Timami nem akart az USA-ban szülni, de itthon se akart kifizetni egy vagyont egy „mezei” szülésért. Bár a végén már inkább császárt kért volna, a kisfiú természetes úton is világra jött. Te is megosztanád szüléstörténetedet? Küldd el a bezzeganya@bezzeganya címre!

Igaz, csak fél példa, mert már az 5. hónapban voltam, mikor Magyarországra mentem. Kicsit javít rajta, hogy szándékosan szülni mentem „haza”, és nem bántam meg! A történet teljességéhez úgy érzem, hozzátartozik röviden az egész várandósságom.

Azt a bizonyos 2 csíkot az USA-ban egy fodrászat mosdójában leltem a teszten, perc időm se volt izgatottan kétkedve várni. Mindenki örült. 2007 áprilisa van. Persze nem volt könnyű a terhesgondozást megvalósítani. Azt se tudtam, hol van egyáltalán kórház, sőt a rendszert se igen ismertem.

Éljen az internet! Sok kutatás után végül megtaláltam egy helyet, ahol olyan félig szociális (külföldi, legálisan ott tartózkodó és nem volt aranyáron) alapon felvettek. Csak ámultam és bámultam a különbségeken az otthoni helyzetekhez képest! Először voltam áldott állapotban, de azért volt némi fogalmam a hazai viszonyokról.

Igen, mindenért fizetni kellett, de nem sokat és minden szempontból maximális ellenszolgáltatást kaptunk a pénzünkért. Minden vizsgálat 25 dollár volt, ez már tartalmazta a vitamint, a magazinokat, termékmintákat, táplálkozási tanácsadást, szociális támogatást (papírok intézése, ha bármilyen káros szenvedélyem van, arra a segítséget). Ez utóbbira nekünk nem volt ugyan szükség, mert tudtam, hogy hamarosan Magyarországra megyek, szüleim segítsége és az „ingyenes” betegellátás miatt, de elsősorban azért, mert ott a mi megyénkben egy szimpla köldökzsinór-elvágás 5000 dollárnál és egy császár 50 000 dollárnál indult. Határ a csillagos ég, de még az 5000-et se akartam megkockáztatni. Ez nem mindenhol ennyi az USA-ban, de nem utazhat az ember elfolyó magzatvízzel államokat keresztül ugye.

A laborvizsgálatok kerültek a legtöbbe: ott 50-200 dollárt is fizettünk. Ultrahangot kétszer, indokolt esetben háromszor csinálnak. Első alkalomra éppen utazás előtt belefértem. Ez 75 dollár volt és automatikusan nyomtattak vagy 5 fotót! Az USA-ban kb. 5-6 alkalommal voltam vizsgálaton, minden rendben volt, repülhettem. Január végére voltam kiírva.

Szeptemberben mentem „haza”. A repülőút megérne egy egész fejezetet, ha most könyvet írnék, de most nem részletezem. Megérkeztem. Dokumentumok intézése, kórház felkeresése. Szerencsés voltam! Városunk kórháza a bababarát címet viseli. Rendelésre jártam vizsgálatra, figyeltem, h mindig ugyanahhoz az orvoshoz menjek, beszámoltam a korábbiakról, vittem a leleteimet.

Mentem mindenhova: kismamatornára, szüléselőkészítőre, babamasszázs tanfolyamra. Mindenhol nagyon jó volt a társaság, maximális volt az informálás és hasznos, amit átadtak! Voltam 4D ultrahangon, képek, videó. Olvastam, kérdeztem, rendeztem mindent, h mire érkezik, talán korábban már ne kelljen semmit kapkodni, esetleg másra bízni.

Még a karácsonyi őrület előtt kérdezte a rendelésen a doki, hogy mégis hogy képzelem a szülést? Én naivan mondtam: Nos, mindig a doktor úrhoz jártam, akkor nála is szülnék (persze hülye nem voltam, vártam a válaszát, hogy akkor mennyit is rakhatok a borítékba).

