Kezdjük az elején! Megszületik a baba, öröm, boldogság. Majd kezdődik a heteken át tartó hol is vagyok, milyen nap van, este hat van, de reggel óta enni készülök korszak, ami jó esetben 2-3 hónap múlva véget ért, majd úgy igazából nyitni kezdünk a külvilág fel, persze ki előbb, ki utóbb, és a már gyerekes anyukák jóval előbb a "placcra" kényszerülnek.

Anno az első gyermekemnél néztem bambán a csordában vonuló anyukákat, és úgy gondoltam, én nem ilyen vagyok, nem tudok én állandóan a szaros pelusról és más kismamakellékekről beszélni, és különben is, mit mondjak, nem ismernek engem, én nem ismerem őket! Aztán mikor nyitni kezdett a nagylány a világ felé, kereste a többi gyerek társaságát , kezdtem közelebb kerülni a nyájhoz, ami persze folyamatosan cserélődött, ki-ki dolgozni ment vagy költöztek.

Eleinte tétován méregettük egymást, bár volt, aki szinte „mindegy kicsodának, csak beszélhessen végre” módon kezdte az ismerkedést. Leszögezem,  bele lehet akadni abba, akivel jól érzi magát az ember, szeret beszélgetni és a büfi meg a fogzás csak századrangú  beszédtéma, ráadásnak a kölkök is jól megértik egymást. Bár ugye madarat tolláról... azt kapom, amit megérdemlek, ugyebár.

Négy év alatt elég sok anyukával elegyedtem szóba, de egy közös pont volt , hogy szinte sütött, hogy olyan ez, mint az egyéjszakás kapcsolat, mindketten tudjuk, hogy ez a pajtásság addig tart, míg a gyerekkel otthon van az ember, amint bölcsis, ovis lesz  már másfajta pajtások, anyukák, problémák, élethelyzet jön. A gyerek, sokszor az anyuka széklete sem volt tabu, a nagymama szélgörcséről nem beszélve, de ezen kívül gyakorlatilag senkiről nem tudtunk semmit, csak azt, hogy a Larácska anyukája, vagy a zöld babakocsis lepukkant vörös. Igazából mindent tud az ember, de mégis semmit.

Ahogy említettem rengeteg anyukával hozott össze a sors, sokféle típussal megismerkedtem, és sokszor üde színfoltja volt az aktuális napomnak a velük való találkozás. Volt persze, hogy jól felszívtam magam és egész nap csámcsogtam és bosszankodtam a történteken, de unatkozó agyamnak kellettek ezek a vihar a biliben szituációk. Hangsúlyozom, az itt felsorolt típusok az én környezetemben fordultak elő, és nem csak egy példányával találkoztam, nyilván van még ezer másik, de mivel néha én is vagyok mindegyik típus, valószínű ezeket vonzom be. Néha, bevallom, van, hogy az összes típust megtestesítem egy napon. Na, azon a napon nem megyek emberek közé és inkább hiányzom magamnak a nagy önsajnálatban!

Vágjunk a lecsóba! A típusok:

A lelkes

Jellemzően elsőgyerekes újszülöttel rendelkező anyuka. Az ő lelkesedését még összetartja a cukormáz és a Kismamából vett CSODÁK. Babuci, kakika és végre anya lettem, király vagyok, túléltem a szülést, ami addig az anyaság Csimborasszója volt, ő az, aki biztatja a többieket, hogy majd könnyebb lesz minden, csupa mosoly és elégedettség! Majd pár hét múlva jön a vicsorogva mosolygás és aztán a krokodilkönnyek, hogy ez a gyerek nem alszik, biztos jön a foga, mégiscsak kell az a borostyánlánc, hátha... és különben is, ő azt hitte, hogy leteszi a gyereket etetés után, gügyög vele, majd békésen alszik, mert az ő gyereke nem lesz sírós..és akkor már őt kell felvakarni. Én is vastagon ilyen voltam az első babámmal, ebből a típusból  aztán vígan burjánzhat a keménymag.

