Az előzményeket itt olvashatod>>>

Szerettük volna a lányomnak egy testvért. Nekem nincs, így nem is tudom, milyen lenne. Páromnak van. Inkább ő gondolta úgy, hogy jó lenne egy tesó. Persze engem sem kellett túl sokáig győzködni. Négy hónap próbálkozás után pozitív lett a tesztem. Azt gondoltam, nem ismétlődhet meg, semmi baj ezzel a terhességgel. Tévedtem.

A 10. hétig minden tökéletes volt ennél a terhességnél is. Észrevettem egyik pillanatról a másikra, hogy nem érzem a szagokat. Közben már az ízeket sem. Egy napig volt hőemelkedésem. Szerettem volna Covid-tesztet csináltatni, sajnos a gyanúm igaz lett. Pozitív. Akkoriban mindenki azt mondta, a kismamákra nem veszélyes a koronavírus. Persze... 

Most már állítólag fokozottan veszélyes. 

Letelt a 10 nap karantén, több tünetem nem lett. Pár nap után már sokkal jobban érzem magam. Eljött a 12 hetes Down-szűrés. Két hét után kaptam egy telefont... Közepes kockázat lett az eredményem. Azt hittem, rosszul leszek abban a percben. 

A genetikai tanácsadáson közölték velem, hogy van egy ingyenes vizsgálat, amikor a magzatvízből mintát vesznek, hogy megnézzék, minden rendben van-e. Vagy van egy vérvétel, 200.000 Ft, ami szintén ezt mutatja ki. Utóbbinál 0% a vetélés esélye. Meg ugye nekem tűfóbiám van, rettegek tőle. Így a vérvételt választottam. Két hét várakozás után még semmi eredmény. 

Többször érdeklődtem már, most nem hagytam magam lerázni (mert ugye telefonon nem adhatnak felvilágosítást). Milyen jól tettem... 

Közölték, hogy ilyen néven nincs vér náluk. Ledöbbentem, sírtam, dühös voltam. Elveszett valahol útközben. Felajánlották, hogy újra leveszik ingyen (állítólag ilyen még soha nem fordult elő). Másnap eredmény. Tökéletes minden, kislányunk lesz. Valahol a szívem mélyén ezt szerettem volna igazán, egy hugit️.

Másnap karácsony, minden a legnagyobb rendben, tökéletes a boldogságunk. Rokonoknak, barátoknak most már nyugodtan elmondtuk. Nem kellett volna... 

Január 14-én van/volt a szülinapomon (ami már soha többé nem lesz, mert nem ünneplem). 13-án este nagyon kicsit éreztem, mintha fájna a hasam, azt hittem, pihennem kell egy kicsit... Hajni 1-kor felébredtem, görcsölni kezdtem. Először kicsit, aztán nem tudtam visszaaludni, egyre jobban fájt. Felébresztettem a páromat. (Közben a kislányunk a másik szobában békésen aludt.) 

Ekkor már nagyon fájt a hasam, mondtam, hogy csináljon valamit. Összegörnyedve az ágyon voltam, hívta a mentőket. Pár perc múlva megérkeztek, irány a kórház. Vizsgáló... Szívhang van, teljesen ki vagyok tágulva, már csak a burkot érezte a doktornő. Irány a szülőszoba, meg kell szülni a babát 21 hetesen. 

Nem tudom, meddig lehettem ott, talán egy órát vagy kettőt. Megszületett, de akkor már nem élt. Egy nagyon kedves szülésznő kérdezte, hogy szeretném-e látni. Mondtam, hogy nem. Talán most már bánom, talán így az ultrahangos képek maradtak meg bennem, mint szép emlék... Nem tudom... A nővérke azt mondta később mikor megkérdeztem, milyen volt: szívszorító, békés. Ez a pár szó örökre az emlékeimben marad. 

Irány a műtő, mert így kellett befejezni a szülést. A 14-ét a kórházban töltöttem. Soha nem lesz már „születésnapom”. Nekem már ez a nap nem erről fog szólni... 

Senki nem tudja, mi történt. Talán fertőzés, talán baktérium, talán a koronavírus. Egészséges volt és nem tudom, hogy miért történt. Így még nehezebb. Miért pont azon a napon??? 

T.

ELŐZMÉNYEK:

Szétnyílt otthon a császársebem, a gyerek, az ágy, minden tiszta vér volt
Vasárnap feküdtem be az ágyba a baba mellé, és szétnyílt a hasamon a seb. Ömlött belőle a vér, a gyerek, az ágynemű minden tiszta vér volt. Irány a kórház...
Tovább>>>