Azért gondoltam, hogy én is leírom a történetünket, hátha erőt ad azoknak, akik még el vannak keseredve, mert nem sikerül teherbe esni. Nekünk már van két egészséges fiunk, akik szinte az első hónapban megfogantak, akkor jöttek, amikor mi akartuk. A második után még én sem gondoltam, hogy valaha szeretnék majd még egyet. Aztán eltelt öt év, és elkezdtem érezni magamban, hogy szeretném újra átélni. Először a férjem azt mondta, hogy ez nem jó ötlet, elég a két fiú. Végre elértünk oda, hogy már úgy tudunk elmenni nyaralni, hogy nem a gyerekek után kell futni egész nap. A kicsi öt, a nagy kilenc volt. De bennem egyre jobban erősödött a vágy, és éreztem, hogy az én számomra még van valaki odafent elrendelve. Két év győzködés után a férjem is beleegyezett. Ekkor már a kisebb hétéves volt. Végre elkezdhettünk próbálkozni! Nagyon boldog voltam.
Teltek a hónapok, de semmi. Eltelt egy év és semmi. Ez idő alatt már a férjemben is megérett annyira a gondolat, hogy már ő is egyre jobban akarta. Gondoltam, hogy valami nem oké, mert 36-40 napos ciklusaim voltak. El kellett menni orvoshoz. Csináltak egy csomó hormonvizsgálatot, de nem igazán volt válasz. Az orvos szerint nem volt mindig peteérésem, ezt kellett segíteni, így kaptam gyógyszert. Én ezen meg voltam lepődve, mert én minden hónapban éreztem a peteérést, csak nekem nem a 14. napon volt, hanem a 26-on. Szedtem néhány hónapig a gyógyszereket, de nem történt semmi, kivéve, hogy rosszul voltam a mellékhatásoktól.
Fél évig ment ez így, hormontabletták, folsav, orvos, tesztek, és mégis semmi. Akkor úgy döntöttem, elég volt, nem szedek be semmit. Várok egy fél évet, és gondolkodok, hogy mi legyen. Nem is mentem vissza az orvoshoz, nem szedtem tovább semmit. Persze nem védekeztünk. Viszont imádkoztunk minden nap. Kértünk egy kislányt. És én egyszerűen éreztem, hogy én még nem vagyok teljes. Eltelt fél év, már éppen azon gondolkodtam, hogy újra nekifussak az orvosi kezelésnek vagy egyszerűen feladjam? Már nem is csináltam tesztet, csak akkor, ha 40 napig nem jött vérzés. Aztán egyik nap olyan fáradt voltam, hogy egész nap csak vonszoltam magam a munkahelyen, majd másnap ugyanez, aztán harmadik nap is. Először azt gondoltam, tuti beteg leszek. Olyan furcsa volt, eszembe sem jutott, hogy esetleg terhes lehetek.
A 39. napon voltam és azt gondoltam, na, jó, csinálok egy tesztet. Pont a pisibe tartottam a csíkot, amikor hallottam, hogy hazaért a férjem. Láttam, hogy csak egy csík jött ki rajta, úgyhogy letettem a fürdőszobaszekrényre és kimentem üdvözölni a férjem. Rögtön mondtam is neki, hogy pont most teszteltem, de csak egy csík van. Ő meg szó nélkül ment kezet mosni, és kb. fél perc múlva kiszólt a fürdőszobából, hogy menjek már vissza, mert ő két csíkot lát. Azt hittem, viccel. Odamentem és tényleg! A második nagyon halvány volt, de ott volt. Nem akartam elhinni.
Két óra múlva újat csináltam, az is ugyanolyan volt. Másnap reggel már erősebb volt a csík. Hát mégis megtörtént, igazam volt. Tudtam, hogy még valakinek jönnie kell hozzánk. Egy hétig nem is tudtam aludni. Kimondhatatlanul boldog voltam és vagyok most is 32 hetesen. Imáinkat meghallgatták. Nem tudok elég hálás lenni Istennek. Igaz, hogy nem kislányt küldött nekünk, hanem kisfiút, de biztos vagyok benne, hogy ennek így kellett lennie. A neve Márton lesz, melynek héber eredetű jelentése: Isten ajándéka. Érdekes, hogy ezt a nevet úgy választottuk, hogy még nem tudtuk a jelentését. Most már nagyon várjuk őt, még néhány hét és megérkezik. Hiszem, hogy ha valakinek megvan a vágy a szívében a gyermekre, akkor ki kell tartania, mert meglesz neki. Hiszem, hogy nekem Isten helyezte a szívemre ezt a vágyat és válaszolt az imáinkra. Mindenkinek ezt kívánom!
SzMA
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
