet és Irodalomban, a prae.hu-n. Versei antológiákban is megjelentek, állandó szereplője irodalmi esteknek, rendezvényeknek. Szereti a parókákat, az extrémitást, saját bevallása szerint nem pózol, hanem valóban ilyen. Első pillantásra – blogját vagy a vele készített interjúkat olvasva – úgy tűnik, határtalanul egoista személyiség. Vagy csupán jópofa. Nem utolsó sorban egy Vámos Miklós interjú tanúsága szerint megfogta Gyurcsány fenekét, és tetszett neki, amit ott talált.
Először akkor hallottam a költőnőről, mikor 2001-ben megkapta az Avon Talentum ösztöndíját. Pedig 1999-ben már megjelent első verseskötete, a Lotte Lenya titkos éneke, a Noran gondozásában. (Mindössze 23 éves volt, mikor kiadták.) A szerelem, a csalódás a kötet vezérfonala. (Lotte Lenya egyébként egy német színész-énekesnő volt, csak érdekességként. ) Érdemes elolvasni. Kedvencem a 2 év múlva és a kötet elején található Vaktérkép:
Legyen más, ismeretlenebb vidék,
nem tudjam, most épp hány határa van.
Ha rájönnék, rajzold csak át megint,
előbb, mint hogy kiismerném magam.
Itt barlang lesz, nagy barna folt, odébb
az alföld, majd tajgák és jéghegyek.
Holtág, tenger: kanyargó kék vonal -
a sok megunt szín közt eltévedek.
Nem sejthető mélységet, távlatot
jelezzél, képzelt, új irányokat:
eltájolt napjaimban rendezett
támpont, mely mindig egyféle mutat.
Rád bízom, meddig juthatsz még velem.
Vezess világtalan vidékeken.
Az első kötetet csak 5 év múlva, 2004-ben követte a második, bár rengeteg vers és egyéb publikáció jelent meg az eltelt idő alatt. Az Ulpius-ház adta ki a kötetet, mint az utána következőket is. A Café X már egy érettebb, tapasztaltabb nő írása. A harminchoz közeledve megélt ezt-azt, utazott, bulizott, pasizott, megtapasztalta az élet fonákságait. Az élményeket a Café X konzerválja:
„Egy nő lennék csak, százhetven magas,
kinek kedvenc söre a Heineken.
Ki hirtelen fogyott vagy tíz kilót,
s még három év kell, hogy harminc legyen.
Van munkája, és volt már két szerelme,
Rómáig négy napot zarándokolt.
Nem semmiség - akad, aki irigyli.
S most átismétli pontosan: mi volt.”
( Minden, amit az emlékezésről tudni kell )
Bár elcsépelt, de a kedvencem mégis A Nulltündér:
… s a mindig másmilyen most egyszínű.
Akár a lég - alakja változása.
Riadt és rebbenékeny. Összerezdül
eltűnő testét zaj, a fény ha bántja.
Ruhája ránca nyár, gyűrött románc,
hajába kócolódott minden este.
Letört körmöcskéjéből furcsa félhold;
testét a hőség lassan áterezte.
Jóskártyáján az ábrák megfakultak,
törött pálcája nem lobbantja lángra.
Nem mondja: „Hopp, és bűn és báj – legyen!”.
Semmit se mond. Mintha semmit se várna.
Amit veszített, nem lehet keresni.
Amit mulasztott, mégsem múlik el.
A nincs előtti tágas, ritka térben
övé mi; erre gondol szüntelen.
Az éj leszáll, hogy színét felvegye:
nyugodt sötétségű, tündéri kék.
A hajnal harmatában nem találod -
saját varázsa szórja szerteszét.
Elszenderült a domboldal tövén.
Fölé hajolhatsz, jaj, csak fel ne ébreszd!
Ha most kívánnád, érintése métely.
Ha most ölelnéd, csókja semmivé lesz.
Fekszik csak az esőáztatta fűben,
fehér vászoncipője tiszta sáros.
Nézd hosszasan s ő percről percre szebb lesz.
Álmodd hozzá egy másik éjszakához.
Szerzeményeiből árad az irónia. Azt gondolom, vicces, jópofa – néha idegesítő – ember lehet, barátnői végigröhöghették európai kalandozásaikat. 2003-ban jelent meg a Beszélőben Öt dolog, ami boldoggá tehet, avagy tanítások a pénzről című szösszenete. Érdemes elolvasni, őszinte és vicces. Az olaszországi csövezős kalandtúra élményei ebben is felsejlenek, meg persze sok versben is:
„Kislányod mit keres Szicíliában?
Sátorhelyet az elmebaj határán.
Túlélve nápolyt és vezúvokat -
vágyik haza. Ó jaj, anyám, ha látnád...”
(Anyám, mondj el értem egy imát!)
2005-ben komoly elismerésben részesült, megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet.
A Café X után egy prózai mű következett 2008-ban, A Maffia-klub. 12 nő alkotja a Maffia-klubot, közös ismerősük, plátói vagy valós szerelmük, barátjuk Lajos eltűnése felkelti egyikük figyelmét. Bár Lajos folyamatosan levelet ír nekik, Ágota szerint a levelek hamisítványok, Lajost valaki feltehetőleg eltette láb alól. Az írónő már a regény elején egyértelművé teszi, hogy krimiről van szó. Sok az Agatha Cristie idézet, utalás Poirot-ra és Miss Marple-ra, Ágota sem véletlenül Ágota. Érdekesség, hogy a könyvben szereplő levelek jelentős része vendégírás Karafiáth Orsolya volt szerelmétől, ismerősöktől, Karafiáth Mettától. (A 12 nő között is van egy Metta.) Ő Orsolya testvére, aki szintén írogat, sőt műfordító is. A Maffia-klub bővelkedik életrajzi elemekben. A lányok szintén magyar – könyvtár szakon végeztek, megjelenik a sztoriban Olaszország, Orsolya kalandozásainak színhelye. A Café X „félvilági díváinak” története itt folytatódik, bár ez a szófordulat számomra értelmezhetetlen. Nem túl sikeres fiatal nők, távol a dívaságtól.
