Az én történetem, jobban mondva problémám nem mindennapi, legalábbis bármennyit keresgéltem a neten, nem találtam egy sorstársat sem. 34 éves anyuka vagyok, 6 éve vagyok itthon a 6 és a 2 éves lányommal. Borzasztó hosszú ez az idő, így utólag végig gondolva sokkal jobb lett volna mindenki érdekében megpróbálni a bölcsit. Szerettem a munkámat, de jó volt eleinte a pörgés után az otthon csendje és a nyugalom. Mára azonban csak árnyéka vagyok önmagamnak, teljesen belesüppedtem a mackóalsós játszótéri életbe.

A férjem a munkája miatt sokat van távol tőlünk, van, hogy napokra, hétvégékre is. Ez sem könnyítette meg a helyzetet, ahogy az sem, hogy három éve költöztünk ide, a 2. terhességem alatt, pont a munkája miatt, és elmondhatom, hogy a három év alatt egy szál emberrel sem ismerkedtem igazán össze. Na, de kicsit elkalandoztam, bár ez is közrejátszik összességében a helyzethez, amibe kerültem.

A férjem mikor itthon van, néha kikapcsolódás gyanánt internetes szerencsejátékot (pókert) játszik. Semmi nagy tét, max 5-10 ezer befizetéssel, tényleg csak a játék öröméért.

Kipróbáltam én is unalmas óráimban. Megkedveltem, egyre többet kezdtem játszani. Kezdetben a férjem fiókjában, az ő befizetett pénzével, de aztán regisztráltam sajátot, mert nem akartam, hogy lássa, hogy én is játszom. Egyre jobban belemerültem. Játszottam, ha unatkoztam, ha mérges voltam, és azt vettem észre, játszani AKAROK. Racionális, józan, értelmes nőnek tartom magam, és mégis totál kicsúszott a kezemből az a bizonyos kontroll. Minden normális ember azt mondja, fejezd be és kész. Én is ezt tanácsolnám magamnak. Nem megy. Annyiszor próbálkoztam, hogy el se tudom mondani. Már az egészségem és az anyaságom látja a kárát az egésznek. Fent vagyok egész éjszakákon keresztül és játszom. Egyfolytában alvás helyett.

Alig várom, hogy napközben a kicsi elaludjon, és az az első, hogy veszem az ölembe a laptopot. Természetesen a férjem semmit nem tud. Elég sokat buktam már, ami egyelőre észrevétlen, mert én kezelem a megtakarítási és a folyószámla pénzünket is. A férjemnél általában csak készpénz van. Nem a kenyérre valót játszottam el, nem is szeretnék oda jutni, de így is hatszámjegyű már a veszteségem. Persze nyertem is már, de elvétve fizettem csak ki a nyereményemet. Nincsenek szavak arra, mennyire szégyellem magam. Sose voltak a férjemmel titkaink egymás előtt, és fogalmam sincsen mi lenne a reakciója, ha kiderülne, mennyire nem normális vagyok. Senki nem tud semmit erről, se az anyukám se senki a családomból. Függő vagyok, pont úgy, mint az alkoholisták vagy a drogososok. Nem tudom, kihez forduljak segítségért, azért írtam meg nyilvános fórumra a történetemet, hogy a sok negatív (teljesen jogos) vélemény mellett, hátha valaki tud konkrét segítséget, ahova fordulhatnék.

A.

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?