Majdnem sokkot kaptam! Vidéken, 2007-ben, a várandósságom felétől úgy, h mindig rendelésre jártam és semmi komplikáció nem volt: 70 000 forint!!! Azt se tudtam, merre van előre. Mondtam, hogy majd megkonzultálom apukával. (Ő az Államokban maradt.) Igazából nem is nagyon akartam megkérdezni. Beszéltem védőnővel, leendő gyerekorvossal és mondták, ha nem ragaszkodok hozzá, ne fizessek. Így is lett. Nem választottam orvost.

Elmentem még a szükséges vizsgálatokra, karácsonykor kicsit óvatosan beigliztem, munkát is abbahagytam. 2008. január 23-án szerdán befestettem a hajam, raktam gumilepedőt az ágyikómba, ellenőriztem a kórházi bőröndömet, megnéztem Dr. House-t és… Nem sokat aludtam, mert éjfél körül arra ébredtem, hogy pisilni kell, de nem. Elfolyt a magzatvíz, és mint később kiderült: csak a fele.

Semmi pánik, hívtam a mentőket, kérdeztem, mitévők legyünk. Mondták, nyugi, ha még folyik, jönnek. Letusoltam, összeszedtem magam. Szülni megyek, szép legyek. Elfolyt a víz második fele, hívtam a mentőket, jöttek, vittek. Szépen, higgadtan, mire a kórházba értünk, már 1 óra körül volt, 5 perces fájások. Anyukám kísért el.

Papírok, vizsgálat: „ó, hajnalra már meg lesz a baba” – mondta a fiatal helyes doki.

Huhhh, szuper, legyünk túl rajta! De nem eszik olyan forrón…

Vajúdtam, keményen, 5 perces fájások, tágultam lassan, bekötötték az oxitocint, adtak kétszer fájdalomcsillapítót is, folyamatosan monitoron. Itattak. Anyukám ki-be járkált. Szegény négykor már nagyon kivolt, de kitartott! Ezúton is köszönöm neki megint! Sőt, még haza is szaladt apukámat informálni.

Szép nagy labdán pattogtam kb. végig. Ez volt az egyetlen elviselhető állapot. 10 órakor már annyira fáradt voltam, hogy nem túl halkan kérleltem a dokikat – műszakváltás miatt csatlakozott egy másik fiatal helyes doki is, a korábbi nem hagyott ott, mondta, hogy természetesen végig viszi a szülést – hogy vegyék már ki azt a gyereket, hát nem látják mennyire szenvedek, vágják fel a hasam, hát nem akar kijönni!

Szülésznők váltották egymást, az egyik kedvesebb volt, mint a másik. Itattak, kérdeztek, segítettek ott, ahol tudtak, pedig alapból se vagyok egyszerű eset! Megjelent a főorvos is, akkor kicsit megijedtem, ment a „susmus”, ő is megvizsgált és mondta, hogy miről beszélünk, császáááár??? Anyuka itt a haja, na, szülünk és kész.

11 óra: 3 doki lábnál, szülésznő fogta a kezem, kapaszkodtam az ágyba. Nyomtam, nyomtam (beöntés nem volt, és ugye… annyira diszkréten intéztek mindent, hogy le a kalappal).

Vágtak, velem együtt nyomtak a dokik is, sőt már azt se tudom ki, de fentről is rásegített egyikük. 12-kor meglett a kisfiam! 4 kg, 50 cm. Még mázasan is a leggyönyörűbb volt. Bejött anyukám, készített tucat fotót és örült, hogy nem maradt otthon, pedig biztosan már hulla volt!

Elismerően gratuláltak, összestoppoltak ketten. Közben jól megvitatták, hogy is volt. Mire kész lettem (teljesen), megkaptam a csodaszép babácskámat 10/10-es értékkel, és a szülőszoba előterén még órákat pihegtünk, utána helyeztek el a szobában.

A csecsemősök maximálisan segítőkészek, kedvesek voltak. Az ágy állapotától eltekintve ennél jobbat kívánni se tudok senkinek, legfeljebb rövidebbet. Akit választottam volna utólag, köszönni is csak alig-alig.

Tanulság: minek fizetni azért, ami jár. Így egy orvos helyett kaptam hármat. Aki tud, válasszon bababarát kórházat. Most Belgiumban élünk, de a másodikat is „otthon” szeretném szülni!

Timami