Jópár hónapja békésen döcögtünk a blogon, viszonylag kevés dolga akadt a moderátornak (szinte kizárólag csak valódi, vegytiszta trollokkal), aztán most úgy tűnik, naponta jön kérés, hogy vegyünk le posztot, vagy a kommentelők, vagy a szerző kérésére. Nem szeretnénk naponta levenni posztokat, nem tesz jót a blognak, pár dolgot meg talán ideje tisztázni.

A közösségi blogolás egyik nagy veszélye, hogy mivel sokan írjuk, a posztok egy idő után már egyáltalán nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, és erősen zavarba is jövünk, amikor az ott megjelent véleményt feltétlenül a miénknek is tulajdonítják. Általános alapelveken túl nem szívesen alakulnánk valamiféle cenzúra-bizottsággá, amely valamely „hivatalos” álláspontot (jobb híján a magánvéleményünket) kérné számon egy-egy íráson, maradnánk annál, hogy ne sértse meg a moderálási alapelveket (az idétlen viccelődést lehet, hogy nem mindig tarifáljuk be pontosan, főleg ha tisztán látható, hogy a szerző nem akart szándékosan sérteni senkit), illetve legyen érthető. A szerkesztés is ezért van – ha érkezik egy setesután fogalmazott írás nagyon érdekes témával, akkor kitesszük, ha érthető, akkor is, ha úgy gondoljuk, valaki más nyilván frappánsabbat kezdett volna a témával.

A szerzőknek annyit érdemes még tudni, hogy néha túl, néha meg alábecslik a kommentelők vagy a megjelenés hatását. Kétségtelen, a sok magánjellegű téma nem épp jóindulatú „véleményezése” nem épp terápiás hatású, ha valaki egy számára erős érzelmi hatást kiváltó eseményről, gondolatról ír, ezt vegye mindenki számításba, aki egy ekkora blogra küld be írást, ezt nemcsak a nagymama fogja olvasni, aki szeretettel fogad mindent, ami a családjától jön.

Aki például bizonytalan a külsejét illetően, az jó gondolja meg, mielőtt jelentkezik a szépségversenyre. Aki viszont csak mókának fogja fel, és nem az életét megváltoztató, sorsfordító eseménynek, az viszont mehet akkor is, ha még maga is tudja, gyér a haja, görbe a lába, vagy nagy az orra –ha elég kívülállóként szemléli az eseményeket, így is jól szórakozhat. Így van ez az írással is.

Mi ráadásul nem fogjuk „irodalmi szempontból” bírálni az írást, ha úgy érezzük, elég olvasó fogja olvasni, kiteszünk olyasmit is, ami szerintünk talán nem a legjobban fogalmazott, vagy előre látható, hogy erősen meg fogja osztani az olvasótábort, akik ennek hangot is adnak. Csak kirívó esetekben figyelmeztetünk, hogy ez vagy az lehet a dologból – de néha mi sem tudjuk pontosan megbecsülni a várható hatást. Inkább aludj egyet rá a „send” gomb megnyomása előtt, mint hogy a már megjelent poszt kommentjeinek hatása alatt kérd a szerkesztőket kétségbeesetten, hogy vegyék már le.

A kommentelőknek szánt üzenet nem ennyire egyszerű. Az egyiket már leírtuk: az írások egy része egyáltalán nem tükrözi a véleményünket, viszont érdekel, mi a témáról vagy a megközelítésről az olvasók meglátása. Ha nem így tennénk, szegényebbek volnánk mára a „lilabugyis” legendájával, meg még pár afféle poszt nyomán kialakuló össznépi vihogással vagy hajtépéssel, és unalmassá válna a élet a BA-n. Igen, néha mi is úgy gondoljuk, hogy egy-egy írás gyerekes, idétlen, vagy butaságokat állít, de mivel nem lépte át sehol az elvárt minimumot (a kócos szöveget pedig az érthetőségig megfésüljük), ezért lehozzuk, mert ez is tükrözi egy-egy BA olvasó véleményét.

Sokfélék vagyunk, sokféléről írunk, több stílusban – még saját posztjaink sem épp egyformák Szeretnénk ezt megtartani a jövőben is, tudomásul véve, hogy ez azt is jelenti, hogy senki sem fogja azt állítani, minden, a blogon megjelenő írással és véleménnyel azonosulni tud. A dolog szándékos, mivel nagyon nem szeretnénk egy olyan világban élni, ahol csak a mi véleményünk jelenhet meg, ennek párszor hangot is adtunk. Határok természetesen vannak, de ezt szeretnénk olyan tágan értelmezni, amennyire sem lehet – bár tudjuk, most sok helyen ez nem épp divatos szemlélet.

A jelenlegi és leendő szerzőket tehát arra kérjük, ne első felindulásból küldjék el az írást – mert lehetünk olyan izék, hogy mondjuk másnapra már ki is tesszük, bár tudjuk, felcsapnak majd az indulatok körülötte. A féltett, óvott dolgokra tessék vigyázni – ha azt sem viseljük el, ha valaki csúnya pillantást vet valakire vagy valamire, azt ne dobjuk a nyilvánosság elé koncnak. Akkor se, ha nyugodtak lehettek: a kommentelők és olvasók 99 százaléka fogja totálisan elfelejteni az egészet, nagyjából 2, illetve 24 órán belül.

A kommentelőkkel egyszerűbb – a moderátor igyekszik tenni a dolgát (remélhetően legalább egy mindig gépnél lesz továbbra is), de szándékosan igyekszik mind objektív és távolságtartó lenni, hiába van magánvéleménye az adott dologról. A BA azonban a köznevelési törvénnyel ellentétben nem törekszik személyiségformálásra, maximum a tájékozottság szintjének a növelésére.

Mi továbbra is bízunk bennetek. Összességében több a támogatás, mint a kötekedés, több az értelmes, józan hang, mint a fröcsögőindulat. Ha ez nem így lenne, nyilván rég bezártuk volna a kócerájt. De sokat adtok így is nekünk, és remélhetően mi is nyújtunk nektek valamit.

szerkesztőség