3.rész.
A középiskolai felvételi fontos része az írásbeli, amire MOST (tegnap, tegnapelőtt...) kell elkezdeni felkészülni, erről is szól ez a rész, milyen lehetőségeink vannak rá - és ne tagadjuk, ezeknek ára van, időben, pénzben. Ezen kívül arról értekezem, miért kell a kinézett sulik honlapján csüngeni mostanában, hogy regisztrálhassunk nyílt napra, sulibejárásra, szülői tájékoztatókra, amik elkezdődnek a napokban-hetekben.
Az első két részben ugye eldöntöttük, milyen sulik jöhetnek szóba, közben átbeszéltük, MIÉRT akarunk HOVA menni. Készítettünk egy csinos, közepesen okos táblázatot egyenként minden szóbajöhető iskola szóba jöhető tagozatáról, amelyik sorba mégse ilyen került, azt lendületből töröltük. Aztán döbbenten néztük, hány sorunk is lett.
Na, abból még párat kitörölhetünk, ha az iskola egyedi felvételi igényeiben szerepel valami olyasmi, amit nem tudunk teljesíteni.
Ilyen lehet, ha nem elég jó mondjuk a hetedikes végbizonyítvány, mert van, ahol tételesen meghatározzák, hogy mondjuk 4,5 alatti eredménnyel ne is tessék próbálkozni. És mivel a múlt el van múlva, ha a mi gyerekünk 4,3 volt tavaly júniusban, ezen javítani már nem lehet, tehát akkor próbálkozhat ugyan, de leginkább feleslegesen.
Ha szükséges, elkezdhetjük összegyűjteni egy nagy dossziéba a mindenféle extrákat: oklevelek, versenyeredmények, ilyesmi. Ne a szóbeli előtti estén túrjuk fel érte a fél lakást.
És jól jegyezzük meg ezt a dátumot: 2022. december 2. A központi írásbeli vizsgákra a jelentkezési lapok benyújtásának határideje. Ha olyan suliba jelentkezik a gyerek, ahol meg kell írni a központi írásbeli magyar-matekot, akkor eddig be kell adni rá a jelentkezést.
Meg kiválasztani, HOL fogja megírni a gyerek. Ha a kiválasztott “legnyerőbb” iskola valamiért nem hangsúlyozza, hogy gyerekek, itt írjátok meg nálunk ezt, akkor kb. tök mindegy, írja meg abban a felvételi eljárásban részt vevő iskolában, ahova aznap a legkönnyebben eljut. Egységes szempontok alapján fogják kijavítani, ugyanúgy mindenhol.
Nyílt napok és hasonlók
Novembertől egészen januárig eltarthat az az „eseménysorozat”, amelynek keretében egy középiskola bemutatkozik a leendő diákoknak és szüleiknek. Ezekre sokszor kell regisztrálni jó előre (hamar betelnek a helyek), és legalább a szülői tájékoztatóra érdemes elmenni, hiába írják le mindenféle dokumentumba is látszólag ugyanazt. De a nyílt órák és tanulságosak: még ha teljesen nem is bírnak ugyanolyanok lenni, mint a valódi, tanú nélküliek.
Egyáltalán: odamenni, körbenézni, szívni a levegőt, kérdezni érdemes. Látni tanárt, diákot, környezetet. Nem úgy ítélkezni, hogy akkor jártál benne utoljára, mikor te érettségiztél, vagy a gyerek legnagyobb tesója szaladozott arrafelé, úgy bő 7-12 éve. Azóta minden, de minden megváltozhatott, még az épület is. De a tanári kar se feltétlenül ugyanaz, mint mondjuk akár 5 éve.
És ha már az is kitisztul, hogy akkor személyes találkozás alapján hova is fogunk mi felvételizni, akkor közben a készülésről se felejtkezzünk el.
Nem, csak úgy jó tanulónak lenni, sőt, kitűnőnek lenni az kevés a sikeres felvételihez.
A gyereknek a nulladik lépés az, hogy kitartóan mondogatjuk: a felvételi célja a SZŰRÉS. Hogy kezelhető mennyiség áradjon a szóbeli felvételikre, és sorrend álljon fel, ami némileg kiegyenlíti az egyes általános iskolák ötösei mögött rejlő különbséget, teremt viszont egy másféle különbséget: azokét, akik készülnek, és akik nem.
Nem mondom, hogy hosszú hetekig való készülés nélkül lehetetlen bejutni, de az esélye a tapasztalatok szerint elég kicsi.
A felkészülés része az is, hogy gyerekestül tudomásul kell venni, hogy a felvételi feladatok NEM OLYANOK, mint amilyet az átlag áltisiben feladnak dolgozatra. Gondolkodni kell, ugyanakkor gyorsan dolgozni. És PONTOSAN, alaposan: ezen vérzik el ugyanis sok olyan gyerek, aki tulajdonképpen tudja a megoldást, érti a feladatot, csak…és a kijavított dolgozatban szembesül azzal, hogyan kellett volna ezt prezentálni.
