11-12. hét
Már két hete nem láttuk a kölköt. Ilyenkor, gondolom (rajtam kívül is) minden kismama parázik. Már komolyan elgondolkoztam, hogy bejelentkezem egy magándokihoz ellenőrzés gyanánt. Néha felül tudok kerekedni a félelmeimen, néha meg nagyon izgulok. Még majdnem másfél hét van vissza a genetikáig, vánszorognak a napok. Remélem minden rendben lesz, mivel kimondottan zavaró, negatív tüneteim egy ideje már nincsenek, s mivel a felírt gyógyszert is használom még, gondolom nem lehet látványos problémám, ami bajt jelezne. Mindösszesen a melleim hol érzékenyek, hol nem, illetve a makacs fáradtság az, amivel küzdök. Szerintem elég „olcsón” megúsztam az első 12 hetet, lehetett volna ennél sokkal borzalmasabb is.
Abban viszont egyre biztosabb vagyok, hogy az időjárás nagyban befolyásolja a fizikai állapotomat. Ha hidegfront jön és lehűl az idő, vihar van, nagyon szarul vagyok. Visszatér azonnal a hányinger, a fáradtságom a tetőfokára hág, és folyamatosan aludni tudnék. Elég sokat fájt a fejem is, de egyelőre nem vettem be rá semmit, igyekeztem kibírni, pihenni. Bár gyanítom az alacsony vérnyomás is közrejátszhatott, egyik nap 88/52-t mértem. Kétszer ellenőriztem, mert elsőre nem akartam elhinni. Emiatt is örülök annak, hogy újra tudok kávét inni, illetve azért mellette figyelek a sok folyadékfogyasztásra is.
Néha feszülget a hasam is, nem görcsöl, inkább olyan, mintha nagyon fel lennék fújódva. Aludni is egyre nehezebb, alá kell párnáznom a hasam és az oldalam, hogy kényelmes legyen. Bele sem gondolok, hogy mi lesz később. Lehet, hogy kéne egy kismamapárna, azzal jobb volna aludni.
A héten elég fáradt voltam, sok a munka, néha nehezemre esik koncentrálni. Viszont újra tudok kávét inni anélkül, hogy rosszul lennék tőle. Egyre többet eszem, viszont ez a kilóim számán egyelőre nem látszik. Az édességet igyekszem gyümölccsel kiváltani, na, meg a zöldségeket is nyomom. A 12. hét végre elhagytam a gyógyszert, remélem nem lesz gondom nélküle, bár egyelőre nem éreztem különbséget a ritkított szedéssel sem. Viszont a terhesség elején hipp-hopp eltűnt laktóz-érzékenységem újra beköszöntött, meg is ijedtem, hogy a babával minden rendben van-e, hogy ez a tünet visszatért. Olvastam itt-ott, hogy a laktóz intolerancia ilyenkor átmenetileg javulhat, ugyanakkor terhes nők esetében meg elég veszélyes, mivel gátolja a tápanyag felszívódását, extrém esetben még vetéléshez s vezethet.
Vicces, de teljesen úgy érzem, hogy ugrásszerűen nőtt a pocakom, nagyjából minden nadrágom szorít, úgyhogy vettem végre két darab kismamanacit. Egy rövidet és egy lazább hosszút, ami a férjem szerint olyan, mint egy pizsamanadrág, de legalább kényelmes! Sok opció nem állt rendelkezésemre, mivel az egész részleg kb. két sorból állt, és épp kiárusítás volt (ennek azért örültem), tehát már csak a maradék volt felaggatva. Mondjuk a kismamaruhák vásárlása már önmagában megérne egy külön posztot, főként, amikor valaki ráadásul ilyen pici, 34-es méretben szeretne válogatni.
ABSZ
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
