Mivel ma van a Föld napja – és tavaly kb. ekkor határoztam el magam, hogy majd írok a környezetvédelemről -, gondoltam, megírom a következő posztot is.

keszzsu környezetvédelem Föld napja

Tiszta vizet elvileg már öntöttünk a pohárba, sőt ugye a vécébe is, így folytatnám a sort a háztartással. Egyrészt azért, mert a Föld napja mozgalomhoz ez áll a legközelebb, másrészt azért, mert ez egy önmagában is nagyon szerteágazó témakör.

A Föld napjával kapcsolatban csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az egyik jelmondatuk - „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” - éppen a környezetbarát módon vezetett/szervezett háztartással nyer értelmet. Mert meg tudod. Ígérem, csak egy adat: jelenleg 4 106 000 háztartás van Magyarországon. Ez azért elég sok. Ha mondjuk minden háztartás csak egy kis részét valósítja meg annak, amit környezetbarát háztartásnak hívunk, akkor igenis számít.

Vannak persze ilyenkor programok, amiken részt lehet venni, és tudom, hogy ez látványos, és biztos van, akinek felnyitja a szemét, de általában nem ezt látom. Sokan részt vesznek az akciókon, programokon, és az év többi napján határozottan szennyezik, mérgezik a környezetet. Aztán van, aki soha nem vesz részt ilyeneken (én sem), mégis megpróbál egész évben úgy élni, hogy az ne csak neki, hanem ennek a bolygónak is jó legyen. Mert felismeri, hogy ami ennek a bolygónak jó, az neki is. Nem csak hosszútávon egyébként.

Mivel átfogó tippeket adni nem tudok, erre vannak egyébként netes oldalak, mindenki csemegézhet magának belőle, ha megjön a kedve, leírom, mi hogy csináljuk, és miért úgy. Most épp négyen lakjuk ezt a házat. A gyerekek kicsik (5 éves lesz Tinti július közepén, és 2 éves lesz Matykó május végén), mi pedig rohanunk. Nem épp ideális helyzet ahhoz, hogy mindent megfontoltan, és előre tervezve vigyünk véghez. Így sokat számít az, hogy eleve volt egy rutinunk, ami a háztartást illeti. Ezek megmaradtak. Az új feladatokban már nem vagyunk ilyen jók. Például nem sikerült bevezetni a mosható pelenkát, pedig az elhatározás megvolt, csak a kivitelezésben adódtak nehézségek, az idő meg gyorsabban rohant, mint mi, így most már hagyjuk is.

Bevásárlás:

A legfontosabb: nem veszünk meg olyan dolgot, amire nincs szükségünk. Persze becsúsznak hibák, mivel a rendszer nem működik tökéletesen. A rendszer abból áll, hogy a hűtőszekrényen van egy jegyzetfüzet felmágnesezve, és oda írjuk fel, ha valami kifogy, vagy eszünkbe jut, hogy kellene. Heti egyszer olyan programunk van, hogy városba megyünk autóval, akkor fogjuk a cédulát, és bevásárolunk. (Néha a cédula a hűtőn marad, és hazaérve derül csak ki, hogy nem azt vettünk, ami nincs, hanem azt, amiből eleve több van a kelleténél.) Vásárláshoz van saját szatyrunk/kosarunk, így csomagolóanyagot elég keveset hozunk haza. Aztán következik a mennyi után a mit veszünk. Lehetőleg helyben, helyi terméket. Azt hiszem, ennek az előnyeit nem kell ragozni. Ha bevásárlóközpontba megyünk, akkor elég nehéz célirányosan menni a lista alapján, főleg hogy két – akkor már fáradt – gyerekkel megyünk. Ilyenkor kerül azért a bevásárlókocsiba sok minden, ami nincs a listán. Gondolom, ez másnak is ismerős. Ennek ellenére igyekszem elolvasni a termékek címkéit, egyrészt az összetevők, másrészt a származási hely miatt, esetleg a vegyszereken feltüntetett veszélyjelek miatt.

Otthon aztán lehetőleg azonnal a helyére teszem a beszerzett holmit. No, nem azért, mert nálunk katonás rend van – ezt el sem tudom képzelni két örökmozgó csimota, kertes ház, munka mellett, és segítő nagyik nélkül –, hanem mert ha már megvettem valamit, nem szeretném kidobni azért, mert nem megfelelően tárolom.