Felkészülési módok
Alap minimum: elővenni a tavalyi, tavalyelőtti, tavalyelőtt előtti...stb. felvételi feladatokat, és megoldani őket. Először „csak úgy”, utána időre. Sokszor. Keresni esetleg az interneten hasonlóakat, és szintén megoldani őket. IDŐRE.
Mert a felvételin az a 45 perc iszonyú kevésnek fog tűnni – különben pont a szűrés nem sikerülne, márpedig a cél ez.
A nyolcadikos Naggyal ezt csináltuk, plusz az iskola is szervezett gyakorló alkalmakat, amikor felvételi-típusú matek és magyar feladatokat oldottak meg. Én kissé lefagytam, amikor kiderült, hogy nem érti például a zárójelszabályt, nem is alkalmazza, és már december van. Talán ott volt a mélypont – a kapcsolatunkat egyszerre építette és rombolta a rendszeres közös matekozás. Viszont meglepően jó felvételit írt a végére. Talán pont mert érezte, erre „rá kell gyúrni”, mert különben kevés lesz.
Papíron kapható feladatgyűjtemények: még ezt vetettük be a nyolcadik utáni felvételin matekból. Pont abban a suliban árulták, ahová a Nagy felvételt nyert később. A megoldást is tartalmazták ezek a feladatcsomagok, persze az idő számítása a gyerekre vagy a támogatójára van bízva, a levezetés vagy érthető, vagy nem. Viszont a feladatok megfelelőnek bizonyultak „edzésnek”. Magyarból nem vettünk ilyesmit, de tán kapható olyan is.
Digitális feladatgyűjtemények: a fiammal mi itt álltunk meg, a már emlegetett Pitagorasz stúdió online sorozatára neveztünk be (a tantermi foglalkozásról már lecsúsztunk), de sok másféle is kapható. A feladatok általában megfelelőek, de időre dolgozni nem minddel lehet, a magyarázatok érthetőek, részletesek, de közvetlen, személyre szabott visszajelzést és segítséget nem kap a tanuló ezektől. Se arra, hogy látja egy valódi tanár a munkáját, se arra, ha valamit a magyarázat után se ért. A szövegértésnél is nagyon fontos lehet ez.
Tantermi felkészítők csoportban: meglehetősen költséges és merev, ugyanakkor bizonyos iskolákban hatékony módszer. Gyakorlott tanárok viszik a csoportot gyakorlott módszerek és bevált feladatok alapján. A szóbelin pedig ott a bónusz: ha az a tanár is a felvételiztetők közt van, aki a gyakorlaton is, akkor ismerős arc segíthet. A felkészítőre adott pénz pedig jó helyre kerül: az iskola, vagy a tanárok kapják, ezer helye van mindkét esetben. De ezek mostanra általában már futnak, teljesen feltöltött létszámokkal. Nemcsak a középiskolák, hanem magánintézmények is indítanak tantermi felkészítőt, ilyen-olyan garanciával is. Minél több éve vannak a pályán, annál megbízhatóbbak általában.
Privát magántanár: némi hökkenéssel vettem tudomásul, hogy van, aki ezt is beveti, aki CSAK a mi gyerekünket gyakorlatoztatja, házhoz megy, esetleg valami online felület segítségével gyakoroltat, hétről hétre. Az árát ne is kérdezzétek. A szülő-gyerek kapcsolatnak biztos jót tesz, hogy nem ti tanultok vele, de a családi költségvetésnek kevésbé. Rengeteg magántanár-oldal létezik, mi nem használtuk ezeket, de akinek van tapasztalata, ossza meg velünk.
Bármelyiket választjátok ezek közül (elszántság és családi kassza függvényében), egy a lényeg. MINDEN áldott héten gyakorolni, először ritkábban, aztán a felvételi dátum közeledtével talán sűrűbben. Ez a legnehezebb, nyilván ahogy közeledik a karácsony, már mindenki a fenébe kívánja az egészet.
De inkább némi senyvedés, mint a zokogás a felvételi írásbeli eredményei felett. A kijavított feladatlapot ugyanis meg lehet nézni a helyszínen, saját szemmel látva, mire adtak meg nem adtak pontot, még kérdezni is lehet, sőt, fellebbezhetünk, ha "találnánk" pontot, amit nem kapott meg a gyerek. Én ezen az alkalmon egy egész rakás összeomlott, bömbölő hatodikos kisfiút-kislányt láttam, köztük a sajátomat év elején. Biztos voltam benne, hogy a többség okos, gimnáziumba való kölyök volt a kudarc ellenére. Csak hát a felvételi feladatok olyanok, hogy lehessen velük szűrni és sorrendet készíteni. Akkor működnek.
Még egy részt tervezek, lényegében a szóbelikről, és a sorrendezésről még egyszer. Ha valami fontosat kihagytam, szóljatok nyugodtan. Kérdezzetek. Akár tőlem, de most már főleg az iskolákban, az előkészítőn, vagy azoktól, akiknek a kinézett intézménybe jár a gyereke.
Vakmacska
