Történetünk szempontjából fontos tudni az alapfelállást. Én éppen akkor lettem 23 éves, 9 hónapja jártunk a barátommal (26 éves). Kapcsolatunk éppen egy hullámvölgy legalján volt, a szakítást fontolgattam.
Néhány hónappal korábban erős alhasi fájdalmaim voltak, elmentem dokihoz, aki PCO-t diagnosztizált, és mondta, hogy nem ír fel fogamzásgátlót, fölösleges, úgyse lehet normálisan gyerekem. Ezt a tényt az akkori endokrinológusom is megerősítette (hypothireosisom is van). Kiemelte, hogy PCO+pajzsmirigy együtt tuti fogamzásgátló módszer.
Aztán egyszer csak nem jött meg. Mivel többször volt, hogy akár 2-3 hónapban is kimaradt a menzim nem gyanakodtam. Hasam pokolian görcsölt, a melleim, mint a pöttyös labda, gondoltam, biztos napokon belül megjön. Aztán elkezdődött az émelygés is, de mivel rendszeresen csak este volt, azt hittem, túlettem magam vacsira. Mikor már 6. hete késett és a barátom folyton azzal piszkált, hogy biztos lakik bent valaki, vettem egy tesztet, hogy bebizonyítsam, hogy nincs igaza.
Reggel felkeltem, előkaptam a tesztet, megcsináltam. Egy csík. Hála Istennek. Letettem a csap szélére, készültem zuhanyozni, és még egyszer rápillantottam. Ott virított a két csík. Infarktus közeli állapotba kerültem, kirontottam a fürdőből, és az édesdeden alvó barátom fejét elkezdtem püfölni a tesztel, hogy nézze meg mit csinált. Vigyorogva rám nézett, hogy nyugodjak meg, megoldjuk. (Ő nagyon akart már babát.)
8 óra 00-kor felhívtam a nődokim, hogy azonnal fogadjon, hátha fals a teszt eredménye. Elrobogtunk a dokihoz, aki megerősítette a tényt, és közölte, hogy itt két baba van (én is és a férjem is iker), majd hozzá tette, hogy ez Isteni csoda, és mindenképp tartsuk meg.
Abortuszra nem gondoltam, úgy voltam vele, hogy Isten majd eldönti, mi legyen velük. 39 héttel később két egészséges kicsi lányunk született, akik nemrég múltak egyévesek.
Az első negatív reakcióm után (ami elsősorban félelem volt), lassan megbarátkoztam a helyzettel, hogy nem mindig és nem csak én irányítom az életem. Igazi áttörést akkor éreztem, amikor megmozdultak, attól fogva el sem bírtam volna képzelni máshogy az életünket.
abbey