Ismertetőjele: Kismama előfizetés és kipirult arc

A tudálékos

Ő mindent megmagyaráz, nincs számára megválaszolatlan kérdés, ha fingja sincs a dologról, ötletelni kezd, látszik, hogy nekidurálja magát a nyomozásnak, és addig nem nyugszik, míg valami magyarázatot nem talál. Persze, hogy mindent jól és jobban tud, mindent jól és jobban csinál, ha esetleg homokszem kerül a gépezetbe, akkor ez egy ilyen nap, vagy a kivétel erősíti a szabályt, mert az kizárt, hogy azzal bármi baj lenne, ahogy csinálja a dolgait a gyerek körül.

Ismertetőjele: kikerekedett szem, amikor hallja, hogy gond van valakivel, majd szájhúzás és az ominózus mondat: „Ezt te nem tudtad, hogy nem így kell csinálni? ÉN úgy szoktam, hogy...”

A mártír

Vele mindig történik valami, amit sajnálni lehet! Soha nem kipihent, mert egész éjjel altat, etet, majd mosogat és szinte máris kelhet fel, hogy reggel 5-kor kávét szervírozzon az urának. Gyerekei mindig kikészítik, és panaszkodik milyen rosszak, esetleg büszkén viseli kék-zöld foltjait, mert náluk aztán a hagyományos szereposztás dívik, a férj a kakas a szemétdombon, és különben is ő keres, és amúgy meg a hatalmas szoknyája ápol és eltakar... De ő boldog! Komolyan gondolja...

Ismertetőjele: megnyúlt, szenvedő arc, karikás szem, szájrángás. Dicséretre, pozitív szóra a szemünk előtt fiatalodik tíz évet, és már igazán szépnek és lelkesnek látjuk. Keserédes.

 A mijjapicsa! típus

Bővebb magyarázatot igényel. Történt egy sétánk alkalmával, ami körülbelül 26-28 fokban, szeles időben volt, mikor Brájtin egy hosszú ujjú body és ez zokni volt a babakocsiban egy textilpelussal letakarva. Mellénk szegődik a levakarhatatlan kategóriából is ismert egyén, aki először finoman kérdezi, hogy nincs melege a kicsinek? Mondjuk, hogy nincs, nem izzad, nem meleg és fúj a szél. Persze mondja, hogy biztos melege van, mi férjemmel nyájasan, akkor még mosolyogva mondjuk, hogy higgye el, nincs melege. Majd az alvó babával leülünk egy padra. Erre odapattan a kocsihoz a nőszemély, és az alvó baba bodyja alá fúrja a kezét, én köpni-nyelni nem tudok, majd megkérem hogy ne piszkálja az alvó gyereket, legyen szíves! Erre orrot felhúz, hogy ő csak meg akarta nézni, hogy nincs-e melege! Erőltetve a nyugalmat közlöm vele, hogy ne túráztassa már magát, nincs melege és ne piszkálja alvás közben a gyereket, és különben is kérdezze meg hozzányúlhat-e az újszülötthöz, mert ő egy félidegen ember, és különben is mit képzel!

Ő volt az, aki nem értette, miért húzom a számat, amikor próbáltam mondani neki, hogy a madárszaros szökőkútban, amiben épp akkor kutyát fürdettek, tán nem kéne a gyerek kezét megmosni, erre ő sértődötten mondta tovább, hogy csak az arcát és a kezét akarta megmosni... Valamint nem értette, miért nem veszik vissza azt a cipőt, amit próba nélkül a gyereknek vett és kicsi lett, aztán ráadta, és amikor elesett benne, szétszakadt. Nem értette, miért nem adják vissza a pénzét..

A típusba sorolom továbbá, akikről 10 perc alatt megtudjuk hogy férjének prosztataproblémája van és mekkora a hímtagja, valamint milyen váladék tenyészik a hüvelyéből, és 10 perc után megkérdezi, hogy mennyit keres a férjem és van-e még szorulásom.

Ismertető: sólyomként a másodperc tört része alatt képes lecsapni bárkire és bármire, szem fennakad, szó bennragad!

Folyt. köv!

Minakó

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?