Főzés-mosogatás:

A kettőt azért veszem egy témának, mert nálam együtt jár. Amikor főzök, és várom, hogy felforrjon valami, amit aztán nem kellene úgy hagyni, addig remekül be lehet pakolni a mosogatógépet, vagy – ha kevés a mosogatnivaló – el lehet mosogatni. A mosogatógépet csak akkor használom, ha tele van. Általában sikerül is telepakolnom, miután valami oknál fogva mindig minden bögre, műanyag- és üvegpohár koszos. Sőt, miután a fiam szeret egyszerre három kanállal enni (összefogja a három kanalat egy kézben, hogy miért, nem tudom, de ha nem kapja meg, nem eszik), a kanalak is mind a mosogatóban landolnak rövid idő alatt.

A főzést lehetőleg két napra próbáljuk megoldani, hogy minden második nap mást csinálhassunk helyette. Magában a főzésben is van egy csomó apróság, ami környezetbarát. Pl. nem hagyom tovább főni az ételt, mint szükséges. Így energiát takarítok meg, és az étel is finomabb (szerintem). Kihasználom a főzőlap maradékhőjét (kellett egy kis gyakorlás, míg rájöttem, mit hogyan), az edényeim vastag alját, valamint igyekszem mindig a megfelelő nagyságú edényt használni, amivel nem melegítek több fémet és vizet, mint amennyi szükséges. Látszólag kis dolgok, de ha összeadom, elég sokat számít. És ha egy háztartásban sokat számít, akkor ha az összes (csak magyar) háztartást nézem, akkor meg még többet.

Mosás, takarítás:

Azt hiszem, ebben a témában vannak a legnagyobb tévhitek. Sokszor hirdetnek mosószert, takarítószert azzal, hogy „tegye vegyszermentessé a háztartását”. Vegyszermentes háztartás nem létezik. Vagy ha igen, hát nem szívesen tenném be oda a lábamat. Sokan gondolják azt, hogy ha mosószódával mosnak, akkor nem használnak vegyszert. A mosószóda nem más, mint nátrium-karbonát, ami a világon az egyik legnagyobb mennyiségben előállított vegyszer. Egyébként sok mindenre használják a háztartási tisztításon kívül is. Például E-500 néven élelmiszeradalék. A környezetre gyakorolt hatása attól függ, hogy hol használja az ember fia/lánya. Ha olyan helyen lakik valaki, ahol nincs csatornázás, akkor jobb lenne eltekinteni tőle – hacsak valami bőrbetegség nem kényszerít minket a használatára –, ugyanis szikesedést okoz. Szóval a környezetnek annyira nagyon nem jó. Szokták még javasolni a trisó használatát a mosóport ellenzők. Mert – mondják – a mosóporban foszfát van. Nem minden mosóporban van foszfát egyébként, viszont a trisó nem más, mint trinátrum-foszfát. A 70-es évek óta ezért is nem használják tisztítószer gyártására. Ugyanis az élővizekben algásodást okoz. Persze a csatornázás ezen is segít.

Mosásnál én személy szerint azt tartom szem előtt, hogy a ruháink tiszták legyenek, és mi se legyünk tele kiütéssel. Ha valakinek a mosószóda, mosódió jön be, mosson azzal. Ha valamelyik mosópormárka, akkor azzal. A lényeg, hogy egyrészt mindig akkor indítsunk el egy mosóprogramot, ha tele a mosógép. Ugyanis a félprogram nem fele annyi energiát és fele annyi vizet jelent, hanem majdnem ugyanannyit, mint a teljes program. Emellett nem hiszem, hogy minden nap ki kellene mosni minden darab előző nap hordott ruhánkat. Néha még a gyerekekre is rá lehet adni másnap is egy melegítőnadrágot, vagy pulóvert.

