Édesanyád egyedül vajúdott és szült, míg édesapád a kórház folyosóján tördelte a kezét? Nagymamád pedig még a szülőotthonba is egyedül ment, vajúdva, ahol szinte rá sem néztek a szülés alatt?

Napjaink szüléseinek történetei vasárnaponként olvashatók a Bezzeganyán,  “Szülés régen és még régebben” című új sorozatunkban pedig anyáink, nagyanyáink szüléseit, történeteit szeretnénk bemutatni. Kérdezd meg anyukádat, nagymamádat, mire emlékszik a terhességéből, szüléséből, és írd meg nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu mailcímre.

Édesanyám születése, 1953

Édesanyám Ratkó-gyerek, de még mennyire az! Akkoriban tiltott volt az abortusz. Nagypapám, akit sosem ismertem, és aki hmmmm…  hogy is mondjam, nem volt egy szent ember, nem akart több gyereket, hát elzavarta a Nagymamámat illegális angyalcsinálóhoz. Ment a Nagymamám a sógornőjével, bánatosan, akarva a picit, akit várt. És az asszonyok (hiába az apa testvére) összefogtak: azt hazudták a Nagypapámnak, hogy az illető nem vállalta már a dolgot, mert túl sok az ellenőrzés, fél a lebukástól, és a Nagyim úgyis olyan vézna, csenevész, mi lenne, ha ott vérezne el…

Így megmaradt az Édesanyám. Sztálin halála előtt született, vidám idők voltak ezek…  A Nagyim 30 éves volt ekkor, öreg anyukaként szült (érdekes, milyen nagyon sokáig ezt gondoltam én is, hogy húúúú, de öreg volt), egy kőbányai szülőotthonban. Villamossal ment a vajúdó anyuka, és mivel a “lelkes apuka” nem jött el értük, haza is villamosozott az újszülött picivel. Sokágyas kórteremben feküdtek, és a piciket csak szoptatásra kapták meg. A szülés maga gyors volt, sok anya szült egyszerre minimális felügyelet mellett és speciális vizsgálatok nélkül. Rájuk néztek olykor-olykor. Nagyim szülése elakadt, ezt onnan tudták csak, hogy abbahagyta a nyögdécselést. “Jaj, Anyuka, miért nem kiabál?” “Mert már nem fáj.” Hát kb. ennyi kellett, hogy jöjjön az injekciós segítség, és a gyors szülés.

Saját születésem, 1975

Mikor elkezdődtek a fájások, az utcában kellett keresni valakit, akinek autója volt. Sietségre okot adott nővérem gyors születése, és én is gyorsan, viszonylag könnyen születtem a budapesti Klinikákon. Édesanyám arra emlékszik, hogy nagyon remegett gátvarrásnál, és 38 év távlatából is emlékszik a bunkó beszólásra, miszerint maradjon már nyugton. És összességében ugyane hozzáállásra, az egész kórházi személyzet jóvoltából, abból az időből, mikor mindenkinek, volt állása, és majdnem mindegy volt, hogyan végezte azt. Édesapámat nemhogy a szülésre (ez ugye egyáltalán nem volt szokás), még a kórházi csomagok becipelésére sem engedték be, így a frissen gátvarrt, remegő lábú Anyukámnak kellett kibotorkálnia a kórházi pakkért. Nővérke nem segített.

Úgy volt szokás legalább egy hetet bent lenni, hogy nem volt room-in, a szoptatás rendszeresen kenyereskocsin kihozott, időre kiosztott babákkal történt. Aztán maguk maradtak a huszonéves kismamák az 5-6 ágyas szobában. Az én 22 éves, másodikgyerekes anyukám volt a tapasztalt “öreg” a bandában.

Csupán 1-2 hónapig kaptunk anyatejet, nem ment tovább, de nem is volt szokás nagyon erőltetni. Simán feles tejet kaptunk pótlásra pár hónapos kortól.

Lilacsiga

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?