Férjemmel kilenc éve vagyunk egy pár, és egy éve élünk boldog házasságban. 2018 októberében pozitívat teszteltem, aminek nagyon örültünk, ugyanis az esküvő után nagyon szerettünk volna babát. Ez hamar összejött, amiért hálásak is vagyunk.

Első perctől tudtam, hogy szeretnék magánorvost. A cég, ahol dolgoztam minden héten biztosított nőgyógyászati rendelést, ahová én is jártam rákszűrésre. Mivel az orvost már jól ismertem, szimpatikus volt, így nem volt kérdés számomra, hogy őt választom orvosomnak. Több kollégámtól érdeklődtem, akik már szültek nála, és nagyon dicsérték szakmailag, bár hozzátették, hogy anyagilag elég húzósak az árak nála, még a szülési tarifát is megmondja, pedig a szülés nem magánkórházban történik. 

Úgy voltam vele, hogy úgy is oda kell adni minden orvosnak, mindenképpen őt választom. Eleinte kéthetente, majd háromhetente hívott vissza terhesgondozásra, illetve a 36. héttől hetente. Minden rendben volt a terhességem alatt, teljesen zökkenőmentes volt, mindenkinek ilyen terhességem kívánok. A 36. héttől fogadtam az orvos általában ajánlott szülésznőt, remélve a könnyebb szülést és a megfelelő bánásmódot. 2019. 07.18.-ára voltam kiírva, pont, amikor az orvosom nyaralni ment egy hétre, de közölte, hogy átad egy másik orvosnak. Mivel volt szülésznőm, így nem aggódtam, mert tudtam, hogy ő egy biztos pont nekem.

Kereken a 41. héten, 2019.07.25-én hajnalban elfolyt a magzatvíz, gyors zuhanyzás után irány a kórház. Megvizsgáltak és közölték, hogy ma szülni fogok. A szülésznőm pont éjszakás műszakban volt a kórházban, így amikor felkerültem a szülőszobára, már jött is. Közölte, hogy mivel csak két centire vagyok kitágulva, illetve a nyákdugót is el kell távolítani, így ebből egyhamar nem lesz szülés, ezért még nem értesíti az orvosomat, majd csak reggel. Mindaddig feküdtem az ágyon semmi fájás és olyan jel, hogy nemsokára eljön a pillanat. Aztán bekötötték az infúziót, és elkezdődtek a fájások. Megérkezett az orvosom, aki mosolyogva közölte, hogy megvártuk, míg a nyaralásból visszatért.

Megvizsgált ő is, de még mindig nem tágultam, és közölte, hogy megvárjuk, míg lecsepeg az infúzió, azután meglátjuk, hogy mi lesz. 11 órakor közölték, hogy császáros leszek, mivel nem tágulok, így előkészítenek a műtéthez. Dél körül toltak be a műtőbe. A szülésznőm végig velem volt, az érzéstelenítésnél is fogta a kezem és simogatott. Semmit nem éreztem ,csak azt vártam, hogy végre halljam az én kicsikém sírását.

12:30 perckor megszólalt az a síró hang, amit soha nem felejtek, és mai napig itt cseng a fülemben. Alig vártam, hogy megláthassam és megpuszilhassam a kislányomat. Annyira el voltam foglalva vele, hogy észre sem vettem, micsoda sürgés-forgás megy körülöttem. Cserélgetik az infúziót, aztán egyszer csak nagyon remegni kezdtem, majd hirtelen hányingerem lett, és hallottam, hogy az orvosom elég feldúlt. Folyamatosan kérdezgették, hogy jól vagyok-e, minden rendben van-e. Annyit értettem, hogy nem tudják elállítani a vérzést, de akkor még nem sejtettem, hogy mekkora a baj, ugyan is el voltam foglalva ezzel a csodálatos érzéssel, hogy anya vagyok. 

A műtét után kikerültem az őrzőbe ahol vért vettek tőlem, és akkor is feltűnő volt, hogy körülöttem kicsit nagyobb a felhajtás. A késő délutáni órában közölte a szülésznőm, hogy én innen ma nem kerülök ki osztályra, ugyanis tamponálni kellett a méhem, mert annyira véreztem. Még ekkor sem tudtam, hogy ez mi, és eszembe sem volt rákérdezni, hogy mégis mit jelent ez.

