Jó pár hét megint csak eltelt, és ez lesz az én utolsó bejelentkezésem egy ideig. 37. héttől heti egy ctg vizsgálatra jártam, ahol a kisfiam hol aktív, hol passzív üzemmódba kapcsolt, de minden értéke hibátlan volt. Élveztem tovább a terhességet (és tényleg élveztem), jártam bike with babyre, jógázni, sétálni. Ittam közben a málnalevelet, homeós bogyókat és próbáltam felkészülni a közelgő eseményre. Az SZTK-s orvos 04.04-re számolta a babát, így beutalt a kórházba ambulanciára, hogy onnantól ők kezdjenek velem valamit. A kórházi protokoll, hogy terminus betöltésekor néznek egy ultrahangot és kétnaponta ctg-t. Az ultrahangon látszódott, hogy a baba még nagyon jól érzi magát benn, vize van elég, minden rendben megy. A vizsgálat is ezt erősítette meg, zárt, hátul lévő méhszáj, a baba feje méhszájra illeszkedik, de magasan van még, nem akaródzik kijönni. A kórházi doki ekkor az összes leletemet átnézte és átszámolta a terminust, mert szerinte azt a 16. héttől elszámolta az orvosom, így kaptunk még egy hetet: 04.11-re módosult a terminus.
Az egész család tűkön ült, hiszen 04.11 dupla szülinapot jelentett volna a családban, mivel a testvéremnek is ezen a napon van a szülinapja. Ezen a hétfőn is besétáltam ctg-re és ultrahangra, ahol megint megkaptam az infót, hogy minden rendben van odabenn, jól érzi magát a kisfiam, és nem úgy néz ki, hogy ki akarna jönni, de ki tudja, bármikor úgy dönthet. Persze jöttek ekkor a jó tanácsok már százezredszerre: „lépcső, csípős étel, szex”. Mintha ezt én nem tudtam volna, meg mintha ez a kisfiamat ki tudná tessékelni... Nálam csípősebben senki se evett a családban, mióta terhes vagyok, így ránk ez tuti nem hat. Mivel már az újraszámolt terminust is túlléptem, ezért a kórházi ambuláns doki közölte, hogy a jövő héten be kell majd feküdni, és ott megfigyelnek, ha kell, megindítják a folyamatot, de hozzátette, ha nem indokolja semmi, hogy indítsanak, akkor nem fognak.
Így hát visszamentem 04.18-án 41. hetesen a kórházba, ahol újabb ultrahang és ctg volt. A vizsgálat megint a szokott eredményt mutatta: zárt méhszáj, baba feje ráilleszkedik, flow és ctg tökéletes, csak egy kicsit sok a magzatvíz. Megkaptam a beutalót: 04.19-én reggel 10:00-kor jelentkezzek az osztályon, ahol felvesznek fekvőbetegnek és onnan naponta ctg meg miegymás, aztán ha nem lesz semmi a hétvége felé, akkor beindítják. Szépen hazamentem, újra rendszereztem a szülős csomagot, hosszabb várandós tartózkodásra készülve: extra olvasnivaló és miegymás. Este 10:00-kor viszont érdekes, kicsit fájdalmas, rendszeres görcsökre lettem figyelmes, de a görcsök 10 percenként érkeztek és simán kibírhatóak voltak, tehát tudtam, hogy kapkodni még nem kell, 5 percre van a kórház, és oda 5 perces fájásokkal kell menni.
Szépen lefeküdtem aludni, majd éjfélkor arra ébredtem, hogy ez már sűrűbb és erősebb fájdalom. Ötpercenként jött a görcs. Jó, akkor várjunk egy órát, hogy meglássuk, van-e benne rendszer, vagy ez csak jósló. Fél óra elteltével viszont megbizonyosodhattam róla, hogy elindult a folyamat, hiszen a fürdőszobát elárasztotta a magzatvíz. Páromat ébresztettem, hogy azt hiszem, menni kell. Erre ő mint egy profi visszakérdezett:
„Rendszeres, 5 perces fájások vagy magzatvíz?”
Szépen összekészültünk és bevitt a szülészetre, ahol a szülésznő meg is állapította, hogy igen, anyuka marad, egyujjnyi tágulás, de a magzatvíz, mint a Niagara folyik. Apuka menjen haza nyugodtan pihenni. A vajúdóban elfeküdtem szépen, ahol a fájások erősödtek, így a jógán tanult módszer alapján szépen beültem a labdára a forró zuhany alá, és próbáltam túlélni. Még jó, hogy a fürdő rész egyben van vécével, hiszen 5 percenként csikart a hasam is a görcsök mellé. Reggel 7-re csak másfél ujjnyi lett a tágulás, de mondták, hogy hívjam be apát és menjünk szülőszobára, hiszen itt a nappalos váltás, aki le fogja vezetni a szülést.
A szülőszobán felrakták rám a ctg-t, ahol az erősödő fájásokat mutatott, de rendszertelenek lettek, és a baba szívhangja is leesett a fájások közben. Másfél óra olyan fájdalom jött, amire már nem emlékszem, de akkor tudom, hogy nem bírtam mást csinálni, csak feküdni, „csavarni a matracból a vizet” és pihegni. Az orvosom, amikor kérdeztem, hogy kaphatok-e fájdalomcsillapítást, felajánlotta az EDA-t, de várni kellett az anesztesre. Közben kaptam oxitocint, hogy megvizsgálják, hogy reagál a baba az erős fájásokra. Az EDA bekötése megváltás volt, egyáltalán nem fájt, viszont utána a fájások végre nem fájtak, csak a görcsöt éreztem, de a fájdalmat nem. Tudtam így két órát „pihenni” a végjáték előtt.
12:00-kor próbatolást csináltunk, majd 12:13-kor elindultak az igazi tolófájások. Ekkor vákuum és orvosi segédnyomás (könyök), meg egy mini gátmetszés során 12:25-kor megszületett kisfiam, akit a pocimra helyezték, majd utána elvitték a szülőszoba másik végébe lemosni, megmérni. 3580 gramm és 55 cm gyönyörűség ezután apa kezébe került, amíg engem összeöltöttek. A szülőszobán maradhattunk még két órát, ahol megkaptam az ebédem, segítettek mellre helyezni a pöttömöt és élveztük az újdonsült kis családunkat. Átvittek utána minket a gyermekágyas részlegre, ahol egyedül helyeztek el engem egy háromágyas szobában a babámmal.
A kórházzal (Szent Imre kórház), az ügyeletes orvosokkal és szülésznőkkel, csecsemősökkel teljesen meg vagyok elégedve. Nem egy Hilton, de kórháznak pont megfelelő. Na, jó a reggeli/vacsora az lehetne valami finomabb, mint a száraz zsömi + méz kombó, de az ebéd hibátlan volt. A baba ellátását megtanulni egy csecsemős nővér segített nekünk, majd harmadik napon 04.22-én haza is jöhettünk. Az egyetlen negatív esemény az a szülés után öt nappal távozó nagy mennyiségű alvadt vér jelentette, amire méhösszehúzókat kaptam, amik mellékhatása kicsit visszavetette az épp beindult tejtermelést.
Hamarosan jelentkezem a bébinaplóval is.
Waczkor
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