Takarítószerből megint csak sok olyan termék van, ami környezetbarát. Nálunk az ecet nagyon sokoldalúan használt takarítószer (öblíteni is szoktam vele), a szódabikarbóna is jó (és az aztán tényleg semmi káros hatással nincs a környezetre, ha nem tonnaszám használjuk), sőt időnként súrolószernek használok sima konyhasót is, némi citromlével nedvesítve. Mosószappant is használok felülettisztításra is, nem csak kézi mosáshoz. Szeretem még a „békás” (Frosch) tisztító- és mosószereket. Ezeket még akkor kezdtem el használni, amikor nem tudatosan szerveztem a háztartást környezetbarát módon. Csak azt vettem észre, hogy szépen tisztít, nem büdös, és valahogy jobb a lakás levegője.

Úgynevezett erős vegyszert – én például Domestost – csak a vécéhez és a lefolyókhoz használok. Ott kell. Máshol nem. És semmilyen antibakteriális szert sem. Ugyanis a baktériumok egy része segít nekünk, és nem árt. Ezek a szerek viszont nem válogatják ki, hogy melyik baktérium semleges számunkra, melyik hasznos, és melyik árt. Pusztítják mindet. Sőt, nem csak az ismert, hanem az esetleg még ismeretlent is.

Elektromos áram:

Erről mindig eszembe jut egy gyerekkoromban gyakran látott reklám. Talán páran emlékeznek a szédületesen pörgő villanyórára, amint énekli, hogy „szökik a pénz, fogy az energia”. Ez ma is igaz. Az energia pedig megint csak egy olyan dolog, ami sok természeti erőforrást igényel. Így nem csak a pénztárca miatt fontos belőle keveset fogyasztani. Kicsit ebből a szempontból kényszerpályán vagyunk. Nálunk majdnem minden elektromos árammal működik (nincs gáz pl.), és pillanatnyilag nem is látjuk annak a lehetőségét, hogy ebből ki tudjunk lépni. Az alternatív energiával egy külön posztban szeretnék foglalkozni.

Amit most megtehetünk: igyekeztünk mindenből energiatakarékos, esetenként még újrahasznosításból származó – nem egyenlő a lomissal – változatot keresni. Ilyen a hűtőnk, a fagyasztónk, a mosógépünk, a mosogatógépünk, a sütőnk. A tévénk ugyan aránylag régi, de nem fogyaszt sokat, főleg mert keveset van bekapcsolva, ráadásul ezt még ki lehet húzni anélkül a konnektorból, hogy baja lenne tőle. Így egyelőre marad. Egyetlen laptop van a háztartásban, ez most elég. Ha majd én is teljes bedobással fogok dolgozni, akkor valószínűleg kell még egy. Van még egy kis zenelejátszónk, amin filmeket is lehet nézni, ha TV-re kötjük, így nincs szükség ehhez sem külön szerkentyűre. De idő hiányában még soha nem néztünk rajta filmet. Csak zenét hallgatunk. Ennyit a műszaki cikkeinkről.

Közlekedés:

Ez megint amolyan kényszerszülte dolog nálunk. Biztos sokan vannak hasonló helyzetben. Nem is arról van szó, hogy én személy szerint mivel közlekedek itt a falun belül, mert egyértelmű, hogy biciklizünk télen-nyáron, hanem arról, hogy a tömegközlekedés hagy némi kívánnivalót maga mögött. Van óránként busz Pestre, de nem áll meg mindenhol, ahová esetleg szeretnék eljutni. Időnként van olyan is, de ritkán. Emellett a nekünk közelebb eső városba (úgy 10-12 km tőlünk) csak átszállással, kerülővel tudnánk eljutni, ha nem lenne autó. Így az autót választjuk. Van ugyan naponta 5 busz oda is, de ez kevés. Ebből három reggel 8 előtt megy, olyankor még a lányomat nem adom le az oviban, hogy a fiammal esetleg el tudjak menni.

Egy másik közeli városba (36 km) járunk úszni (Pest messzebb van), de oda sincs járat közvetlenül, egyszer kiszámoltam, hogy ha 10-re akarunk odaérni, akkor bizony reggel hatkor ébresztő. Így inkább autóba ülünk, és nem kell egy óra sem.

Így aztán hiába lenne jobb és még olcsóbb is a tömegközlekedés. Ha nincs, akkor nem tudjuk használni. Vannak olyan információim is, hogy megyeszékhelyen a tömegközlekedés átalakításával olyan jól szervezett lett, hogy sokan kényszerültek újra autóba ülni, mert vannak városrészek, ahová nem lehet busszal eljutni.

