Március végén négy gyerekkel megnéztem az Ékszer balett előadását, a kislányok álmát, a Jégvarázst. Az előadás színvonaláról már az a tény is árulkodott, hogy még ősszel vettem meg a jegyeket, de már csak az utolsó előadás napjára volt jegy. Mire elmentem egy héttel később, még mindig ősszel a jegyért, már minden jegy elkelt. Ezen felül azok, akik látták, ódákat zengtek róla. A gyerekeket csak néhány héttel az előadás előtt lelkesítettük be, mert négyévesen még nem tud mit kezdeni egy gyerek azzal, hogy majd tavasszal megnézzük.
A három egykorú kishercegnő, és a hétéves kisherceg igazi hercegekhez illő módon viselkedtek a színházban. Az előadás lenyűgözte őket. Nem teljesen azonos volt a mese a filmbeli történettel, de értették, és rendkívül élvezték. Az előzetes rettegésem, hogy hogyan tudok figyelni rájuk, és csendben tartani őket az előadás alatt, alaptalannak bizonyult. Lebilincselte őket az előadás. A szünetben a csajok szoknyapörgetőst játszottak két falat között. (Pont ahogy a többi kislány is, és mindenki balerina akart lenni hirtelen.) Az előadás végén ki se akartak jönni a színházból: Nézzük meg a második előadást is! – könyörögtek. Persze azt nem lehetett. Gyorsan rábeszéltek, hogy legközelebb is menjünk. Így, együtt, a három kis grácia, az ovis barátnők és a lovag. Mire este lett, már a létszám három lány és négy fiú lett. Ősszel a Szépség és a Szörnyeteg előadását várjuk.
Ez volt a kicsik első olyan színházi élménye, ami nem az ovihoz volt köthető. Teljesen megváltozott a viselkedésük az ünneplőruhától, meg magától a helyszíntől is. Azt gondoltam, csak kibírom valahogy a négy gyerekkel, a végén már én mondtam, velük bármikor.
Sokáig gondoltam, hogy nagyúri flanc ilyen kicsiket színházba vinni. Úgyse tudnak viselkedni, úgyse értik és értékelik a darabot. Aztán most jól felsültem. Igenis van értelme, pláne, ha fel is készítjük őket. Mivel mi balettelőadásra mentünk, előre ismerték a történetet. A négy gyerekből kettő látta a filmet, a másik kettőnek az anyukája elmesélte a mesét. Igaz, a filmtől némiképp eltértek a darab rendezői, de ez cseppet sem zavart senkit. A zenék az eredeti filmbeliek voltak. Aztán arra is készültek, hogy az előadást csendben, odafigyelve üljük végig, ami valljuk meg, nem is olyan nehéz, ha maga az előadás leköti őket. Volt hangosan ordibálva kérdezősködő gyerek is a környékünkön, de nem ez volt a jellemző. Az én négy kicsim, ha kérdezett is, az egész másfél órás előadás alatt kb. összesen öt kérdésre kellett feleljek, azt csendben tették. És végül nagyon élvezték a csillogást, az elegáns helyet, a szépen felöltözést, meg az extra ajándék fotózást Elzákkal, Annákkal, Olaffal. (A főszereplőkből természetesen gyermek és felnőtt is volt.) Különösen tetszett nekik, hogy gyermek szereplők is voltak. Azt hiszem, megérte.
Jövőre ismét megyünk.
Azóta megtudtam, 2018 januártól ismét lesz Jégvarázs előadás, a hatalmas érdeklődésre való tekintettel.
nagycsaládos
