Az előző alkalommal a WTF típusnál fejeztem be az általam megismert anyukák skatulyázását, mert az ember már csak ilyen előszeretettel skatulyáz.
Folytatnám a horda ismertetését!

Az ideges:

Ő az, aki riadtan figyel minden irányban, szinte várja, honnan érkezik a veszély, amit azon nyomban el is háríthat. Gyermekeit folyamatosan instruálja: lassíts, nézz a lábad elé, ne menj messze, állj meg, köszönj, hagyd békén, ne piszkáld! A gyerek elevensége egyre nő a tiltások záporozásával. Anyuka megkérdezi ugyan, mi újság, de az első szó után bocsánatot kér mert nem látja egy faágtól gyerek száját, biztos valami rettenetet készül elkövetni, és melegében rohan hozzá, természetesen saját magát is rendszeresen félbeszakítja két utasítás közt, ha nagy ritkán beszélgetni kezdene.

Ismertetőjel: Madárként rebbenő tekintet és halálra vált arc.

A finnyás:

Komplett ebéddel készül a délelőtti sétára, hátha megéheznének a csemeték. Minden ételfajta külön dobozt kap, szinte megterít a padon. Ami lehullik a földre ahhoz nem nyúl, majd a madarak megeszik. Fitymálón nézi a mezei kiflit rágcsáló csemetéket, az ő gyereke ugyan nem eszik ilyen szemetet. Ha nem kell a gyereknek a kölesgolyó, rágcsálhat egy kis korpás zsömlét. A gyerek ne nyúljon semmihez, ne földezzen, a bokorba ne menjen, mert irtózatosan veszélyes jószágok vannak ott, ne feküdjön le a fűre, mert gyenge a kis veséje, egyáltalán ne érjen semmihez, mert szegényke olyan gyenge. Ha megüti magát a gyerek, egyből mentőért kiált, rohan oda a maratoni tutujgatásra. Állandóan kezet töröl, fertőtlenít.
Egyik prototípus anyuka a három és féléves "babájának" kis szeletkékre vágta a hámozott almát, majd gondosan fogpiszkálókat épített beléjük, mert ne fogja meg a gyerek puszta kézzel az almát, mert az milyen proli már! Persze az elmaradhatatlan fertőtlenítés után ehet csak a gyerek. Ez a típus kavarodik sokszor az ideges anyukákkal.

Ismertetőjel: a törlőkendő, fertőtlenítő, komplett csereruha, és állandóan lebiggyedő alsó szájszél, fintor, mert minden olyan undi itt.

A ki, ha én nem típus:

Egyből megismerni őt, felszegett áll, különleges röntgen-nézés, ami egyértelművé teszi, hogy átnéz a pórnépen. Ha szól hozzá az ember, kis késéssel válaszol: először agyal egy kicsit, hogy méltó-e a válaszra a kérdező. Jellemző, hogy az ő gyerekének mindig mindent szabad, csak akkor szól rá, ha látja, hogy a csemetéje tépi a másik csemetéjét, és a másik szülő is látja, mi történik.

Történt, hogy az egyik anyuka elhozta otthonról szinte az összes kinti játékot. Szépen kipakolták, majd odamentek a többiek is és játszani kezdtek. Az ominózus anyuka kicsi fia mindig azzal akart játszani, ami másnál volt, és minden játékot maga felé húzott, látszott, hogy nem akar osztozkodni. Anyuka erre szépen elkérte a gyerekektől a játékot, hogy Ödönke álmos, nem aludt délután, hadd játsszon ő velük, és hagyjátok Ödönkét játszani bármivel, mert álmos. Oké, a játék folytatódik, amivel tudnak, azzal játszanak. Ödönke hisztizik minden játékért, még azért is, ami nem az övé, de sebaj, anyuka elkéri: Tessék ideadni, mert Ödönke álmos, nem aludt. Fennen hangoztatja, hogy ő bezzeg megteheti, hogy mindent megvegyen Ödönkének, és szemrebbenés nélkül megkap mindent a fiú.
Ez a típus nem egyenlő a VALAKI anyukával, ők ugyanis nem keverednek a nem társaságbelivel, de nem derogál nekik leszállni a földre, gyerekeik is szívesebben osztoznak, és a mosolyt is viszonozzák alkalomadtán. Én jellemzően VALAKIKKEL csak a pénzesebb fajtából találkoztam, és feltűnt hogy ők tényleg csak a hasonlóan pénzes VALAKIKKEL tartanak puszipajtásságot. Kisváros ez, mindenki ismer mindenkit, mert hallja, hogy Bumburnyákéktól vette a babakocsit, és övék ez meg ez az üzlet, hogy lehet őket nem ismerni? Egyébként a Bumburnyákék meg Spenóték sógorok, tudod, Spenóték a ruhaboltosok, még kifőzdéjük is van, meg házvezetőnő, jól mehet nekik. Hogy lehet őket nem ismerni? Itt mindenki ismeri őket! Néznek rám, mintha nem is ezen a bolygón élnék, és mindenkire aki nincs képben. Na, szóval emígyen mennek itt a dolgok, gyakorlatilag fél nap alatt a komplett város anyagi helyzetét tudja az ember, elég csak zöldségeshez menni vagy a piacra.

A  laza:


Gyereke csupa elevenség, rosszcsont kiskölyök. Ő maga általában jó humorú, kellemes beszélgetőpartner, fossa a szót póriasan szólva. Ha megjelennek, felélénkül a társaság, mindenki beszélgetni kezd vele és egymással is, és üdítően változatos témák kerülnek terítékre. Nem aggódja túl magát, a gyereke felmászhat mindenre, megtapasztalhat mindent, rágcsálhat füvet és nem izgatja, ha megeszi a homokozóba esett kiflidarabot. Más szülőre a szívbaj jön, ha a gyerek egy lábbal egyensúlyoz a kis házikó tetején, de ő meg sem rebben. Amolyan rejtett szurikáta. Hiába nem néz oda, tud, lát és hall mindent, ha történet van, a másodperc tört része alatt ott terem.
Ez a típus nem egyenlő a figyelmetlen kategóriával. Egy példát láttam, ahol baleset lett, de mennyi szülő van, aki szinte csak beszélgetni jár a játszóra, és utána az egész gyülekezet az ő gyerekét keresi. Történt, hogy egy példás anya beszélgetett valakivel, miközben háttal állt a csúszdás házikón lévő gyerekének. A gyerek egyensúlyozott, lépdelt, egyszer csak lebuktázott a gyerek bele a homokba. Rohan oda mindenki az anyján kívül, aki még mindig háttal neki pletykált. Úgy vitték oda neki a gyerekét, aki sírt, még akkor is háttal állt nekik, aztán persze két puszi után szabadjára engedte. A gyereknek semmi baja nem lett szerencsére.

Röviden, skatulyázva ez volt hát a játszó élete. Akármilyen emberek is vannak ott, végső soron szeretnek ott lenni, mert a gyerekük kacajáért, öröméért megéri kimenni még akkor is, ha a mijjapicsa lesből támadása várható vagy Ödönkéék is kint lesznek.  Senki nem egyfajta csupán,  van az a dolog, ami mindenkiből kihozza az állatot, és van az a pillanat, mikor a felnőttek is felszabadultan beszélgetnek, és nincsenek kategóriák, csak emberek, ki ilyen, ki olyan, és jól érezzük magunkat, csak úgy.

Minakó

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?