A lánykám barátnőjének az anyukája gyermeket várt, mikor először nekem szegezte a kérdést, persze jó hangosan, és sok fül hallatára, hogy:
„Anyuka, nekünk mikor születik kisbabánk?”
„Anyúúú, ma este fürdünk?”
- kérdezte egy ismerősöm gyereke harsogva a tömött buszon. (hétköznap csak zuhanyoztak, de ha másnap nem volt tanítás, beülhettek ázni, vagyis fürdeni a kádba)
„Apa, a néninek miért van bajsza?”
- hallottam a minap a villamoson egy vékonyka gyermekhangot.
„Mami, a nagyi most a felhőkön könyökölve néz bennünket, ahogy a hittanon tanultunk, vagy lemállott a húsa a földben, ahogy Ricsi mondta a suliban?”
„Apúúú, Luca papája azt mondta, hogy csak a balfékeknek nincs pénze naponta Túró Rudira. Te balfék vagy, hogy nem veszel nekem?”
Gyerekszáj
A sort a végtelenségig lehetne folytatni. A gyerekek őszinte kíváncsisága, a mami zavara és a halló-nézőközönség élénk vigyora nem úszható meg. Mert a kisebb-nagyobb gyermekeink bizony ott mondják ki a kérdéseiket, ahol megfogalmazódik bennük. Mert kérdéseik, ha azokat el nem nyomjuk, vannak, és egyre mélyebbek. Bőséggel vannak kényes természetűek is, amiket Murphy törvénye szerint természetesen hangosan, nagy plénum előtt tesznek fel.
Kibicként én is kíváncsi vagyok, ki hogyan és mit válaszol. Nektek is tett, tesz fel ilyeneket a gyerek? Hogyan válaszoltok? Elodázzátok? Ott helyben lerendezitek? Ha elodázzátok, nem marad el a válasz? A legkényesebb kérdésekre is tudtok őszinte, szégyenkezés és kényelmetlenkedés nélküli választ adni?
nagycsaládos
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
