Minket Üllőre utaltak, és onnan tovább Ceglédre, majd pszichiátriára. Mindegyik helyen kedves, szimpatikus, gyermekbarát szakemberek vizsgálták Szabit és a nagylányomat is. Üllőn egy óvoda tetőterében van kialakítva a nevelési tanácsadó, keskeny, kicsi folyosón üldögéltünk, majd éppen ahova hívtak, bementünk egy-egy vizsgálatra. Ceglédre több hónappal később kaptunk időpontot, a helyszín tragikus volt… Reggel 8-ra kellett menni, mi ugyan kocsival mentünk, de így is hajnalban keltünk és egy órát utaztunk, mire odaértünk. Útközben az jutott eszembe, hogy mikor indul el, aki vonattal megy? Vajon a hajnali postavonattal utazik a gyerekkel? Mint ahogy azt sem tudom, hogy kinek az agyából pattanhatott ki, hogy egy SNI gyermekeket szűrő szakértői vizsgálónak egy kisegítő (súlyosan értelmi sérült!), gyermekek részére fenntartott kollégiumban adjon helyet?! A mellékhelyiségek koszosak, büdösek… Nem hogy vécépapír, szappan, de még víz sem volt. A vécét úgy használtuk, hogy a karomban tartottam Szabit a kagyló fölé hajolva (20 kg), nehogy valamihez hozzáérjen. Nemcsak azért, mert koszos volt és nem akartam, hogy ráüljön, hanem már csak azért is, mert nem volt a vécékagylón ülőke….
A padlóösszefolyóról hiányzott a rács, Szabi az egyikbe bele is lépett. Rutinos szülő lévén még jó, hogy vittem ételt és italt is, mert még egy automata sem volt a folyosón. A szobákba menet a folyosókon végestelen-végig a földön iratok tengere, irattár, szekrények nincsenek. Én is irodában dolgozom, de az kattogott a fejemben, hogy vajon hogy találnak meg bármilyen iratot ilyen körülmények között? Szegények… A vizsgálatok 5 perces szünetekkel gyakorlatilag 9-13 óráig tartottak, a szünetekben egy falat kaja, egy korty innivaló, esetleg vécé. Ennyi jutott. A kicsi úgy elfáradt, hogy Ceglédtől hazáig végigaludta a kocsiban az utat. Mindettől függetlenül aranyosak és hozzáértőek voltak mindannyian. Elképesztő türelemmel, kedvességgel és méltósággal végezték a munkájukat, gyakorlatilag megállás nélkül. Minden tiszteletem az övék!
A szakvéleményt először a szülő kapja meg, postán, mindez kb. 4-5 hónap. Ezután van 30 napja fellebbezni, amennyiben valamivel nem ért egyet. A beutaló intézménynek csak ezután küldik meg a hivatalos dokumentumot.
A szakértői vélemény tételesen tartalmazza a gyermek vizsgálatát és annak eredményét valamint a következő felülvizsgálat idejét. Továbbá tartalmazza a javaslatot a gyermek fejlesztésére, mindezt tételesen és pontosan: miből hány óra foglakozásra és milyen rendszerességgel van szüksége. Iskolás gyermek esetében az esetleges tantárgyi vagy egyéb felmentési javaslatot is. Gimnazista tanulónál az érintett tantárgyból akár az érettségi alóli mentesítést is, ilyenkor más tárgyat kell választania a diáknak.
A probléma ott kezdődik, amikor a szülő próbál gyermeke részére megfelelő oktatási/nevelési intézményt találni. Ugyanis a jelenlegi tanmenetek (integrált iskola esetében) egy BTM-es vagy SNI-s gyermek számára követhetetlenek, a tananyag túl sok egy átlagos képességű tanulónak is, nemhogy nekik. Egy autista gyermeknek az osztálylétszám sem mindegy, ugyanis nagy létszámú osztályokban sok esetben képtelenek ezek a gyerkőcök beilleszkedni. A gyermekek negatív élményei a kudarcok folyamatos megélése csak tovább erősíti a „hiányosságaikat”. Felsőben tovább tetézi gyermekeink problémáját, hogy belép a szóbeli felkészülés és számonkérés. Továbbgondolva az alsós hiányosságok felsőben behozhatatlan hiányosságokat görgetnek maguk előtt. A napköziben/tanulószobában jó esetben az írásbeli lecke elkészül, otthon estére pedig megmarad a szóbeli felkészülés. Isten mentsen meg a betegség vagy egyéb ok miatti hiányzástól, mert jön a rettegett pótlás!
Saját gondolataim:
Azok a szülők, aki anyagilag fel tudják vállalni, keresnek gyermeküknek egy fejlesztő központot. Itt megkapja a gyermek az adott fejlesztést, akár egyénit akár csoportosat, természetesen súlyos pénzért! Ezt a megoldást választottuk mi is, ezért viszont teljes állásban kell dolgozni, hiszen ezt a pénzt elő kell teremteni, így kevesebb idő marad a családra, a háztartásra, a leckék tömegére, stb.
Hatalmas problémák vannak a közoktatásban, és úgy gondolom, ez az egyik legnagyobb! Több szülőcsoport fogott össze ezzel kapcsolatosan, hogy gyermekeik a számukra megfelelő oktatást/nevelést kapják, amit egyébként a törvény előír. Az eredmény még mindeddig váratott magára….
Ezzel a témával kapcsolatosan bennem rengeteg kérdés kering. Joggal merül fel a kérdés, hogy valóbban az SNI-s gyermekek száma nőtt drasztikusan az elmúlt néhány évben? Vagy az oktatási rendszer hibái miatt a diákok nagy része egészen egyszerűen nem képes az elvárt feladatoknak megfelelni, ezáltal „ráhúzzák” az SNI-t vagy BTM-et? És mi lesz ezzel a generációval, ha bekerülnek a nagybetűs ÉLETBE? Mi lesz, ha a statisztikák nem mutatnak csökkenő tendenciát? Vajon az átlag tanuló megtanulja-e tolerálni a másságot vagy képes lesz együtt élni vele? És még tovább…
G.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