Az éjszaka többször is bejöttek megnézni, hogy hogy vagyok, és a vérzésemet is ellenőrizték. Másnap reggel meglátogatott az orvosom, aki közölte, hogy van egy császáros kismamája, akivel délben végez, és azután eltávolítja a tamponálást, aztán kiderül, hogyan tovább. Eljött a dél, jött is az orvos, kihúzta a tamponálást, ami mindennél kellemetlenebb volt, majd közölte, hogy még három órát itt kell feküdjek továbbra is, mert a vérzést meg kell figyelniük.

Ezután rákérdeztem, hogy még is mit jelent ez az egész, ami velem történik két napja. Majd megkérdezte, hogy biztos tudni szeretném-e. A válaszom: természetesen igen, főorvos úr. Ekkor elmondta, hogy a császármetszés alatt elvágtak egy artériát, és emiatt ki kellett tamponálni a méhem, rengeteg vért veszítettem. Ha most a tamponálás eltávolítása után is nagyon fogok vérezni, akkor viszont el kell távolítani a méhem.

Ledöbbentem és meg sem tudtam szólalni csak imádkoztam, hogy ez ne következzen be. A három óra megfigyelés letelte után megvizsgált az orvos és közölte, hogy minden rendben van, a vérzés normális. Nagyon megnyugodtam, és egy  hatalmas kő esett le a szívemről, 27 óra megfigyelés és fekvés után felállhattam és mehettem osztályra. 

Nyugodtabb állapotomban visszagondoltam a műtőben történtekre. Az orvosom mellett egy rezidens orvos segédkezett, szinte biztos vagyok benne, hogy az ő hibájából adódott ez a vérzés, és azért volt az orvosom olyan feldúlt és titokzatos sokáig. A magyarázata arra, hogy sok vért veszítettem és, hogy tamponálni kellett a méhem, a mai napig érthetetlen. Ott akkor valaki hibázott, de természetesen ezt sosem fogom megtudni, ki.

A harmadik nap az osztályon meglátogatott az orvosom, érdeklődött, hogy hogy vagyok. Ekkor odaadtam a borítékot, benne a megegyezett összeggel. (A tarifa: sima szülés 80.000 Ft-tól, császármetszés 100.000 Ft-tól.) Amikor odanyújtottam a borítékot, megkérdezte, hogy annyi, amennyiben megegyeztünk? A borítékban 100.000 Ft volt, egy forinttal sem több azok után, hogy ilyen csendesen és magyarázat nélkül elsimította a műtőben történteket, mondanom sem kell, ezek után a bizalmam felé egyből megszűnt.

Az ötödik napon hazamenetelünk előtt szintén meglátogatott, és közölte, hogy kiszedi a varratot, mielőtt hazamegyek. Az orvosi szobában ketten voltunk, amikor elkezdte burkoltan közölni, hogy ami a műtőben történt, nem volt kis dolog, és neki köszönhetem az életem, de nem érzi a hálát. Akkor már sejtettem, hogy kevesellte a borítékba tett összeget. Megkérdezte, hogy tudom-e, hogyan lehetne meghálálni, hogy mire is gondol, mondtam, hogy nem tudom (természetesen tudtam, hogy még pénzt szeretne), és közölte, hogy ha visszamentem a szobába, gondolkodjak el rajta.

Amikor visszamentem a szobába, nem azon gondolkodtam, amit ő kért, hanem azon, hogy hogy lehet egy orvos ennyire pénzéhes. A terhesgondozások plusz a kórházi szülés összege több mint 300.000 Ft-ba került, és még egyszer hangsúlyozom, nem magán kórházban történt a szülés.

Mindent összevetve akármi is lett a vége, megérte, mert egy csodálatos kislányom van, aki egészséges. A legjobb dolog, ami történt velem az, hogy ő itt van nekem és a legszebb dolog, hogy anya lehetek. 

Dzsenifer

Olvass még hálapénz témában!

Műtét előtt vagy után tetszik ideadni a hálapénzt?

Fizetnem kellett azért, hogy a kisbabám enni kapjon

Ha nem fizetsz, kutyaként bánnak veled a szülésnél

Ragaszkodsz a dokidhoz? Fizess!