Az iskolai egyenruha kérdése mindig is megosztó téma volt, hiszen különböző érvek és ellenérvek feszültek egymásnak. Magyarországon a kötelező iskolai egyenruha soha nem volt része a tanulói életnek, ám a köpenyviselés igen, amely a nyolcvanas évek végéig szilárdan tartotta magát. Míg egyesek nosztalgiával gondolnak vissza erre a sötétkék időszakra, mások kifejezetten károsnak, sőt, képmutatónak tartják az uniformizálást.
Az iskolai egyenruha és a köpeny között ugyan van némi hasonlóság, de lényeges különbségek is elválasztják őket. Az egyenruha tulajdonképpen az adott iskola szimbóluma, amely egyszerre képes uniformizálni és kiemelni a viselőjét a tömegből.
Azokban az országokban, ahol az iskolai egyenruha hagyománya mélyen gyökerezik, az egyenruha viselése erősíti a közösségi összetartozást. Az egyenruha viselői egy csapat tagjainak érzik magukat, ami hasonló ahhoz, mint amikor például a sportolók csapatmezben lépnek pályára. Az egyenruha így egyszerre lehet egyfajta demokratizáló tényező és a közösség szimbóluma.
Ezzel szemben a köpeny, amely Magyarországon a múlt század második felében terjedt el, nem volt sosem az adott iskola jelképe. A köpenynek elsősorban védelmi funkciója volt, majd erőteljesen ideológiai hátteret kapott az 1950-es években, amikor az uniformizálás szelleme mindenhol érezhetővé vált.
Az 1960-as években a még a hordható és kényelmes vászon anyagból készült köpenyeket felváltották a viszketős és hajszikráztató nejlon csodák, és ekkor kezdődött el az is, hogy egyes diákok igyekeztek mindenáron egyedivé tenni az egyébként kötelező, de rémesen unalmas viseletet.
A köpenyt sokan már nem vásárolták, hanem otthon varrták, ezzel próbálva kifejezni az egyéniségüket. A hetvenes években már hivatalos divatbemutatókat is rendeztek iskolai köpenyekből, ami jól mutatja, hogy az uniformizálás mellett egyre nagyobb tér nyílt az egyediség kifejezésére is.
A Diolen Mobi nevű iskolaköpeny a Kőbányai Textilművek egyik legismertebb terméke volt a 70-es és 80-as évek Magyarországán. Ez a köpeny szinte minden iskolás gyerek számára alapdarab volt ebben az időszakban, és máig emlékezetes maradt az akkori generációk számára.
A köpeny felvarróján szereplő állatfigura körül máig nincs egyetértés. Míg sokan úgy vélik, hogy a figura egy mókust ábrázol, mások inkább pocokra, hörcsögre vagy macskára emlékeztető állatot látnak benne. Ez az állatka kockás kertésznadrágot és sapkát viselt, valamint egy iskolatáskát lóbált, ami szimbolizálta a köpeny diákok körében való használatát.
A Diolen Mobi köpenyt később kivonták a forgalomból, mivel kiderült, hogy olyan anyagot tartalmazott, amelyet károsnak találtak az egészségre, különösen a gyerekek számára. Ennek ellenére a Diolen Mobi a szocialista korszak egyik meghatározó iskolai emléke maradt, csakúgy, mint a Traubisoda, vagy a Téli fagyi.
Az egyenruhaviselés kérdése, csak úgy, mint a köpenyé, ma is vitákat szül, ugyanakkor egyes országokban még mindig teljesen természetes, hogy az adott intézménynek van egyenruhája. A köpennyel azonos elvek mentén vannak, akik szerint az egyenruha eltakarja a társadalmi különbségeket és erősíti a közösségi szellemet, míg mások úgy vélik, hogy korlátozza a személyes kifejezés szabadságát. Általában a modern iskolákban az egyenruha kérdése már kevésbé releváns, bár időről időre újra előkerül, leginkább az iskola és a társadalom közötti viszony megvitatásával kapcsolatban esik szó róla.
A magyar gyerekek köpenyének célja eredetileg szintén közösségformálás lehetett, de végül mégiscsak inkább a szocialista múlt egyik hajmeresztő emlékévé vált, amely sokakban vegyes érzéseket kelt, ezért nem meglepő, hogy manapság mélyen hallgatunk arról, vajon mikor állítják vissza a kötelező köpenyviselést az állami iskolákban.
Te szívesen öltöztetnéd köpenybe a gyerkőcöd? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?
Várjuk véleményed kommentben!
Akác
