Nos, folytatnám a történetünket. Először szeretnék néhány hagyományról írni, ami a gyermekekkel kapcsolatos. Kezdjük mindjárt az „osicsija” nevű szokással. Mivel régen Japánban is nagy volt a csecsemőhalandóság, mielőtt nevet adtak egy gyermeknek, megvárták, hogy megéri-e a hétnapos kort. Erre emlékezve a születés után hét nappal mindenki szépen felöltözik, a szülők, nagyszülők a gyerekkel közösen fotózkodnak, kellemesen elteázgatnak. Természetesen ez csak amolyan hagyománytisztelet, a hivatalos névadás már előtte megtörténik. A születés után a helyi önkormányzatnál be kell jelenteni a gyermek születését, és azt, hogy mi a neve. Mivel az anya ilyenkor még gyenge, ez hagyományosan az apa feladata. Nem volt ez másképp nálunk sem, de mivel külföldi vagyok, az anyósom jobbnak látta, ha velem jön. Ez utólag nagyon bölcs döntésnek bizonyult, mert bizony nélküle könnyen eltévedtem volna a bürokrácia útvesztőiben. A helyzetet tovább bonyolította, hogy minden papírt kandzsikkal, vagyis kínai írásjelekkel kellett kitölteni, az én ismereteim pedig eléggé hiányosak ezen a téren.
No, de folytassuk a hagyományokkal. Ahogy telik-múlik az idő, a baba egy hónapos lesz. Ekkor történik meg az „omijamairi” nevű esemény. Ekkor a család együtt vacsorázik, és a legidősebb nő, esetünkben a nagymama megeteti a picit. Pontosabban imitálja az etetést, hiszen a baba ekkor még nem képes szilárd táplálékot fogyasztani. Mindezt azért teszi, hogy a gyermeknek soha életében ne kelljen éheznie. Ezután egy darab követ is „megrágat” a csecsemővel, hogy később rendesen nőjenek a fogai.
Ahogy tovább megyünk az időben, a gyerek eléri a 100 napos kort. Ilyenkor elviszik egy dzsindzsába, és köszönetet mondanak a kamiknak, hogy a gyermek épen és egészségesen megszületett. Megemlíteném még, hogy a japánok minden év március 3-án megtartják a „hinamacuri”-t, a lányok napját. Ilyenkor a család erre a célra készített babákat állít fel egy állványra, a kislányokat kimonóba öltöztetik, és finom, lányok napi édességeket fogyasztanak. Ezt általában az iskoláskor eléréséig csinálják, de erre nincs merev szabály. Természetesen van fiúk napja is, ezt május 5- én tartják. Ennek is megvannak a szokásai. A fiúkat kicsi szamurájnak öltöztetve fényképezik, de néha nem kap teljes felszerelést, csak egy szamuráj sisakot, úgynevezett „kabuto”-t. Szokás még ezen a napon felállítani a „koinobori”-t. A koi japán ponty. Úgy készül, hogy textilre gyönyörű halmintákat festenek, majd egy hosszú botra helyezik, és amikor a szél belekap, elkezdi lobogtatni a textilt. Ez olyan hatást kelt, mintha a ponty úszna. Egy botra több halat is feltehetnek.
Most pedig egy aktuális eseményről, vagy inkább eseménysorozatról is szeretnék írni, mely éppen a napokban folyik Japánban. Ennek neve: aranyhét. Ilyenkor még a köztudottan munkamániás japánok is szüneteltetik a munkát. Nézzük, miről is van szó. Japánban éves szinten rengeteg a munkaszüneti nap. A június kivételével minden hónapra jut egy-kettő. Április végén, május elején azonban összevonnak néhányat, a köztük lévő hétköznapokban pedig szabit vesznek ki, így a pihenés kb. egyhetesre nyúlik. De nézzük sorjában. Az aranyhét április 29-én kezdődik, ekkor ünneplik a néhai Hirohoto császár születésnapját. Ő volt a jelenleg regnáló császár édesapja. Persze a mostani császár szülinapját is megünneplik, de azt december 23-án. A következő a sorban május 3-a,amikor is az 1947-ben az amcsik által rájuk kényszerített alkotmányt ünneplik. Ezt követi május 4-e, ami a „zöld nap”, vagyis a természet ünnepe. Ezen a napon a japánok sok időt töltenek a szabadban. A sor május 5-ével zárul, ami nem más, mint a gyereknap, amiről már írtam.
Felvetődik a kérdés, hogy miért van annyi munkaszüneti nap a szigetországban. Nos, erre néhányan azt válaszolják, hogy a japánoknak oly fontos értékeket ünneplik ezeken a napokon. A valóság azonban – véleményem szerint – sokkal prózaibb. Azért van ennyi ünnepnap, hogy a japók minél több pénzt költsenek, mert az jót tesz a gazdaságnak. Ezt támasztja alá az a tény is, miszerint a jelenlegi miniszterelnök Abe Shindzó idén bevezetett egy újabb szünnapot, konkrétan a hegyek napját. Most hadd írjam le személyes véleményemet az aranyhétről. Személy szerint én a fenébe kívánom az egészet. Az ok igen egyszerű. Ilyenkor az éttermek forgalma kb. három-ötszöröse a szokásosnak. Mivel én egy étteremben dolgozom, ahol órabért kapok, nekem az aranyhét háromszor annyi munka ugyanannyi pénzért. Ezek után gondolom, érthető, miért nem rajongok érte. Hála istennek nemsokára véget ér, és minden visszatér a normális kerékvágásba.
Jabandzsin
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
