Ízlés és pénztárca kérdése is, kinek milyen társasjáték jön be. Van, aki azt a fajtát szereti, ahol van színes-szagos tábla, alkatrész, figura, a szabályok pedig egy Gyűrűk ura-méretű könyvben találhatóak. Van, aki kizárólag a virtuális térben hajlandó játszani, elvégre ott nem viszi el a kellékeket a kutya, nem taposunk rájuk, nem gurul a dobókocka a lakás elérhetetlen helyeire.

És van, aki azokat a társasokat kedveli, amelynek a szabályait már egy ötéves is átlátja, de szép és színes, de nem áll kismillió darabból, nem kerül vagyonba, és alkalmas esetleg némi nem rendeltetésszerű használatra is. A Keller és Mayer nálunk járt társasai főleg az utóbbi kategóriába tartoznak, bár egyes megkérdezett felnőttek azt állították, a sok korongos Kerekítő bizony cseppet sem volt olyan egyszerű, mint ahogy először gondolták.

Játszva megismerjük……a foglalkozásokat!  Tipikus óvodai játéknak tűnik, ahol két vagy három képecske adja ki a foglalkozást űző személy, a használatos eszközök és a végeredmény kombinációját, ezeket csíkban, puzzle-szerűen lehet összeilleszteni, de egy elem kihagyható, a két szélső ugyanis egymással is párosítható. Idétlen felnőttek, mint én csúfos kudarcot vallhatnak, ugyanis az emberfigurának nincs feltétlenül a kezében a döntést megkönnyítő munkaeszköze, így lett nálam a fodrászból orvos, a festőművészre is furán néztem, mivel leginkább „általános életművésznek”, esetleg „garabonciásnak” tűnt, márpedig ezek nem szerepeltek a lehetséges mesterségek közt. A traktorral dolgozó paraszt tanácstalanul vakarja fejét, mintha azon tűnődnek, az aszály, vagy az EU-támogatási adminisztráció állítja-e nehezebb feladat elé.  Összesen tíz foglalkozást – szerepel még köztük a kőműves, a kertész, a karmester, a tanító is – lehet kirakni, tehát elvileg ki lehet akár 10 gyerek közt is osztani, hogy keressék meg a figurákhoz, a végeredményhez vagy az eszközhöz tartozó másik két képecskét.

 A játéksorozat többi része a vadállatokat, háziállatokat, betűket, számokat, formákat, színeket, évszakokat ismerteti hasonló módon. Ez a játék már nálunk lakik egy ideje, átment tehát a pedagógus nagymama (ő vette) és az akkor nagyóvodás lányom szűrőjén is, aki sokat és szívesen játszott vele, akár egyedül is.

Nem rendeltetésszerű használatra is alkalmas a játék: kezdő nyelvtanulók felsorolhatják a foglalkozásokat és az azt űzők nevét, illetve az eszközök nevét. Két éven aluliak persze a magyar nyelvet gyakorolhatják vele: a miénk lelkesen sorolta: bácsi, néni, sapka, traktor.

(1900 Ft)

Játszva megismerjük… sorozat: Ismerd meg az órát!  Ez a játék az ovis sorozatba illeszked…ne.  Az órát haladó szinten ugyanis a másodikosok tanulják, bár ügyesebb ovisok képesek leolvasni, és bizonyos határok közt értelmezni is, főleg nagycsoportban. Azonban épp jókor jött a játék szembe, mivel második osztályban már afféle feladatokat kéne megoldani, mint „Ha az előadás első felvonása 50 perc, a szünet 20 perc, a második felvonás 40 perc, mennyi időt tölt a néző a színházban összesen?”

Sajnos a játék erre már nem jó, bár a mellékelt, forgatható mutatókkal rendelkező papír óra ehhez is nyújthat hathatós segítséget. A kártyák és a beléjük illesztendő órácskák azonban inkább a napszakokat, és a hozzájuk tartozó jellemző időpontokat tanítják – délelőtt játék, uzsonna, délben ebéd, este vacsora, majd lefekvés – a cselekvést ábrázoló rajzba kell a megfelelő időpontot mutató órácskát illeszteni. Segítségként ott van, hogy kis fülecskék vannak ott az órán, ahol a mutatók állnak, és persze így kell az egészet a lyukba illeszteni. Hátránya, hogy a rafkósabb gyerek hajlamosabb lehet csak a lukakat-fülecskéket figyelni és illeszteni, miközben azt nem is nézi, hány óra lehet a képen.

Nem rendeltetésszerű használatra ismét csak alkalmas a játék: a kezdő nyelvtanulók nagyszerűen mesélhetnek a részletgazdag képről jelen vagy múlt idejű ragozást gyakorolva, illetve az időhatározókat, számokat is beleszőve a történetbe.

