Az apa: ismét csalódottan bámulja a mobilját. Mióta megszületett a baba, a felesége szinte levegőnek nézi. Amikor fáradtan hazaér a munkából, mindig azt látja, hogy a felesége szoptat, fürdet, pelenkáz, gügyög, a gyerekszobában rendezkedik, vagy éppen otthon sincs, mert babakocsis sétán vannak. Mindez általában egész este így megy, és amikor a pici végre elaludt, már csak fáradtan az ágyba dőlésre marad energiája. - Remek. Már nem is törődik kettőnkkel, én már nem számítok neki, szinte csak zavarom. – keseredik el az apa.
Az anya: ismét hulla fáradtan és elkeseredetten dől be az ágyba, persze a gyerek mellé, mert így könnyebb az éjjel még sokszor felébredő babát visszaaltatni. Van egy olyan érzése, hogy a férje mostanában magára hagyja a baba körüli sok új feladattal. Hiába ér haza, mégis távol marad. Most is a mobilját bámulja. Ráadásul még az extra ötleteivel is nyomasztja, például hogy menjenek el a barátokkal, táncoljanak hajnalig, mint régen, öltözzön már fel valami csinos ruhába, legyen szexi, mint régen, ne a baba miatt aggódjon folyamatosan. Hihetetlen! Tényleg nem veszi észre, hogy már hárman vagyunk? – dühöng magában az anya.
A kisbaba érkezésével a párkapcsolat családdá bővül, és ez nagy átalakulást jelent. Az anya és babája közt a szükségletek és az érzelmi kötődés mentén egyfajta szimbiózis jön létre, amitől a férfi hirtelen teljesen kívülállónak érzi magát. A szeretett nő már nem vele, hanem a babával éli meg azt a szoros egybefonódást, amit korábban ő jelentett számára. Az anya pedig sokszor érzi úgy, hogy a férfinek nincs is kedve részt venni a baba körüli teendőkben, mert látszólag elkerüli azokat. Nem csak az első gyerek érkezésekor, a testvérek születésekor, vagy akár valamilyen nehézség felbukkanásakor is kialakulhat ez az érzés a szülőkben a későbbiek folyamán.
Általában azt mondják, egy gyerek érkezése még a stabil párkapcsolatokat is próbatétel elé állítja.
Az biztos, hogy a párkapcsolatoknak, házasságoknak megvan a sajátos útja és az esetek többségében ez oda fut ki, hogy a párnak gyereke születik. A szülői szerepek egyensúlyba hozása a párkapcsolattal különösen fontos és tulajdonképpen nyugodtan nevezhetjük feladatnak is. Ráadásul egy folyton változó körülményekhez igazított feladat. A gyerekek megszületnek, megnőnek, mindig más és más történik velük, ami sokféle helytállást kíván a szülőktől. Azt azonban mindig szem előtt kell tartanunk, hogy mi az alapja a családnak. A gyerekneveléshez a párnak saját kapcsolatát folyamatosan kell erősíteni, hiszen ez nyújt biztos alapot a gyerekeknek is.
A napi rutin mellé mindig fér egy kis romantika, nem kell feltétlenül táncestre vagy hosszadalmas éttermi vacsorákra gondolnunk, az apró figyelmességek, elég, ha csak ki tudjuk nyilvánítani a párunknak, hogy a szürke hétköznapokban is fontos számunkra.
A gyermekközpontúság a családi kör egy természetes velejárója, a mindennapokban a gyerekek érdekei állnak a középpontban, ami lehetséges, hogy megterhel egy párkapcsolatot, vagy háttérbe szorítja az egyéni érdekeket.
Természetesen nincs recept a boldog családhoz, bármilyen súlyozású családmodellt választunk is. Egy fontos kérdés van, hogy hosszú távon is elégedett legyen mindegyik családtag, és egymást támogató, megoldásokat találjunk a személyes és közös haladásra, fejlődésre is. Persze mindig lesznek olyan helyzetek, amelyekben nehezebb lesz biztosítani ezt a bizonyos közös boldogságot, de talán ilyenkor az a jó megoldás, ha hosszú távra gondolkodva tervezünk, nem az adott probléma marad a kiinduló pont. Arra kell a hangsúlyt helyezni, hogy hosszabb távon mi lehet a jó megoldás.
A baba születése is egy ilyen helyzet. Nem problémás, hanem természetesen maga a boldogság, azonban mindent megváltoztat. Ebben a helyzetben (is) kölcsönösen tennie kell egymásért a párnak, amit együtt a legjobb megtenni. Jó, ha az apa minél nagyobb részt vállal a kisbaba körüli teendőkből, az anya pedig valamennyire igyekszik felszabadítani magát a kizárólagos anyaszerepből, így a kettőből zökkenőmentesen lehet három, és ettől függetlenül még ők ketten továbbra is pár maradnak, akik egyébként boldog és büszke szülők is.
Ti hogy oldottátok meg ezt az időszakot? Mennyi idő kellett, mire megtaláltátok az egyensúlyt a párkapcsolat és a szülőség között? Mit gondoltok, mi a legfontosabb, amire érdemes figyelni?
Akác
