Sütike nevű olvasónk óvónői tapasztalatainak segítségével igyekszik megkönnyíteni az óvodába indulást és a beiratkozási folyamatot.
Tavasz van. Ilyenkor kezdődnek országszerte az óvodai beiratások. Az intézmények nagy részében ekkor nem találkozik a szülő a gyermek leendő óvónénijével. Többnyire az óvodavezető és a helyettese veszik fel a gyermekek adatait (papírokat feltétlenül el kell vinni: születési anyakönyvi kivonat, lakcímkártya, szülők okmányai). Nem árt tájékozódni afelől, hogy tiszta vagy vegyes csoportok működnek-e abban az intézményben, nehogy meglepetés érje a szülőket ovikezdéskor. Ha a szülő ismeri az óvónőket, akkor kérheti, hogy gyermekét (testvérpárt) helyezzék ahhoz az óvónőhöz. Ha viszont nem, érdemes többször belátogatni az óvodába a gyermekkel együtt.
Az udvaron tartózkodással ildomosabb kezdeni, mert a gyerekek kint szívesebben játszanak, mint bent. A levegőzés 10 és 12 között szokott történni. Érdeklődni kell, hogy az adott intézményben mikor mennek ki az udvarra, és akkor arra az időszakra lehet időzíteni a délelőtti sétát. Tavasz közeledtével egyre többet fognak kint tartózkodni a gyerekekkel a pedagógusok, könnyebb őket megtalálni, pár percig beszélgetni velük. A gyermekkel ezalatt körbe lehet sétálni az óvoda udvarban, meglesni, milyen játékok vannak, és tájékoztatást kérni, hogy az adott csoportnak meddig van a játéktere. Ugyanis általában az udvarok fel vannak osztva a pedagógusok között, hogy a csoportot jobban átlássák játék közben. Elkószálók mindig lesznek, de ha a gyermek már óvodába érezéskor tisztában van ezzel, nagyban megkönnyíti a helyzetet.
Meg kell kérdezni az óvónőt, hogy szívesen veszi-e, ha délelőttönként többször benéztek az oviba, és hogy esetleg a csoportszobát is megtekinthetitek-e. Nem hinném, hogy nemet fog mondani, de illik tőle engedélyt kérni, nehogy egy délelőtti foglalkozást zavarjon meg a látogatás. Érdeklődni lehet a jelek kínálatából is. Fel szokták ajánlani a választás lehetőségét. Jó, hogyha ez is megtörténik szeptemberig, mert addig a gyerek azonosulhat a jelével, készülhet rá, hogy ott fogja várni tanévkezdéskor.
Minden óvodai csoporthoz tartozik egy mosdó és egy öltöző. Hogy ne érje a gyermeket meglepetés, ezeket is lássa, mert más, mint az otthoni. A gyerekek az öltözőszekrénynél a jelük alapján tájékozódnak. A szekrények lehetnek ajtóval ellátottak, fakkos megoldásúak vagy akasztósak. A legideálisabb, amikor saját szekrénykéje van mindenkinek. Ha nincs, érdemes a boltokban ovis zsákot vásárolni, amibe be lehet pakolni a gyermek ruháit. Ő is megismeri, és egy helyen vannak a dolgai.
Mindenből legyen legalább egy váltásnyi, mert bármilyen baleset történhet, és a gyermekek nem szívesen maradnak a piszkos ruhájukban. A ruha kényelmes legyen – pamut, pamuttartalmú ruhadarabok. Melegítőnadrágban tudnak a legnyugodtabban játszani. Ez nem szorítja és kellemes viselet. Nagyon fontos a benti cipő. Mindenképpen kényelmes legyen, és olyan, amiben nem izzad a gyermek lába. Ne legyen fűzős, mert a gyerekek kiscsoportban még nem tudnak ezzel bíbelődni. Sikerélménnyel tölti el, ha segít az öltözködésben. Ezért célszerűbb tépőzáras cipőt vagy szandált venni. És a legeslegfontosabb, gumitalpú legyen. A legjobbak a szandálok fiúk és lányok számára is.
Érdemes elolvasni a házirendet is, hogy tisztában legyen a szülő, hogy mik a szabályok az intézményben, kihez fordulhat a problémáival, kérdéseivel. Aki mindenre kíváncsi, az ki szokta kérni az óvodai szakmai alapprogramot is. Ezt az óvónőktől lehet kérni, hisz minden csoportban kell(ene) lennie egy példánynak. Ebből tájékozódhatnak a szülők a nevelési elvek, a napirend, a nevelési területek felől, és hogy az adott intézményben milyen kiemelt területen folyik az oktatás.
És ha mindez megvan, akkor jöhet a kezdés szeptemberben, illetve, ha a gyermek betöltötte a 2,5 életévét. Hisz tavaly óta 2,5 évtől fel lehet venni a gyermekeket óvodába. Az óvodákban (is) szülős beszoktatás folyik. Ez általában két hét. Ez azt jelenti, hogy a szülő együtt lehet a gyermekkel a csoportban. Az első két napban a szülő végig a gyermekkel van. A harmadik napon már szoktuk kérni, hogy kis időre maradjon ott a gyermek egyedül. Ez általában max. fél óra. Aztán ha minden rendben megy, akkor lehet hosszabbítani ezt az időszakot. A második héten hétfőn még szokott visszaesés lenni, de keddtől már jó, ha a gyermek ott marad egyedül.
Ez a legnehezebb időszak szülőnek és gyermeknek egyaránt. Nem segít, ha tovább ott marad a szülő, ha győzködi a gyermeket, ha megígér neki mindenfélét (nyalánkság, kirándulás stb). A gyermek mindenképpen sírni fog. Vagy a beszoktatási időben vagy utána, de ki fog jönni rajta az otthontól, szülőtől való elválás. Ez egy természetes folyamat, de a gyerekek fel tudják ezt dolgozni. A szülőket arra szoktuk kérni, hogy ő is segítse ezt a folyamatot. Meséljen a gyermeknek az óvodáról, kérdezze meg, mi történt vele aznap. Mondja el, milyen jó kis hely az óvoda. Ha a gyermek rajta is látja, hogy szívesen viszi oda, akkor a gyermek is szívesebben fog jönni.
Hogy ez hogyan működik a gyakorlatban, az sok mindentől függ. De ha az előbb leírtakat követitek, akkor nagyban megkönnyítitek a gyermek(ek) ovikezdését. Drukkolok mindenkinek.
Sütike
