Ki az a sükebóka, aki a februári havas-latyakos-szürke Budapesten marad, amikor kétórányira szikrázó napsütés, tizennyolc fok és karnevál várja?


Svédország fölött

Az élet azóta megadta a választ: hat éve én vagyok eme sükebóka, aki a koszos-sötét Budapesten számolja a napokat a tavaszig, de valahol mindig ott lapul az a gondolat a hátsó agyamban, hogy ide nem is túl messze vannak helyek, ahol virágot árulnak az utcán, hatalmas gólyalábú alakok és dobritmusra dobáló tűzzsonglőrök várnak, de főleg száz ágra süt a nap.  Vagy sirályok vijjognak a tenger felett.

Barcelona vagy Róma például ilyen, én mindkettőt láttam már februárban vagy koramárciusban, őszintén szólva várost nézni talán alkalmasabb is ilyentájt, mint mondjuk az augusztus elején tapasztalható hőségben, amikor olvadozik az aszfalt, a múzeumba vagy a templomokba a légkondi vagy a hűvös kőfalak miatt (is) megyünk, és az első tíz percre utólag képtelen vagyunk visszaemlékezni, miközben az utcán lökdös bennünket a csúcsszezon összes modortalan, izzadó turistája. A római úr is lelkesebben magyarázza, merre leled a Colosseumot, elvégre te csak a harminchetedik, nem pedig a hatszázötvenedik vagy azon a héten, aki megkérdezi magyar-angol-olasz keverék makogással, amit először úgy értett, a vécét keresed.

A nemszezoni városlátogatás legnagyobb akadálya (a pénztárca mellett) persze a közoktatás rendje  – bár egy hosszú hétvégét talán elnéznek akkor is, ha az a naptár szerint valójában rövid. De még a pénztárcát is kímélheti, ha nem főszezonban indulunk, kivéve ha véletlenül valami nagyrendezvény hetében mennénk – tessék elkerülni az imént említett Barcelonát a Mobile World Congress (február végén) vagy Hannovert a CeBIT (március eleje) idején, mert ilyenkor épp úgy kiadják a kutyaólat is palotaárban, mint itthon a Balatonon a régi szép időkben.

Sorra veszünk most néhány várost, amelyeket a WizzAirrel olcsón és könnyen el lehet érni, és érdemes látszólag „holtszezonban” is meglátogatni. Kezdhetjük a sort mindjárt Londonnal, bár azért az rosszindulatú túlzás, hogy az télen is pont olyan, mint nyáron – aki szagolgatta már a rózsákat a város közepén a híres parkban,  az tudja, hogy a fű ugyan télen-nyáron irreálisan zöld, de azért mégsem egyformán múlnak az évszakok, a mókusokat pedig télen is érdemes lesni és eleséggel kínálni. A kulturális látnivalók, múzeumok, pubok a Whitehallban vagy a Sohóban télen-nyáron állják a sarat. A Nagy Téli Leárazások ott tényleg azok, amiknek hívják őket, és kis szerencsével megtekinthetjük a kínai újév-ünnepet a londoni kínai negyedben- én teljesen véletlenül botlottam bele, szenzációs. Magyarul már ne beszéljünk meggondolatlanul – mostanában honfitársaink többsége nem turisztikai, hanem egyszerű pénzkereseti szándékkal tette át a székhelyét a brit fővárosba.


Barcelona

De hogy egy egészen más stílusú várost említsek, Marosvásárhelyre is érdemes télen és nyáron is menni, főleg ha barátai, rokonai is élnek arrafelé – télen persze rendes, csikorgós, közép-európai tél van, a nyár viszont szinte sosem olyan gutaütött, mint mondjuk valahol a Ferencvárosban. Ha a környék útjai járhatóak, csudás helyekre juthatunk el (a Hargitára azért inkább nyáron), én valamikor még farsangi maszkarásokkal is találkoztam valahol Parajd felé autózva a boldogult emlékű kilencvenes években.

