Régóta olvasom a blogot,és egy ideje már gondolkoztam rajta,hogy megosztom a történetünket. A kisfiam a második terhességemből született (az első vetéléssel végződött). A terhességgel, a korai méhlepény-elöregedésen kívül nem igazán volt aggódnivalóm, és ez is csak a 32. héttől merült fel. Bogyó végül a 39. héten született császármetszéssel, egy borzalmasan hosszú vajúdás után, de már nem bántam, mert így volt a legjobb mindkettőnknek.
Utolsó nap a doktornő a kórházban mindent rendben talált, kivéve egy dolgot: csontosodott a baba koponyája. Amikor megkérdeztem, hogy ez akkor mégis mennyire nagy baj, ő csak legyintett, és azt mondta: lehet, hogy semennyire, és ezt amúgy is csak röntgennel lehetne látni. A gyerekorvos sem mondott róla semmi különöset, és a védőnő szerint is ez olyan „alkati” dolog. Engem viszont nem igazán hagyott nyugodni a dolog. Mégiscsak odaírták minden papírra, de semmit nem mondtak róla.
Talán az én unszolásomra is, de végül csak sikerült beutalót kapnunk a neurológiára, ahol titkon reméltük, hogy nincs ezzel a kis buksival semmi baj. Hozzáteszem, kicsit tényleg furcsa volt a feje formája, de ebből még nem gondoltuk volna, hogy baj lehet vele.
A doktornő, aki megvizsgálta Bogyót, elmondta, hogy ez sajnos egy igen tipikus esete a scaphocephalia-nak, magyarul a csónakfejűségnek. A koponya úgynevezett hosszanti varratai elcsontosodtak, ezért a fej csak hátra tud nőni, oldalra nem. Azt mondta, emiatt esetleg erős fejfájásai lehetnek, a koponyaűri nyomás sem igazán jó ilyen esetekben. Szóval műtétet javasolt. Kaptunk időpontot szeptemberre.
Sajnos nem túl sok információ áll rendelkezésre ezzel kapcsolatban. Elég ritka, évente 35-40 esetet diagnosztizálnak. Engem mégis aggaszt az egész dolog. A gyerekemet kitenni egy ilyen nagy műtétnek szörnyű érzés.
pufóka
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
