Ágnes kisfia a szülés előtt farfekvésben helyezkedett el a méhében. Az orvosok megpróbálták megfordítani a magzatot, ám hiába a próbálkozás és a pokoli fájdalom, ez nem sikerült.

Az édesanyát kiírták császármetszésre egy másik napra, ám a magzatvíz kis idő elteltével elfolyt, így sürgős császármetszés lett a dologból. Te is megosztanád szülésed történetét? Küldd el nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu címre.

Október 17-én, reggel 7 órára mentem az István kórházba, ekkor még csak arról volt szó, hogy megfordítják utódom, mivel még mindig farfekvésű volt. Előtte nem szabad enni, így éhen ültem ott és vártam a soromra. Előtte utánanéztem neten, hogy mire is számítsak, nem tűnt olyan borzasztó dolognak, így gyanútlan maradtam.

Leírták viszont, hogy a szülést beindíthatja, ezt sem bántam volna, már belefért az időbe. Délben már be is kötötték az izomlazítót, hogy a méhem ne legyen olyan kemény, majd kb. 30 perc múlva már jött is a főorvos, további nyolc ember kíséretében. Ennyien az államvizsgámon nem voltak, csodálkoztam is. Egy szál kórházi hálóingben feküdtem, ami takarta a melleim, és semmi mást. Két doki próbálta megfordítani utódom, az egyik a fenekét, a másik a fejét húzta a megfelelő irányba. Fájt, nagyon.

 A videón nem torzult a nő feje, az enyém nagyon. Ilyet még nem éreztem. Mondták, hogy ez igazából egy hasmasszázs (de a masszőrt otthagynám fizetés nélkül), illetve, hogy lazítsak (persze, az olyan könnyű). Feladták úgy tizenöt perc múlva. Nem sikerült a művelet. Kifelé menet megbeszélték, hogy kiírnak császárra csütörtökre. Én indulni akartam, de olyan kimerült és éhes voltam, hogy sehova se jutottam, és ez volt a szerencse.

Már péksütiről álmodoztam, amit felfalok. Amikor felültem az ágyon, valami kifolyt, nagy mennyiségben, és átlátszó volt. Első terhesség, csak hallottam, hogy mi minden jelezheti előre a szülést. A magzatvíz folyt el. Egyik doki visszajött, elmondtam neki, mi a helyzet, olyan nyugodt maradt, mintha azt közöltem volna, hogy kérek egy kiló kenyeret. Semmi hatás.

SOS készítettek elő császárra, még aznap. Így délután háromkor megszületett Viktor fiam. Kilenc nap volt még a kiírt időpontig.

Spinális érzéstelítést kaptam, este 11 körül sikerült mobilizálni, addigra ettem valamit, ami után már nem estem össze, és el tudtam menni zuhanyozni. Ha újraélném is belekezdenék, nem bántam ezt a szülést, és lehet, hogy legközelebb már kérném az orvost, aki csinálta a műtétet. Választott dokim, szülésznőm, nem volt.

Ágnes