De ha téli napsütésre vágyunk, de nincs pénzünk Balira, Mauritiusra, a korábban kedvelt Tunézia és Egyiptom meg kissé rázósnak tűnik, akkor irány Róma, Barcelona, vagy akár Nápoly, a pizza szülőhazája (a szeméthegyeket úgy tudom, elhordták már, maga a város pedig délies lazasággal ugyan, de csodálatos látnivalókat kínál). Aki kétségbeesve nézi a sötétet és a szürkeséget reggelente, és kiborul a tüsszögéstől visszhangos irodában, annak felérhet egy pszichoterápiával pár napnyi ragyogó napsütés, és egy rakás reneszánsz festmény – nekem mindenképpen.

Ha már a délnél maradunk, még az angolok se felejtik el megemlíteni, hogy olaszok, spanyolok, sőt még a mogorva franciák egy jó része is kifejezetten szereti a gyerekeket, főleg a britek hűvös távolságtartása után – ott legfeljebb a világvégi angol falucska lelkészlakában fogja az ezüsthajú néni körberajongani a kiskorúakat. Londonban valószínűleg észre se veszik őket, ahogy téged sem nagyon fognak, ahogy a Victoria Station reménytelenül zsúfolt mozgólépcsőjén igyekszel lefelé evickélni velük.

Ha valaki északra menne, ajánlom Göteborgot, mely a szívem csücske lett. A nyugat-svéd tengerparti városka éppoly szép kora tavasszal, mint nyáron vagy ősszel, még akkor is, ha szakadatlan esik az eső. A várost a Göta folyó szeli ketté, melyek körül kedvenc sirályaim vijjognak fáradhatatlanul. A világ egyik legjelentősebb botanikus kertje is itt található, de a tömegközlekedési eszközökkel (hajó) is megközelíthető szigetek is csodálatosak, még a téli szélben is kellemes andalogni a sziklás utakon.


svéd halászfalu Göteborgtól északra

Az egyik legjelentősebb látványosság a Liseberg, ez Göteborg vidámparkja (bár időszakosan van csak nyitva). Ám jóval több annál. Itt ültem fel a tériszonyommal és egy jó nagy adag majréval a hatalmas hullámvasútra, amely után ha a budapestit látom, mosolyogni támad kedvem a méretkülönbségen. A Liseberg mellett látható a Gothia Towers, melynek 23. emeletén a Heaven 23 nevű étterem található csodálatos panorámával a városra.  Göteborgban van a világ legnagyobb úszó hajómúzeuma, és az Universeum, ami olyan, mint a Csodák Palotája, a Tropicarium és egy dzsungel együtt: itt mindent meg lehet tapogatni és ki lehet próbálni. Érdemes megnézni az új Operaházat is a folyóparton.

Aki szórakozni szeretne, menjen a Flying Scotchman nevű helyre, ahol a felső szinten napjaink zenéi, alul viszont régi rockzene szól. Az Ullevi Stadionban pedig elég gyakran lépnek fel világsztárok. Az egyik legérdekesebb (nem turista)látványosság a cumifa, melyre a szülők együtt helyezik el a gyerekükkel a kicsi cumiját, ami már nem fog kelleni. Bár a tenger nyáron sem olyan meleg, hogy a fázós magyarok hosszan pancsikoljanak benne (hacsak nem akarnak összeszedni egy jó kis tüdőgyulladást, mint én magam), kárpótolnak a kulináris élmények: halak és tengeri herkentyűk minden mennyiségben.



rákos szendvics a Heaven23-ban

A rákos szendvicsbe például nem sajnálják beletenni a rákot: gigantikus mennyiségű van benne, és egy szelet lazac friss salátával nem kerül többe, mint egy hamburger a gyorsétteremben. A haltemplomban pedig hihetetlen mennyiségű és fajtájú friss halat és herkentyűt lehet kapni… A gyerekbarát város megér egy hosszú hétvégét. Vagy többet. És kevesebb, mint két óra a repülőút.

Vakmacska, Tünde

A blogbejegyzést a WizzAir támogatta.