Előző cikkeinkben Miyake a japán oktatási rendszert kezdte el elemezni, hogy kiderüljön, miért is érnek el a szigetországban olyan jó eredményeket a PISA-teszten.
7. Komoly felelősségvállalás egyéni szinten
Mikor a halálbüntetés szükségességét firtatom a japánoknál, mindig leszögezik, hogy Japán hisz az egyéni felelősségvállalás fontosságában, és az egyén tetteinek következményvállalásában. A gyerek is felelős a viselkedéséért, lustaságáért. Ha nem tanul, ha nem áldoz kemény munkát semmire, akkor nem is érdemel segítséget a társadalomtól. (Ez mondjuk a német „Von nichts kommt nichts” elvével nagyon is egybevág. A japán társadalom a poroszos mentalitás hatványozottan. Ezért a német-japán és svájci-japán vegyes házasságok, a többivel ellentétben, általában sikertörténetek.)
Japánban teljes egyetértésben hagyják az úton a leszakadókat. Szerintük a nyomor csak nyomort szül, társadalmilag nem kifizetődő a mélyszegény réteg felkarolása. A gyerekvállalást ezért nem is nagyon támogatja az állam, a családi pótlék hét évvel ezelőtt egy gyerekre átszámolva 7500 Ft volt, ezt most kicsit megemelték a 2008-as begyűrűző válság miatt, és az 5 százalékos áfa 8 százalékra való emelése következtében. Családi pótlékot viszont az adóbevallás alapján, csak a középosztálynál lejjebb elhelyezkedő rétegek kaphatnak, ezért ez inkább segély-érzetű támogatás, mint pótlék. Ráadásul négyhavonta, utólag érkezik, és évente újra kell kérvényezni, mivel a családok bevétele évente változhat. Presztízs, ha valakinek nem jár.
Katasztrofálisan alacsony a születések száma, de ez itt senkit sem aggaszt túlságosan. Szerintük a robotok a jövőben rengeteg emberi munkát kiváltanak, és egy társadalomban inkább minőségi, mint mennyiségi emberanyagra van szükség. Minőségi nevelésre pedig csak egy magasan iskolázott középréteg és felsőréteg képes.
A szociális háló rendkívül vékony Japánban, a társadalom egésze veti ki magából azokat, akik nem veszik ki a részüket a társadalom építéséből, a munkából.
Természetesen fogyatékkal élő emberek Japánban is élnek, számolnak velük és rengeteg munkalehetőséget biztosítanak számukra, ami eléggé kommunista jellegű, mert ezekre a munkákra igazándiból nincsen szükség. Nem közmunkára kell gondolni, hanem nagy bevásárlóközpontok melletti parkolóknál végzett irányítási munkára, ABC-knél bevásárlókosár/-kocsi összegyűjtésére, reptereken tolókocsik összegyűjtésére, helyrerakására, építkezéseknél a gyalogos- és autósforgalom irányítására. A húgom kedvenc japán kalandja, amikor 1,5 méter járda javításának következtében 20 cm-re kellett az előre kijelzett, sárga fénnyel kirakott úton elsétálni, és a javítási munkák elején és végén is egy-egy ember állt, egyértelmű kézmozdulatokkal és hangosan irányítva minket, hogy a járdáról lelépve 20 cm-rel arrébb kell haladni
8. Erős tanári presztízs; a tisztességes munka méltóság
Az előbbi gondolatsorból következik, hogy Japánban csak a munkának van becsülete. Az elvégzett munka által ítéli meg a társadalom az egyént. A munka bármi lehet, takarítás vagy sebészet, a lényeg, hogy jól el legyen végezve. A japánok szerint mindenkinek a munkájára ugyanolyan mértékben szükség van, ezért nagy fizetésbeli különbségek sincsenek, és minden elvégzett munkáért köszönet jár. Ezért mosolyogva megköszönjük a szemételvivőknek a munkát, ha éppen akkor rakjuk ki a szemetet, megköszönjük az óvodabusz vezetőjének, hogy épségben hazahozta a gyerekeket, kedvesen köszönetet mondunk a pénztárosnak, és köszönet jár az óvodában minden elolvasott meséért is. Ami azért jó, mert megtanít automatikusan hálásnak lenni minden apró segítségért az életben, másrészről motiválja a munkát végzőt a legjobb munkára. Első japán férjem elképedve meg is jegyezte egyik magyarországi bevásárlásunkkor, mikoris a pénztáros undorral az arcán dobálta a konzerveket a salátánkra, hogy ha valaki ennyire nem szereti a munkáját, akkor ne csinálja.
