Tisztán emlékszem a 2019-es Könyvhétre, még a „boldog békeidőkben”. A rettenetes, ájulatos melegre (mindig vigyél vizet magaddal, ne járj úgy, mint én, akit kedves gyerekkönyvszerzők ültettek le és kínáltak vízzel az utolsó pillanatban), a rengeteg sátorra, a csodás illusztrációkra, gyerekkoncertekre és dedikálásokra. Az ujjongó érzésre, hogy végre elég nagyok ahhoz a gyerekeim, hogy én ottfelejtsem magam kicsikét, beszélgessek, válogassak és ámuldozzak.
Aztán két év súlyos csönd...könyvek persze voltak, de találkozók, forgatag, gyerekkoncert, pódiumbeszélgetés, az nem.
Idén pedig ma indul a Könyvhét, megint lesz meleg, napsütés, Dunakorzó, író-olvasó találkozók, könyvbemutatók meg effélék. Ha nem vagytok túl messze, és van valami vonzalmatok a gyerek-és felnőtt irodalom iránt, vár a könyvhét vagy a Margó fesztivál!
Már csak azért is, mert a gyerekkönyv-rész különösen gazdagnak ígérkezik, megint. Sok-sok régi ismerős: Berg Judit, Vadadi Adrienn, Gévai Csilla, sok-sok gyerekeknek is jó program: papírszínház, „meséljünk és zenéljük állatosat”, drámajáték, vándorkaktusz-készítés (nem, én se tudom pontosan, mi ez, de talán a Kuflikat jobban ismerők majd ideírják), tündérkönyvtáros-avatás, vagy a legkisebbeknek Kerekítő-foglalkozás. Lehet venni hihetetlenül leolcsósított áron bérletet a budapesti Szabó Ervin könyvtár összes fiókjába (nyilván nem csak én vagyok úgy vele, hogy könyvnek már alig-alig van hely otthon, de olvasni meg kell!), vagy részt lehet venni a „Budapest olvas” flashmobon pénteken.
Lesz 230 (!) dedikálás is. Bár a szövegek elkészülésük után önálló életet élnek, és nem feltétlenül szükséges hozzájuk az, hogy bármilyen kapcsolat legyen a készítőjükkel, mégis hozhatnak ezek felemelő pillanatokat. Amikor a már-gyerekkoromban-ismert Marék Veronika az unokáinknak dedikálja a könyveit (végtelenül kedves, végtelenül intelligens, és nálam sokkal jobban bírta a péntek délutáni hőséget), amikor irodalmi tündérkeresztanyámmal, Szabó Magdával majdhogynem összetegeződünk két perc alatt, amikor Bálint gazda a mamám születésnapjára dedikálja fordulatos önéletrajzát, és azon kapom magam, hogy már húsz perce beszélgetek a korábban sose látott Bitó Lászlóval életről, halálról, Polcz Alaine-ről és művészetről. Akkor még nem tudtam, hogy utóbbi kettővel már sose lesz alkalmam még egyszer találkozni.
Nagykőrös, Debrecen, Kalocsa, Győr, Szeged, Kecskemét, Siófok, Szolnok se marad ki az Ünnepi Könyvhétből – itt találjátok ezeknek a programoknak a rövid ismertetőjét, vagy legalább ajánlóját. A budapesti programokat pedig itt.
Két év bizonytalanság, lezárás, járványhelyzet, kiszámíthatatlanság után én arra jutottam, hogy amikor egy ideig majdnem minden olyannak tűnik, mint korábban volt, és hirtelen robbannak a programok, akkor menni kell. Még mielőtt az ember megint egy bánatos Zoom-Facebook-Google Meet képernyő előtt találja magát hosszú időre, ahol legfeljebb a kommentszekcióba irkálhatja, hogy „taps”. Pedig az irodalom és művészet az emberi találkozásokról (is) szól. Gyertek.
Vakmacska