Elképzelhető, hogy „iskolára hangolva” készül el a következő verzió, tekintve hogy alsó tagozatban tanulják meg igazán a gyerekek az óra használatát, leolvasását, az időtartamok számítását.

(1900 Ft)

Boribon – a nagy szamócavadászat Hiánypótló a játék, olyan értelemben, hogy egészen kicsiknek kevés a követhető játék, ez pedig egyértelműen az. Egy régi játék (talán Csonti néven futott, és két kutya mérkőzött benne a csontokért) felújítása, ahol Boribon és Annipanni keresheti az utat a szamócákhoz (a játék eredetije Marék Veronika nagy kedvence volt). Ketten játszhatják (akár két gyerek, akár egy felnőtt és egy gyerek), a kihúzott lapocskák egy-egy részletét adják az útnak, lehetnek kacskaringósak vagy nyílegyenesen a szamócák felé vezetőnek, de van köztük zsákutca is, ilyenkor bizony újra kell kezdeni az építkezést. Egészen kicsi gyerekkel először érdemes mindenféle verziót kipróbálni, hogyan illeszkednek az út elemei egymásba Boribon/Annipanni és a tábla közepén helyet foglaló szamócák közt, mikor már mindenféle utat kiraktunk „csak úgy”, akkor érdemes elkezdeni a versenyt.

(2990 Ft)

Kerekítő-kukucska  - A memory típusú játékok családjába tartozik, ahol a Kerekítő (a Ringató közeli rokona) foglalkozásokból vagy könyvecskékből  a mondókák mellett megismert figurák szerepelnek a kis korongokon, a nagyokon pedig Kerekítő Manó látható, ezekkel a nagyokkal kell a kicsi korongokból annyit letakarni, ahány nagy korong van, majd a színkockával (amin nem pöttyökkel ábrázolt számok, hanem csak színek vannak) dobni, és a kockán kijövő színnel megegyező színű bújtatókorong alatti kép tartalmát kell a játékosnak eltalálnia. Ha sikeres a tipp, a játékos maga elé veheti a kis korongot, és letakarhat egy másikat. Ha nem, a kis korong a nagy alatt marad.  Ha valaki nem színt, hanem csillagot dobott, maga választhatja ki, hogy melyik bújtatókorong alatti képre szeretne tippelni, de az előző képet nem választhatja. Értelemszerűen akkor ér véget a játék, amikor már nincs kicsi korong, amit a nagy alá bújtathatunk, és az a nyertes, akinél a legtöbb kis korong található. Általában 10-15 perc alatt pörög le egy játék az ismertető szerint, de őszintén szólva csak ha tényleg pengeagyúként emlékszünk a képek tartalmára. Az adventi koszorúféle - hiába van advent - például senkinek sem jutott eszébe soha, mindig mindenki lópatkót, nyulat, isten tudja micsodát mondott helyette.

A játékot ketten, vagy akár öten is játszhatják. Nem rendeltetésszerű használatkor a Kicsi, aki jópár mondókát ismer, maga elé húzta a kedvenc állatait (béka, nyuszi) vagy mondókáját (…Jön a Gyuri bátyám, tököt visz a hátán….) ábrázoló képeket, amikről nem igazán volt hajlandó megválni, illetve követelte, hogy a képekhez tartozó mondókákat és játékokat most azonnal és negyvenkétszer ismételjük el. Végül is, állítólag pedagógiai szempontból ez is fejleszt (az utolsó képen az abszolút favorit ábrák láthatóak).

(2990 Ft)

Nyúzópróba – ahol van nagyon kicsi gyerek, ott minden társasjáték előbb-utóbb átesik effélén. A kirakók és korongok vitézül állták a próbát (a nyomdatechnikai okokból ott lévő keretek kevésbé, de ezekkel úgysem játszunk), lehetett őket nyoszorgatni, szorongatni, hajigálni, cseppet sem látszott meg rajtuk. A dobozba is legalább hatszor kellett jó alaposan belelépnie, mire az egyik oldala hajlandó volt a hajlításnál beszakadni. Meggyűlt a bajunk viszont a Kerekítő-féle játékszabállyal, ezt sikerült jó pár napra eltüntetnie, egy zanzásított változat nem ártana, ha talán a doboz tetejébe kerülne belülről, jó erősen odaragasztva, dugdosós kedvű kisgyerekek ellen. A foglalkozásokat mutató játéknál nem volt ilyen gondunk - ott  a jétékszabályt a doboz aljára nyomtatták, és a dobozt nehezebb eldugni.

Vakmacska

Árak: Keller és Mayer webáruház