Egyszer volt, hol nem volt élt egyszer egy fiatal pár, akik nagyon szeretek kalandozni, jönni-menni, utazgatni. Egy szép napon megszületett az első gyerekük. A fiatalok azonban csakhamar úgy érezték (pontosabban azt remélték), ez nem fogja őket hátráltatni az utazásban, legfeljebb kicsit más kalandok részesei lesznek a jövőben.

Kép: Stockfresh

Láss csodát, csakhamar el is illant kilenc hónap a kicsivel közös életükből, és hála az – akkor még létező – egyforintos fapados repülőjegyeknek, hőseink már szárnyaltak is az új felfedezések felé. Nem repültek nagyon messzire, csupán egy szép európai várost szemeltek ki maguknak.

A repülőút eseménytelenül telt, valószínűleg senkinek nem mentek különösebben az agyára (egymáséra sem), hiszen a csöppség egy nagyot aludt, a továbbiakban meg minden mozdíthatóval játszott, és lévén ekkortájt igényei még igen könnyen kielégíthetőek egy félórát is elvolt anyja táskájában való matatással.

Szállásuk egy apró kis hotel még apróbb szobája lett az új városban. Bababarát volt-e? Semmilyen tekintetben. Illetve minden szempontból. Hogy is mondjam? Nem volt sem kiságy, se pelenkázó-alátét, de még kisszék sem. Egy darab franciaágy, és egy miniatűr zuhanyzó, mosdóval, vécével. Ennyiből állt. De hőseink fél tonnányi fertőtlenítő törlőkendő bevetésével és az otthonról hozott folpack-darabokkal csiribí-csiribá babakádat varázsoltak a szebb napokat látott mosdóból, és babaágy helyett hagyták, hogy a franciaágy szélére túrja őket a hatalmas tértől bizonyára megzavarodott apró útitársuk. Babaszéket a szülők ölében talált a kicsi, illetve a szálláson kívül bármilyen vendéglátó-ipari egységben.

Nosza, tehát útnak indultak. Városnézésbe fogtak. Reggeltől estig korzóztak. A háti hordozóban vigyorgó kilenchónapos, és a háti hordozó elején aktuálisan vigyorgó szülő, kézen fogva szerelmével. Ha elfáradtak, leültek, ha megéheztek, ettek. Parkokban, látványosságoknál, kis és nagy utcákon tűntek fel. Sétahajón és gyalog, villamossal és vonattal. Csak mentek, és mentek. Egy hátizsákban elfért a legfontosabb felszerelésük és mivel nem a világ végére kirándultak, sok mindent nem is otthonról hoztak, vagy nem az út alatt szükséges teljes mennyiségben, hanem a helyi boltokban szereztek be. Ugyanis ott – akárcsak otthon – pelenkától a babakaján át mindent megtaláltak (legfeljebb tovább kellett olvasgatni a címkéket, hogy beazonosítsák az egyes kaja-összetevőket).

Esténként nagy egyetértésben aludtak a kicsi szobában új kalandokra készülve. A kicsi, aki utazás előtt fél centire sem volt hajlandó elengedni magától házi rabszolgáját, az utazás hatására mintegy varázsütésre szabadult meg hasonlóan kifejezett szorongásától. Hiszen éjjel-nappal együtt voltak.

Hogy a vigyori a hátukon, vagy a helyiek alaptermészete volt-e az oka, nem derült ki, de a pár nap alatt csak mosolygós, kedves emberekkel hozta őket össze a sorsuk. Egy füves cigit elpöckölő, hmm, érdekesen tág pupillájú amerikai turista félárú villamosjegyet kínált nekik. Az egyik nagy helyi látványosságnál pedig szó nélkül mosolyogva engedték be őket jegy nélkül (illetve egy órával korábban felhasznált jeggyel hogy pontos legyek) a pelenkázó-helyiségbe elhárítani a biológiai fegyverként is értelmezhető masszív katasztrófát.

Útjukat Jancsi és Juliska meséjéhez hasonlóan morzsaösvény szegélyezte, és sok fényképen látható a mai napig is a fülig érő vigyorú, vagy éppen valamilyen látványosságot áhítattal szemlélő szülő hátán a kekszébe feledkező legkisebb útitárssal.

A mesebeli szülőknek egy félelme volt csak, amire igyekeztek jó előre felkészülni. Tartottak tőle, hogy egy idegen országban talál megbetegedni a legkisebb. Így teljes úti patika és utasbiztosítás mellett egy több nyelven kinyomtatott afféle orvosi szótár lapult táskájukban. A szótár – melynek segítségét akár telefonos segítségkérés, akár patikai kutakodás során be lehetett volna vetni - aztán az évek alatt új és új nyelvekkel bővült, és szerencsére soha nem volt rá szükség.

És a tanulság? Az nincs. És habár a gyerekkel való nyaralást soha nem szabad összekeverni a pihenéssel (az úgysincs benne), de azért kalandnak kifejezetten jól is elsülhet (főleg egy bizonyos kor alatti és/vagy fölötti, limitált darabszámú gyerekkel, esetleg limit nélküli segítő kézzel kombinálva).

Mindenkinek kellemes nyaralást, utazást, ha lesz rá módja! Sok kalandot, vidámságot, élményt!

Center