Természetesen a magasabb végzettséggel járó foglalkozások anyagilag és társadalmilag is nagyobb megbecsülésnek örvendenek. A közhivatalnokok, mint a tanárok, tűzoltók, önkormányzati dolgozók, ápolók magas iskolai végzettség mellett külön vizsgákon bizonyítják a rátermettségüket. Anyagilag nem dőzsölnek, de kiszámítható, előre kinyilvánított nyugdíjösszeggel, tisztes megélhetésük van. Nekem nagyon furcsa, hogy egy 30 éves tanár tudja, hogy mennyi végkielégítést kap majd 60 évesen, és hogy mennyi lesz a nyugdíja. Szkeptikus is vagyok a számokat illetőleg. De ezek a pályakezdésnél mind előre, törvényileg vagy rendeletileg leszabályozott kérdéskörök, és nagyban hozzájárulnak a közhivatalnoki vagy tanári pálya vonzóvá tételéhez.
Az alkalmi vizsgához visszatérve, a mi körzeti általános iskolánkban idéntől összevonták a négy harmadikos osztályt hárommá, mivel nem tudtak elegendő tanári kart biztosítani. Sokan mennének tanárnak, de csak kevesen tudják letenni a tanári pályához szükséges szakvizsgát.
Az általános iskolai tanárnak mindenhez kell értenie egészen 6. évfolyam végéig. Az osztályfőnök egyben az énektanár, a testnevelő-, matek-, irodalom-, történelem-, fizika- és környezetismeret-tanár. A lányom imádott, 150 cm-es 62 éves osztályfőnöknője, zsámolyugrást mutatott be nekik még hatodikban is. Emellett varrni és főzni, vakírást és furulyát is ő tanított. 30 éves tanár barátnőm nekem panaszkodik, hogy a felemelt nyugdíjkorhatárral, hogyan fog ő 70 évesen is a szeren lógni.
Általános iskolában pár éve kötelező az angol nyelv oktatása. Nyelvek elsajátításában a japánok rendkívül rosszul teljesítenek, magyarázat rá a zárt szigetországnak a világgal való integrációra mai napig képtelen kultúrája. Szerencsétlen gyesen lévő tanár ismerősöm azzal találta magát szemben pár év kihagyása után, hogy most már ő tanítja az angolt is.
Japánban az ének-zene oktatás magas szintű, az énektermekben ott lóg Bartók es Kodály képe is, és ahogy az Alma zenekar a koncertjein sokszor el is mondja, ma már csak a japán gyerekeknek kötelező szolmizálni tanulni. Minden bölcsődében és óvodában, iskolában ott a zongora, mert a gondozónői, tanári oktatásnak részét képezi a zongorázás. Itt nálunk reggelente mindig Schubert Pisztráng ötös zongoraszólamára futkároznak/tornáznak a gyerekek.
Egy szó mint száz, a tanári pálya rendkívül magas iskolázottságot ír elő, ami magas presztízzsel is jár. A vidéki értelmiség krémje a tanári gárda.
Nincsen születéskor előre meghatározott társadalmi pozíciója az egyénnek. Pl. a barátnőm gimnáziumi tanár, a férjének saját ügyvédi irodája van a városban. A gyermekük a JHS-ben olyan rosszul teljesít, hogy most 13 évesen a szülők lemondtak arról, hogy egyetemre adják. A gyerek éjjel-nappal tanul, Magyarországon az élmezőnyben lenne a szorgalmával, „jukuba“ jár, apukával tanul, de mivel nem ér el kimagasló eredményeket, ezért már most biztos, hogy nem lehet állatorvos, pedig az az álma. Ezt a szülőknek is meg kell tudni emészteni. Nincsenek kiskapuk, amelyek egyes jól szituált gyerekeknek több lehetőséget biztosítana.
A másik az örökösödési adó, amely három generáció alatt le tudja nullázni a családban felgyülemlett vagyont. A japánok szerint az egyént a társadalom által létesített lehetőségek emeltették fel, ezért a társadalom is örökös. Piketty is céloz ilyen fajta megoldásra Európában a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolására. Japánban a II. világháború óta az örökösödési adó miatt nagy vagyonok egy családi kézben nem tudnak összpontosulni, teret engedve és lehetőséget teremtve ezáltal a társadalom többi tagjának. Egyébkent tavaly vitték le az örökösödési adó sávját, ma már a felső-középosztály, ill. az erős középosztály leszármazottai is az említett adó terheivel néznek szembe.
Miyake
Folyt. köv.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