Eredetileg a verseskönyv és a krimi ikerkönyvnek készült. A végkifejletre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy izgalmas, vagy bravúros fordulatot rejt… Egy jó krimitől ezt várnánk. Nem olyan rossz könyv, strandra például jó. A krimi nem az én műfajom, Agatha Cristie-t legfeljebb tévében néztem a dögunalom határán. Aki kedveli a krimit, annak nyújthat némi pluszt a könyv. Aki nem, annak a stílus miatt talán mégis érdemes beleolvasnia. Kicsit ugyan harmincas-szinglis könyv, de nem fejősévás. A krimihez egy CD is megjelent, zenei anyaggal, ismert előadók közreműködésével. A lemezen helyet kapott egy Elektrik Bugi Kommandó szám is. Az EBK performance együttesben Orsolya is énekel, (meg vinnyog, nyerít, vonyít és üvölt) mint Nagymesternő. A csapat által produkált spékelt zajkeltés olyan „szigetre még jó lesz két csigafröccs után” hatással bír. Szóval nekem nem tetszik.
2009-ben újabb verseskötet látott napvilágot Cigánykártya címmel. A könyv 40 verset tartalmaz, 40 lapból álló kártya is készült hozzá. Jósolni lehet velük, minden kártyalaphoz tartozik egy versciklus. A borító színes, szemet gyönyörködtető cigány motívumokkal díszített. A versek kicsit melankolikusak, de ez nem csökkenti értéküket. Sok szép verset találtam közöttük. Keserédes szerelmi vallomás a lenn olvasható Liebesgedicht vagy a Sperr mich ein. Magyarul, németül, angolul, cigányul, görögül olvasható az egyes kártyák neve a lapokon. Talán a féléves berlini ösztöndíj hatására lett sok történet színhelye a német főváros. (Berlin, utolsó hideg napok; Berlin, cérnalányok) Úgy látszik, a költőnő nem ad ki összecsapott, profitvadász verseskönyveket. Időt szán a minőségi munkára. A Cigánykártyához is jelent meg hangzóanyag, Tóth Evelin közreműködésével, A fekete macska címen.
Liebesgedicht
A testen, és a test mélyén, belül
egyszerre ért a pillanatnyi pánik.
Hogy megmaradjon: nem kellett idő.
Nem enged el. És nem tarthat sokáig.
Miért kérném, hogy érezzél velem?
Kívülről megtanulj? Ugyan, ki kérte?
Első érzésre tudtam, s nem riasztott
hogy így megyek veled. Ilyen kevésre.
A testen és a test mélyén, belül.
Gyomorban, méhben, s hátha ott, a szívben.
Lesír az arcomról, a könnyeimről.
Hogy felnőttem. S hogy mégse úgy. Egészen.
Ne érts. Nekem se jó, hogy értelek.
Az arcomat nézd. Így próbálj szeretni.
Egészséges vagyok és átlagos.
Így gondolj rám. A választásod - ennyi.
A testen, és a test mélyén, belül
redők meg árkok, pár fáradt szövet.
Még összetartanak. Engem. Veled.
Honnan tudnád, miért is élvezed.
Így tartalak, tapinthatóan, épen.
Fel sem fogod. Nem tőled létezik.
Nem ér hozzád, milyen boldog vagyok.
Nem érint meg, hogy boldogság ez is.
2010-ben a Madách Színház musicalpályázatán harmadik helyezést ért el Macskadémon című Bella Mátéval közösen készített zenés darabja. A történet főszereplője Orsi, aki Rigó nevű fekete macskájával egy budapesti bérházba költözik. A sötét lépcsőházban fel-felbukkan a titokzatos, az emberek félelmeiből táplálkozó Macskadémon. Rigó nem a fantázia szüleménye, Karafiáth Orsolyának valóban van egy Rigó névre hallgató fekete – egyébként talált – macskája. A Cigánykártya Die schwarze Katze című ciklusában is Rigó köszön vissza, talán ő a démoni macska is?
„Mi munkál itt, belül? Mondd meg nekem,
mi nem hagyja, hogy végre átaludjam?
Percenként kelt, kitámasztja szemem,
valószerűtlen álmokat sugallva.
Ki hozta mindezt? Hogy jutott be hozzánk?
Talán ez a talált solymári macska,
e hízott és sötétlő szőrcsomó?
Csak ő tehette, más új nincsen itt.
S ha tényleg ő, majd biztosan segít
átfogni mind, mi most megfoghatatlan,
s végére járni, bárha végtelen
mi dolgozik e fénytelen alakban.”
Ha Karafiáth Orsolya 80 évvel előbb születik, talán tanultuk volna irodalomórán. Szerintem van olyan jó. A vamp, akit játszik, vagy aki valójában semmivel sem furább, mint a múlt század bohém, világjáró irodalmárai. Lehet, hogy ilyen a 21. századi művész.
Források:
Juditty
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
