Lópikula van itt, nem baby boom, kommentálta a  Portfolio.hu ma a KSH megjelent statisztikai jelentését.  Nyár óta a korábban enyhén  emelkedő születésszám is megtorpant,  viszont többen haltak meg például márciusban (influenza?) vagy júliusban (hőség?), mint tavaly.

Az előzetes adatok szerint 2012 első hét hónapjában több gyermek született, de a halálozások száma is emelkedett az előző év azonos időszakához képest, idézik a szerzők. A születésszám az év első öt hónapjában meghaladta az előző évit, júniusban és júliusban viszont az emelkedő irányzat megtorpant, és 1,4 százalékkal kevesebb újszülött jött világra, mint az előző év azonos hónapjaiban. A folyamat meglehetősen határozott, hiszen ebben az évtizedben csak egyszer volt olyan júliusunk, nahátnahát, épp 2010-ben, amikor kevesebb gyerek született, mint az idén.   

Összességében az év első hét hónapjában 51 583 gyermek született, 1822-vel (3,7 százalékkal) több, mint 2011 azonos időszakában, amit végülis még lehet sikerként kommunikálni, főleg ha az őszi-téli hónapok adatai nem rontanak majd a 2012-es számokon. A szökőnaphatástól megtisztított születésszám-emelkedés ennél kisebb mértékű, 3,2 százalékos volt. A házasságkötések száma viszont egyelőre semmiféle propaganda hatására nem emelkedett: összességében 2012 első hét hónapjában 18 962 házasságot kötöttek, ami 1047-tel, 5,2 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A legjelentősebb visszaesés júliusban volt, amikor több mint 16 százalékkal csökkent a házasságkötések száma az előző év azonos hónapjához képest.

Ha durva-demagóg következtetést vonunk le, akkor leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy pusztán az adókedvezmény miatt nem kezdtek el potyogni a babák (ezt a plusz három százalékot nyilván számos tényező befolyásolja a szülőképes nők számától a hosszú távú várakozásokig, amiben egy tényező lehet néhány család részéről a családi kedvezmény), másrészről viszont elgondolkodhatunk, hogy a siralmas demográfiai adatok nincsenek-e valamiféle összefüggésben például azzal is, amit a szomszédvár, az Mfor elemezget:  miszerint 1995 óta (Bokros-csomag, hejhó) nem állt ilyen alacsony szinten a lakossági fogyasztás.  Sőt, míg Bokros idejében még  64,1 százalék volt a lakossági fogyasztás hozzájárulása a magyar GDP-hez, az idén ez a mutató bizony már csak 62,1 százalék.

Ha jön a vihar, mindenki szorítja ugye, amije van. Aki neadjisten profitált az egykulcsosból, az az eddigi tapasztalatok alapján vagy végtörlesztett belőle, vagy esetleg megtakarította, mert ki tudja, nem fog-e úgy járni, mint sorok írója, aki elméletileg vastagon jóljárhatott volna 2012-ben, ha az egykulcsos fedezetéül szolgáló ágazati különadók miatti spórolás jegyében nem vágja ki a remek fizetésével együtt a távközlési multi úgy, hogy a lába nem éri a földet, vagy hogy a nomen est omen jegyében fogalmazzak, mint (vak)macskát szarni.

Ergo kevesen voltak a bátrak, akik ugyanúgy vették a plazmatévét, a wellnessnyaralást, vagy akár a beruházásnak sem utolsó vadiúj kazánt, mintha mi sem történt volna. Ezért elég sok plazmatévé-árus, wellnessszálloda-tulaj vagy kazánszerelő fogta a fejét, hogy fújhassa ő az egykulcsost, ha hirtelen zuhanórepülésbe kezdtek a bevételei. Az igazán betojiak pedig tömegével nyitottak mindenféle szomszédos és távoli országokban bankszámlát, azzal a felkiáltással, hogy még jól jöhet. Aki meg nem járt jól, az nemcsak a lecsökkent fizetéssel, hanem a száguldó inflációval (utolsó adat: hat százalék) is vívja a napi harcot, naná, mi drágult legjobban, az élelmiszer meg az üzemanyag, enni ugye kell, hogy autózni kell-e, az az Európai Mobilitási héten ugyan külön posztot érdemelne, de maradjunk egyelőre annyiban, hogyha az üzemanyag drágul, akkor drágul vele kvázi minden, amit szállítani kell - márpedig a legtöbb dolgot, amit fogyasztunk, bizony szállítani kell.

És ez a tömeg most tömegével kezdett el úgy gondolkodni, hogy majd akkor jöhet a(z első, vagy a következő) baba, ha lesz állásom, és nem csak fél éves határozott szerződéssel, majd ha kifizetjük a devizahitelt, ha nyereséges lesz a vállalkozásom, ha befejeztem a tanfolyamot, ha emelik és nem csökkentik a fizumat, majd ha hazajöttem külföldről, de lehet nem is jövök haza külföldről, tudjátok,  elhagyom a tanyátokat, @@@ az anyátokat.

Csak ugye ez utóbbi az az interakció, amiből konkrétan gyerek egész biztosan nem születik.

Mellesleg én már egy ideje morfondírozom egy olyan poszton, hogy biztos, hogy a demográfiai növekedés volna az ideális hosszú távon? Vagy esetleg az ezekre alapozó modelleket kéne valamiféle egyensúlyira átírni, azt a néhány tényleg keservesnek tűnő évtizedet pedig fogcsikorgatva és/vagy mindenféle innovációval átvészelni, amíg az eltartottak és eltartók aránya tényleg kezelhetetlennek tűnik?

Mert a többség a társadalomra húzott pénzügyi vagy nyugdíj-modellek kedvéért aligha fog (több) gyereket vállalni  - őket normál esetben egész más ok miatt szüljük, néha még akkor is, ha a jelen gazdasági realitások közt ez rövid távon nem tűnik valami jó biznisznek.

 

Vakmacska