Közeledik a karácsony, lelki szemeimmel már sírva nevetek azon, hogy mi vár ránk. Fent vagyok a Facebookon, millióféle inger ér engem, és a gyerekeket is. De biztos, hogy olyan jó ez? Nem, nem arra gondolok, hogy szükség van-e a tévére és a számítógépre/internetre, hiszen a mai világban (legalábbis a fejlettnek nevezett országokban) már nem lehet élni nélkülük.
"Írj levelet a Mikulásnak!”- az én gyerekeim is megírták, és hiába tudják, hogy nem vagyunk anyagilag bőven elengedve, rittyentettek egy többezres tételű levelet, remélve, hogy majd a Mikulás úgyis elhozza - mert ugye a levél neki szólt!" Egy játékkatalógus végén írhatsz levelet a Jézuskának (oldalszám megjelölésével), hogy milyen ajándékot szeretnél, aztán már csak várnod kell, hogy a Jézuska a karácsonyfa alá tegye.
Csoportokat alakítanak a Facebookon azért, hogy megmutassák, kinek milyen márkás játékokat sikerült már tonnaszámra összegyűjtenie, és hogyan tudja beszerezni az ikszedik többezres játékot (amivel persze imád játszani a gyerek, meg egész nap szépen elvan), és ezzel már kérkednek is ország-világ szeme láttára. Kérdem én, mikor játszik akkor a szülő a gyerekkel? Mikor mennek sétálni/játszóterezni /akárhová?
Biztosan kell a gyerekeknek ez a sokféle bizbasz? Hiszen - legalábbis szerény véleményem szerint (és van némi tapasztalatom) - a gyereket nem igazán érdekli a milliomodik szuper fejlesztő játék, ő inkább ugrálna, rajzolna, homokozna, gyurmázna stb. Nem a márkák ellen vagyok, csak az nem tetszik, hogy sokszor ezzel a Harry Potterben (A Bölcsek Köve) megírt jelenet felé tartunk, amikor Dudley azért veri ki a hisztit, mert idén csak 36 ajándékot kapott, pedig tavaly kettővel több volt!
És az iskolában is (sajnos) lenézik egymást a gyerekek (tisztelet a kivételnek), ha alsóban nincs kukabúvár /bayblade/ monster high gyűjteményed, felsőben pedig már szinte elvárás az okosteló, a táblagép.
Tudom én, hogy sokszor bizonytalanodik el sok szülő, hogy biztosan jól csinálja-e, amit csinál, és szeretne mindent megadni a gyerekének, és nyilván meg is adja, ami erejéből telik. És azt is tudom, hogy egyfajta visszaigazolás a neten lájkolók száma (bár őszintén, tényleg ez a fontos???). Csak a nagy rohanásban ne feledkezzünk meg arról, hogy a gyerekeknek alapvetően a szüleire, a családjára van szüksége, nem feltétlenül márkás hipiszupi játékokra. És próbáljunk ne gerjeszteni még több feszültséget a gyerekek között, mert igenis sokan vannak, akik nem tehetik meg, hogy (sok)mindent megvegyenek a gyereküknek, bármennyire is szeretnék.
Mint mindig, most is tisztelet a kivételnek. Gondolom, most sem azok fognak elgondolkodni, akiknek kellene, de próbáljunk meg legalább mi a valóság talaján maradni.
Judit
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