Szemét és hulladék:

Lehet, hogy furcsa, de ez a két fogalom nem ugyanazt jelenti. A szemét az, ami tényleg mehet a kukába, senki semmire nem tudja használni. A hulladék az, ami visszaforgatható, újrahasználható, vagy újrahasznosítható.

Írtam, hogy bevásárlásnál igyekszünk nem hazavinni fölösleges csomagolóanyagot. Amit igen, azt vagy újrahasználjuk, vagy szelektíven gyűjtjük, vagy ha semmit nem tudunk vele kezdeni, akkor mehet a kukába. Itt megjegyezném, hogy 4 fős háztartásunk egy eldobható pelenkát fogyasztó gyerekkel a 120 literes kukát úgy 3 hét alatt képes megtölteni. Mivel mindenképp fizetni kell a heti egy ürítést, így nem tartogatjuk. A pelenkáknak egy hét alatt is elég erős szaga lesz. Nem tudom, mikor telne meg a kukánk, ha a pelenka nem lenne. Remélem, hamarosan kiderül.

Mivel családi házban lakunk, és veteményesünk, gyümölcsösünk is van, a szerves hulladék sorsa sem kétséges: komposztálunk.

Ruhát nem dobunk a kukába, ha még jó minőségű, akkor adomány lesz belőle, ha már nagyon nem, akkor vagy takarításra használjuk még egy ideig, vagy azonnal hulladékudvar, ahol összegyűjtik, és hasznosítják.

Veszélyes hulladékot keveset „termelünk”. Néha van azért elem is, vagy épp rossz CD-lemez, nyomtatópatron, gyógyszermaradék, kiégett villanykörte (van olyan darabunk, amit már 8 éve használunk, kíváncsi vagyok mikor fog kiégni), elromlott háztartási gép. Ezeknek mind megtaláljuk a helyét. Gyógyszert a gyógyszertárba viszünk vissza, kisebb holmikat a bevásárlóközpontok gyűjtőhelyeire. A visszaváltható üvegeket visszaváltjuk. Sütőzsiradékunk nincs. Gondolkodtam ezen, hogy miért nincs, és rájöttem, hogy azért, mert nem sütünk bő olajban/zsírban szinte semmit. Kora nyáron a rántott cukkinit igen, de az olajat olyankor egy sütés után befőttes üvegbe rakom, és azt használom fel akkor, amikor egyébként olajat használnék. Ételmaradék rendszerint nincs, ha mégis, akkor megkapja a szomszéd kutyája. Így mindenki jól jár.

A szelektív hulladékgyűjtés talán lerágott csont. De pár érdekességet azért megosztanék: láttam már szelektíven gyűjtött papír között használt vécépapírt. Nem tudom, hogy aki ezt külön válogatta, mit gondolt. Ezzel egyébként tönkretette a többiek munkáját, mert a szelektív hulladékot is válogatják még kézi erővel, és mivel a dolgozókat sem vegyi, sem biológiai veszélynek kitenni nem lehet, a szennyezett szelektív hulladék bizony megy a kukába.

A jövő:

Úgy is mondhatnám, hogy a gyerekek. Nálunk folyamatos „oktatásban” részesülnek e téren. Tinti remekül elsorolja, hogy melyik szelektíven gyűjtött dologból mi fog készülni. Természetesen személy szerint neki. Például a konzervdobozból kisbicikli. Tudják, hogy nem szabad szemetelni, hogy el kell zárni a csapot, hogy biciklivel kell boltba menni, hogy az állatokra és a növényekre vigyázni kell, hogy le kell kapcsolni a villanyt, ha kimegyünk a szobából.

Nem veszünk nekik sok játékot, de azok strapabíróak, nem kötnek ki néhány hét után a kukában. Nem veszünk meg egy új ruhát nekik csak azért, mert „de cuki”, közben meg esetleg fel sem veszik, és különben is van még legalább öt „de cuki” ruha a szekrényben. Ez ránk is igaz. Ezernyi kis apróság, amiken sok múlik.

keszzsu

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?