Harmadik menstruációs ciklus. Második nap. Kilencedik próbálkozás. Most. Sikerült. Végre. A helyén van a cucc és tudom, hogy tökéletesen! Hát, feleim, nem lesznek itt hozsannák, ennyiből már láthatjátok.
Menstruációs kehely. Vagy intim kehely. Nem, ez nem az, amiről júniusban olvashattál itt , mert ott a filmbéli demonstráció két holmit mutatott, és az a poszt arról a hártyaszerű izéről szólt a gumiperemmel (mostantól: hártya). Nekem viszont a kis cumisüvegfej (mostantól: kupak) van a tulajdonomban.
Képzeld csak el. Meghozza a futár a kis dobozt, kinyitod, és simán rá lehetne rakni a gyerek cumisüvegére, úgy, ahogy van. Mert akkora. Mert olyan kemény. És ezt most komolyan magadba kellene tömködni? Na ne... Szégyen, nem szégyen, két remek lehetőséget, azaz menstruációs ciklust kihagytam, hogy kipróbáljam. Egy kicsit kezdtem is megbánni, hogy megvettem, mert mocsok drága.
Csak hát a bűz az bűz. És ez az egyetlen, amit nem tudok megbocsátani a menstruálásnak. Olyan szinten gyűlölöm, mint kevés dolgot az életben. Hogy egyszerűen lehetetlen annyit mosakodni, cserélni (tampont persze, a betét szagát inkább hagyjuk is), hogy ne érezzem a szagokat. És rohanjak azonnal a kukáig a végtermékkel, mert érzem, zacskóba tekerve is. Az alvadt, bomló… ne részletezzük. Hogy ha ezt meg lehetne úszni! Mert én ezért ugrottam bele ebbe a buliba. Egyetlen mondat miatt. Hogy nincsen szag. Ezért kezdtem el végül használni.
Most megkíméllek a használattal kapcsolatos részletektől, úgyis el tudod olvasni, hogy hogyan kell, mit kell, itt van egy nagyon jó leírás angolul lépésről lépésre, ehhez hasonló magyar nyelvű utasítást kaptam a dobozkámban. Inkább azokat a – ritkábban olvasható – tapasztalatokat mesélem el, amelyek nekem irgalmatlanul sokat segítettek volna a kétségbeesés pillanataiban. Mert igen, nem egyszer borultam ki.
Szóval ne számolj azzal, hogy elsőre sikerül jól beraknod. Nekem két és fél ciklusnyi idő volt, mire a szerencsejátékból megérkeztem a “biztosan tudom”-ig. Kezdetben nagyon rosszul csináltam, később ugyan jobban, de idegesítő volt, hogy nem tudom eldönteni, hogy tényleg megfelelően raktam be vagy sem.
Kicsit konkrétabban néhány részletről. Nem szabad olyan magasra tolni a kupakot, mint a tampont, mert valahogy szivárog mellette – nem tudom pontosan, hogyan. Na de túl alacsonyra se szabad rakni, hogy “kilógjon”, mert akkor fogja magát és feljebb kúszik a hüvelyben, hogy megtalálja a helyét, csak éppen így már nem fog tökéletesen zárni. Az én kupakom egy gombócvégű, és ehhez képest tudom megmondani az ideális helyet: akkor pont jó, ha a gombóc a szeméremcsontom fölé kerül (ha függőleges helyzetben vagyok), és éppen meg tudom még valahogy fogni a gombócot a három ujjal, de határeset.
Sok helyen olvasható, hogy akkor nyílt ki megfelelően – mert a kupakot gyűréssel, hajtogatással kisebbé kell varázsolni, hogy berakhassam, de odabenn ki kell nyílnia – ha meg tudom forgatni. Lásd előző bekezdés: miközben éppen alig érem el az ujjaimmal, de mégis egy kicsit de. Nos, feleim, ez a forgatás komoly, és tényleg meg kell tudni forgatni, nem nyögvenyelősen, hanem normálisan. Nálam volt úgy, hogy “ha úgy vesszük, nagy nehezen” meg tudtam forgatni – és szivárgott.
Kinyílás: nálam hangja van. Hurrá bizony, mert ha nem hallom, ahogy kinyílik, akkor nem nyílt ki. Lehet, hogy nálad nem lenne, de ha mégis, ez lehet egy támpont.
Ha szivárog a cucc, nem feltétlenül van arról szó, hogy túl sok gyereket szültél, és amint azt kedves törzsolvasónk nem győzi elég gyakran megjegyezni, úgy kitágultál, hogy már a kupaknak se kellesz. (Valamint lőttek a glasszékesztyűnek és a mikró is kifér rajtad.) De mit szépítsem: ha soha nem sikerül 3-4 ciklusból egyetlen alkalommal sem szivárgásmentesen felrakni, lehet, hogy mégis törzsolvasónknak van igaza.
Szintén a reklámszövegekhez tartozik, hogy akár 10-12 órán át is bennmaradhat a kupak. Ez idáig rendben, de nekem a második napon 8 óra után megtelik. És ha megtelik, akkor szivárogni kezd, mert van rajta két, helyes kicsi lyukacska, mint túlfolyó. Hogy én ezt munkahelyen hogyan fogom megoldani, még ötletem sincs. Mármint berakhatok persze a biztonság kedvéért egy betétet, de az a szép megoldás, ha ki tudom üríteni és újból berakni, amit én perpillanat csak a saját fürdőszobámban (beleértve a szállodait, apartmanosat) tudok elképzelni.
Nekem nem okoz gondot a kihúzás. Guggolás, kitoló mozdulat, gombóc elkap egyik kéz, másik kézzel finoman vákum megszüntet, egyben kijön az egész, semmilyen vérfürdő, semmi pancsolás, és még csak nem is csöpög belőlem a tudjukmi, mint tamponkivétel után. (Talán mert ez nem dugó, ami elzár, hanem egy edény, ami összegyűjt.) Talán ez az egyik előnye az amúgy modernebb hártyával (soft cup, lásd másik poszt) szemben. A vér nincs megalvadva és – tadadadam! - nem büdös. (Könnyű nekem, a friss vért elég jól bírom.) De mielőtt elfelejteném: előbb vécé, mindenféle dologgal végezni, és csak utána “tolom ki” a kupakot, mert annyira nem vagyok ügyes, hogy a lenti izmaim közül tetszőleges sorrendet tudjak tartani.
Nos, középhosszan ennyit a hagyományos menstrual cup-ról, magyar nevén menstruációs kehelyről vagy intim kehelyről (azaz: kupakról). Az árakat látod, nem olcsó mulatság, főleg, ha neked végül nem jön be. Egy apró momentumot szeretnék még elmondani zárásul. Volt egy pillanat, a nyaralásunk közepén, amikor túl néhány dühös síráson és elkeseredésen (mert csak szivárgott ez a dög) kikészítettem a fürdőszobánkba a tampont. Néztem-néztem a tampont, aztán úgy döntöttem: nem. Akkor inkább a kupak. Inkább szívok még vele. Annyira más érzés az egész, annyival sokkal jobb, amikor sikerül...
Egy Tesztelő
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
