És tetszett neki! A hangulattól kezdve a sátrakon át egészen a programokig. 1994-ben, amikor indult, volt már a fesztiválon, akkor csak kb. kétszázan voltak ott. Azóta szinte mindenben sokat változott, de ennek ellenére is élvezte és szívesen kinn lenne egy hetet is. És én egy véleményen vagyok vele.
Amikor odaértünk, kissé elsápadtunk a sor láttán (és hogy milyen lassan halad), de hál’ Istennek útba lettünk igazítva: egy olyan sorba küldtek minket, ami összesen két emberből állt. Szóval, ha bárki megy ki Szigetre, készítsen elő enni, inni, mert szüksége lesz rá a sorban állásnál (kivéve, ha szerencsés). A karszalagot megkaptuk, az ellenőrzésen átestünk, indulhatott a buli.
Nehezen találtuk meg a nagyszínpadot. Hiába adnak térképet és van kirakva táblán, hogy mi és merre található, eléggé könnyű elveszni. És ezen nem segít, ha este van és nagy a tömeg. Bár sok olyan különleges, egyedi stand/sátor van a rendezvényen, ami alapján könnyű visszatalálni egy adott pontra, de aki huzamosabb ideig van kint, azt veszi észre, hogy minimum egyszer segítséget kell kérni, vagy vakarnia a fejét a térkép fölött.
A nagyszínpad (mint a nevéből is tippelni lehet) az egyik legnépesebb pont a szigeten. Ez egy nagy, üres terület, ahol sokezer ember is elfér, körbevéve bárokkal és étkezdékkel, amiknek az erkélyeiről lehet nézni a koncertet. Emellett egyéb szórakoztató dolgokkal is találkozhatunk a tűzfújóktól/poi táncosoktól kezdve egészen egy kisebb-nagyobb táncpárbajig. Ez a hely volt anyám egyik kedvence, bár egy idő után rájött, hogy a színpadot sokkal jobb messzebbről nézni. És tényleg. Nem tett rá túl jó benyomást, hogy a tömegben (amellett, hogy minden irányból lökdöstek, bár ez még elment neki, hiszen fesztivál) a körülöttünk lévő negyven emberből ötven dohányzott. Tehát kimentünk a tömeg szélére, és azt kellett észrevennünk, hogy messzebbről jobban látszik minden, kisebb a tömeg és több a levegő.
Két koncert között elsétálgattunk, körbenéztünk, hogy láthassuk, hogy milyen is a Sziget valójában. A szerdai eső miatt sajnos eléggé sáros volt az utunk, de a szervezők gondoltak ilyen eshetőségekre is, és tettek le „műjárdát”.
A színpadokon kívül találtunk még több bárt, koktélozót, étkezdét és nagyobb boltokat is. A fesztiválozóknak volt biztosítva zuhanyzó és fogmosó, tömérdek vécé. Azok számára, akik nem az aktuális fellépőt akarták hallgatni, több minidiszkó is fel volt állítva, amit anyám jó szemmel nézett, és némelyikbe be is mentünk. A más zenei ízléssel rendelkezők számára némely sátorban country, rock vagy más zene ment.
A rend is fenn volt tartva, aminek anyámmal mindketten nagyon örültünk. A szemét az sajnos nem volt túlságosan kontrollálható, bár ez nem a szervezőkön múlik. Volt megfelelő mennyiségű őr, rendőr, és a dolgoknak általában volt egy rendszere, hogy ne legyen nagy tolakodás (pl. a néhány odaköltöztetett boltban egyszerre csak megadott mennyiségű ember lehetett).
Összegezve a Sziget – bárki bármit mond – minden korosztálynak megfelelő, szülők is érezhetik jól magukat, fiatalok is bulizhatnak. Anyám is - hiába vette körbe sok olyan személy, aki akár a gyereke is lehetne - képes volt elengedni magát, élvezni a koncertet, a programokat, és a Sziget szabad hangulatát.
Üdvözlettel a Szabadság Szigetéről:
Gábor (17)
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
